Érdekes cikk jelent meg a Napi Gazdaság oldalán. Azt írják, hogy az új tűzvédelmi szabályok miatt egyrészt mintegy 15 ezer ember vesztheti el a munkáját, másrészt például a nagy raktárcsarnokok kihasználtsága csökkenni fog, mert pl. egy 10 méteres belmagasságú csarnokban ezentúl már csak 5 méter magasságig rakhatják fel az árut. A cikkben megszólalók panaszkodnak, hogy csökkenni fog a kihasználtság, a megtérülés, nem fogják tudni fizetni a kölcsönöket, stb., valamint emiatt ezentúl nagyobb alapterületű csarnokokat kell majd építeni, hogy ugyanazt a kapacitást nyújtani tudják, ami növelni fogja a költségeket.

Én ennek valahol örülök. Így talán a megrendelő cégek is rá lesznek kényszerítve arra, hogy a lean szerint működjenek, és csökkentsék a készletezési veszteségeiket, bevezessék a kanbanrendszert, a húzóelvet és a többi, ilyenkor alkalmazott módszert.

Ha egyszer egy üzlet beindul... a sorozat 1. részében, alig néhány napja panaszkodtam, hogy már régebben el akartam kezdeni ezt a sorozatot, de nem volt anyag. Most meg hirtelen itt a második rész. Mégpedig a NAV-ról.

Úgy kezdődött, hogy a cégem nem készíti el az adóbevallásunkat, a már ismert okból. Meg is ijedtem, mert én még soha nem csináltam adóbevallást. De szerencsére körbeküldtek egy tájékoztatót, hogy meg lehet kérni a NAV-ot, hogy az csinálja meg nekünk. A körbeküldés február 10-én volt, a leadási határidő 15-e. Nos, ez nem várhat, le is töltöttem a szükséges nyomtatványt, ki is nyomtattam, bár gyanús volt, hogy a lap alján ott egy vonalkód meg a verziószám, meg az a szó, hogy "Hibás". Gondoltam, inkább bemegyek a HR osztályunkra és rákérdezek, meg amúgy is volt más megbeszélnivaló is. Ki is derült, hogy a nyomtatvány tényleg nem jó, de nem tudnak másikat adni, mert csak ezt lehet letölteni a NAV honlapjáról. Javasolták, hogy menjünk el a legközelebbi ügyfélszolgálatra, ott kérjünk nyomtatványt, töltsük ki és expressz adjuk fel. És ha már ott vagyunk, akkor kérjünk a HR részére is egy példányt, és légyszi hozzuk el nekik, hátha más is kér, és akkor tudnak neki fénymásolni... (Rendesek voltunk, hoztunk.)

Két kedves kolléganőmmel el is mentünk az ügyfélszolgálatra. Közben megbeszéltük, hogy a NAV biztosan nem fogja megengedni, hogy ott kitöltsük a papírt és rögtön le is adjuk, hanem biztosan ragaszkodni fognak hozzá, hogy postán küldjük be. Természetesen nem így történt. :) Odaértünk, hatalmas volt a tömeg, szabálykövető adózóként húztunk egy sorszámot. Meg is ijedtünk, mert a sorszámunk vége 86-os volt, a kijelzőn pedig 40-es végűek szerepeltek. Lélekben fel is készültünk volna egy többórás várakozásra, ha eszünkbe nem jut, hogy mi a tűzoltás mesterei vagyunk, :) a tűzoltás lényege pedig a szolgálati út kikerülése, hiszen az túl hosszú és bürokratikus. Így odamentünk a pulthoz, és nagyon kedvesen megkérdeztük az ott ülő urat (biztonsági őrnek látszott), hogy nincs-e valahol kirakva 1153NY nyomtatvány, mert nekünk csak az kellene, és már itt sem vagyunk. Meglepetésünkre a pult alól adott is egyet. Hát, hármat kérnénk, mert hárman vagyunk. Kaptunk. Hát szóval, kellene még egy a HR osztályunknak... el kezdtük volna ecsetelni a részleteket, de nem volt rá szükség, mert szó nélkül kaptunk még egyet. És egy további jó tanácsot bónusznak: ha kitöltjük ott helyben, akkor ugyanezen pult túlvégén, az ott álló kislánynál rögtön le is adhatjuk. Egészen megrészegültünk az örömtől. Már csak egy kis helyet kellett találni a kitöltéshez, mert írópultok vagy asztalok nem voltak. Csak egy kis asztalt találtunk, ami tele volt prospektusokkal, de azért elfértünk mellettük. De akár egymás hátán is kitöltöttük volna a papírt. :) Kb. 30 másodperc sorban állás után leadtuk a kislánynál, lepecsételte, visszaadta a mi példányunkat, és még mosolygott is!

Hát, ilyen gyors ügyintézésre igazán nem számítottunk a NAV-nál. Persze lehet, hogy ez már régóta így megy, csak nekünk volt új, mert közülünk egyikőnknek se volt még dolga az adóhatósággal személyesen, mindig a munkahelyünk készítette el nekünk az adóbevallást. Nem is gondoltuk, hogy egy NAV ügyfélszolgálat ilyen barátságos hely. :)

Természetesen ha mondjuk az ajtóra kiírnák ezt, mármint hogy a fenti nyomtatványt a pultnál lehet kérni és le is adni, az még barátságosabb lenne.

Ha túléltük az első néhány napot munka nélkül, és elintéztük a legfontosabb banki, rezsi, autó és háztartási pénzügyeket, ill. ezek büdzséjének azonnali megvágását (azért van még, amiről beszélni kell, de itt szusszanhatunk egyet), térjünk rá egy másik fontos pontra: a napirendre.

Eddig volt valamilyen ritmus az életünkben, nappal munka, este család, háztartás, ügyintézés, hétvégén pihenés. Ez most felborul, a napi munka kiesik. De mit csináljunk helyette?

Nagy hiba lenne egész nap lazsálni. Pár napja hallottam egy munkatársamtól, hogy egy másik munkatársam a cégünk leállása utáni 5 napot végig pizsamában töltötte. Ez is egy lehetőség, de én nem ajánlom. :) Ha kiesel a napi ritmusból, nagyon nehéz lesz visszaállni, ha lesz új munkahelyed. Gondolj arra, hogy amikor elmentél egy hosszabb, 2-3 hetes szabadságra, már ennyi után is milyen nehéz volt újra korán felkelni és bemenni a munkahelyedre. Most pedig lehet, hogy hónapokig leszel szabad.

Én azt javaslom, most is tegyél úgy, mintha dolgozni mennél, és kelj fel időben. Én minden nap 7 órakor kelek. Na jó, 7-kor csörög az óra, és 7.30-kor kelek. :) A reggelit ne hagyd ki, ez a legfontosabb étkezés. Én nem tudnám az életem elképzelni reggelizés nélkül. Oszd be a napot. Lehetőleg legkésőbb már előző nap döntsd el, hogy egy adott napon mit fogsz csinálni. Mivel rengeteg szabad nap áll előtted, ne végezd el minden ügyes-bajos dolgod egy napon, hagyj minden napra egy másikat (ha csak nem sürgős a dolog). Én például a diákhitelt és a banki hitelem két külön napon intéztem. Mivel ezeket havonta egyszer kell fizetni, és az ehavit már befizettem, így a következő haviig van idő elrendezni a velük kapcsolatos ügyeket, tehát nincs szükség sietségre. Ez a halogatás azonban nem jelenti azt, hogy a banki ügyekkel ráérsz hetek múlva foglalkozni! Ahogy írtam korábban, a pénzügyeket azonnal kézbe kell venni! Tehát ez a ráérés azt jelenti, hogy ha már tudod, hogy mit kell intézni, akkor annak a konkrét elintézése ér rá. Például én már tudom, hogy a hitelem kiegészítő biztosítását fel kell mondanom. De maga a felmondás intézése ráér jövő héten is.

Ha van hobbid, mindenképpen iktasd be a napi teendőid közé. É például most egy szitakötős képet hímzek, napi fél-egy órát foglalkozok vele, attól függően, hogy el kell-e mennem itthonról vagy sem aznap.

A tanulmányaid se hanyagold el. Ha iskolába jársz, ne hagyd abba, ha anyagilag bírod. Ha eddig hanyagoltad a nyelvtanulást, most kell nekiugrani. Lehet, hogy úgy gondolod, hogy jól tudsz egy nyelvet, de fejleszteni, feleleveníteni, újra rendszerbe foglalni a nyelvtant, bővíteni a szókincset sosem árt. Én ezzel foglalkozok napi legalább 1-2 órát, angolból. Annak idején, amikor nyelvvizsgára készültem, egy kisebb könyvtárra való angol nyelvkönyvet, gyakorlókönyvet beszereztem. Most újra elővettem őket. Ezenkívül már egy jó éve tanulok, csak úgy hobbiból, oroszul. Nincs vele különösebb célom, idén év végén, kora télen akartam nyelvvizsgázni, azt is inkább csak azért akarom letenni, hogy lássam, hol tart a tudásom. Most, mivel az orosz nem ismétlés mint az angol, hanem kőkemény tanulás, erre nem tudok annyi energiát szánni (időt tudnék, de energiát nem), ezért csak napi 30 percet foglalkozok vele, javarészt olvasgatom az eddigi leckéket, és mp3 nyelvleckéket hallgatok, csupán csak szinten tartom a tudásom. A nyelvvizsgát pedig már átterveztem jövő tavaszra. Ráér. De a szinten tartást csinálni kell, különben elfelejteném azt, amit eddig megtanultam.

A szakmáddal is foglalkozz legalább napi 1 órát, de inkább többet. Ha mondjuk asztalos vagy, akkor ez nem túl könnyű, :) de legyél találékony. Szakmával foglalkozás az is, ha - mondjuk asztalosként - átlapozod a könyvtárban a lakberendezési lapokat, megfigyeled bennük a legújabb trendeket, elmész szakboltokba, felméred a kínálatot, árakat, stb. Sosem árt, ha képben vagy ezek tekintetében is, és nem csak azt az asztalt gyártod le, amit a főnök kioszt feladatként. Szellemi foglalkozásúként itt az ideje az elmaradt szaklapok, internetes cikkek elolvasásának. Blogot is indíthatsz. Keresd a szakmabeliek társaságát, ha eddig nem tetted volna meg. Nincs olyan szakma, aminek az interneten ne lenne egy kis közössége valahol: fórumokon írhatsz hozzászólást, szakmai blognál kommentelhetsz, magad is indíthatsz egyet, a Facebookon is nyomulhatsz, rengeteg lehetőség van. Keresd élőben is a szakmabeliek társaságát. A lényeg, hogy szánj rá időt, mert különben lemaradsz, és ha lemaradsz, annál nehezebben találsz új állást. Ha van rá pénzed, iratkozz be tanfolyamra, iskolába.

A napirend megóv attól is, hogy rabjává tegyen a háztartás. Ez férfiakkal ritkán fordul elő. :) Egy másik munkatársamról azt hallottam, hogy a leállásunk után napokig csak takarított. Ha eltekintünk attól, hogy elképzelésem sincs, mit lehet egy lakáson napokig takarítani, akkor is félek tőle, hogy ez a munkatársam nem lesz más a munkanélkülisége alatt, mint egy háztartási robot, hiszen "úgysincs más dolga", gondolja talán ő maga is. Dehogy nincs más dolga! Sőt, ebben az időszakban, ha van valami, ami ráér, az a háztartás. Háztartásod lesz jövő hónapban is, meg jövőre is, de állásod nincs. Azt kell most szerezned, és nem a kilincseket fényesíteni naphosszat. (Ajánlom az én módszerem: a tízperces takarítást. Most is űzöm, tipikusan a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad-módszer.)

Ne felejtkezz el a testmozgásról sem. Ha autód van, és spórolni szeretnél, a legegyszerűbb, ha mindenhova gyalog mész, ahova eddig kocsival jártál. Munkába úgyse kell most menni, azt pedig úgysem hiszem el, hogy mindentől kilométerekre laksz. Nekem szerencsém van, tényleg központi helyen lakom, így a gyaloglás nem okoz gondot még ilyen hidegben sem. Persze azért én is örülnék, ha már jönne a tavasz. :) Ezenkívül iktass be külön testmozgásos programokat. Ha már kifizetted a konditerembe az éves bérletet, használd is ki! De ha nincs bérleted, ne most vegyél. Keress ingyenes sportolási lehetőségeket. Télen nincs sok, de ha Budapesten laksz és van síléced, szánkód, kimehetsz a hegyekbe. Sétálni ott a Margitsziget (egyik végétől a másikig 2,5 km, oda-vissza 5. Kezdő túrázónak épp ideális táv), vagy a Gellért-hegy. Ha végképp nincs más, aerobikozz otthon. Dobj fel valami zenét és mehet az ugrabugra!

És végül a legfontosabb. Bár nincs munkahelyed, munkád azért van. Ez pedig az álláskeresés. Erről egy külön írás fog szólni.

Hidd el nekem, még ezen sok feladat és program mellett is bőven marad időd a lazsálásra, tévézésre, fészbúkozásra, játékra, sőt még unatkozásra is!

Az ember néha rájön, hogy más az elmélet, és más a gyakorlat. Például eddig én voltam a legnagyobb szószólója annak, hogy ne a hibást keressük, hanem a hibát, ássunk le a mélyig, keressük meg a gyökérokot, és azt szüntessük meg.

Működik is ez az elmélet egészen addig, amíg nem a te bőrödre megy a játék. Most az történt, hogy a cégfelszámolási hajrában "elfelejtettek" nekem lebérszámfejteni sok-sok tízezernyi forintot. Hát ez vért kíván!!!! Nem a folyamatét, hanem azét, aki nem bérszámfejtette! Fejeket akarok a porba hullni látni! Főleg akkor, ha az illetékesek még csak nem is mutogatnak egymásra, hogy a másik a hibás, hanem elegánsan közlik (írásban!), hogy hát tulajdonképpen ennek az esetnek nincs is felelőse. Ez csak úgy megtörtént. Magától tűnt el a nevem melletti összeg a bérlistán, csak úgy kiradírozódott, elpárolgott az éterbe, nem érezte ott jól magát, ezért huss! eltűnt...

Szerencse, hogy a reklamációt emailben intéztem (hogy nyoma maradjon), mert nem vettek volna elég komolyan, ha minden második szó után hapcizok egyet. Ugyanid beg vagyod fázva, ész ha bed vagyod fázva, akkor kibújik belőlem a vadállat...amideg a nemfelelősök isszák beg a lebét.... no meg a lean alapelvek. :)

Amióta kvázi-munkanélküli vagyok, elfoglaltabb vagyok, mint valaha, így ezen a héten is csak magyar cikkeket tudok ajánlani olvasásra, minden kommentár nélkül. Annyi azonban biztos, hogy valamilyen módon minden cikk az ember tisztelete körül forog. Tulajdonképpen a legtöbb olvasnivalót (főleg magyarul) általában ebben a témakörben találom meg. Vajon miért?

Az első nap az Apple alkalmazottjaként

Akadozik a bérkompenzáció

A helyi segítő

Csapatépítés

Ez egy közhelyes poszt. De a közhelyeknek van egy igen kellemetlen tulajdonságuk: igazak.

A munka elvesztésekor a pénzügyekben következik be a legnagyobb változás, ha nem is azonnal. Ez sok embert megtéveszt, mármint az, hogy nem azonnal következik be a változás. Ne dőlj be neki!

Ez nem az az időszak, amikor bulit buli hátára lehet halmozni, sem az, amikor el kell menni nyaralni, vagy új ruhatárat kell beszerezni. Nincs itt az ideje a lakásfelújításnak sem, de még annak se, hogy nap mint nap drága édességgel tömd magad vigasztalásul, és mert „ennyit megérdemlek ilyen válságos időben”. Megérdemled, persze, de nem most. Hanem majd akkor, ha megszerezted álmaid vadiúj állását. :)

Folytassuk a válsághelyzet pénzügyi elemzését a a rezsivel, autófenntartással és banki ügyekkel.

1. Autó

Rövid leszek: nincs autóm, ezért az autóval kapcsolatos kiadások menedzselése nem okoz számomra problémát. :) Viszont ez azt is jelenti, hogy neked, ha van autód, nem tudok tanácsot adni ez ügyben.

2. Rezsi

Ez megint egy külön kategória, ugyanis bérelt lakásban lakom. Míg arra van ráhatásom, hogy mennyi vizet, villanyt használok (lekapcsolom a villanyt, ha kimegyek egy helyiségből, nem folyatom feleslegesen a csapot, nem hagyom bedugva a telefontöltőt, stb.) addig alapvető dolgokra nincs, mivel a lakás nem az enyém. Így nincs beleszólásom a szigetelésbe, az ajtó-ablakcserébe, a háztartási gépek cseréjébe, se a csöpögő csapok rendbetételébe vagy cseréjébe. Például a konyhai ezeréves csapot a tulajdonos csak akkor volt hajlandó hosszas könyörgés után kicserélni, amikor már úgy elromlott, hogy megnyitás után nem tudtam elzárni. :) Ráadásul távfűtés van, tehát két opció van: vagy megy a fűtés, vagy nem megy. Érdekes módon, még ezekben a röpködő mínuszokban sem viszik túlzásba a megyést.

A rezsivel való takarékoskodásnak van egy másik hátulütője is. Az egyik, hogy télen nem lehet annyira spórolni se a villannyal, se a fűtéssel, hogy meglátszódjon a fizetendő számlán, másrészt ha átalányt fizetsz, akkor a mostani takarékoskodásod legfeljebb a jövő évi átalányra lehet hatással. Ez persze nem baj, mert ha ne adj isten, még jövőre is munkanélküli leszel, akkor jól fog jönni a kisebb átalány.

3. Bank

Mint írtam a bevezetőben, van egy kis hitelem, meg egy kis megtakarításom is. Ezúttal a hitelekről lesz szó, a megtakarításokat a bevételekkel való zsonglőrködésnél tárgyalom. Koromból adódóan van diákhitelem. Kinek nincs? :) A diákhitellel nem sok mindent lehet kezdeni, mert egyre csak nő. Eleve meg van határozva a havonta fizetendő összeg, ami nem a futamidő szerint van megállapítva (mivel olyan a diákhitelnél nincs), hanem a fizetésed arányában. Ennél fogva, ha kicsi a fizetésed, akkor a tartozás sose fogy el. :) Előbb jön a tőke, aztán a kamat, majd a kamatos kamat, tőkésítés, újra kamat, majd a kamatos kamat...(ne lovald bele magad Szten - szólt Redzs) viszont öröm az ürömben, hogy akkor is fizetni kell, ha nincs munkád és bevételed (van néhány kivétel, nézz utána!). Viszont bármikor kérheted a törlesztőrészlet csökkentését, maximum 24 hónapos időtartamra. Így aztán a hiteled biztosan nem fog elfogyni soha. :) No de most minden fillérre szükségünk van, ezért kérjük a csökkentést, ami az előző évi minimálbér egy bizonyos %-a, nevesül (idén legalábbis) havi 4680 ft. Tehát ennyit mindenképpen be kell fizetni. Természetesen lehet ennél többet is, ízlés szerint. A csökkentés beállítása automatikus. Én a Diákhitel Központba mentem el személyesen, kislány beírta a gépbe, alá kellett írni a papírt, és kész. Az más kérdés, hogy ezután a papírról külön kellett kérni egy másolatot, hogy mégis legyen nekem is valami a kezembe, mert ez automatikusan nem jár. Viszont majd akkor, ha a törlesztőrészlet visszaállítását kéred, azt írásban kell megtenni, még akkor is, ha bemész a Központba. Hogy ebben mi a logika, azt persze nem sikerült kideríteni...

Egyéb hitel. Devizahitelem nincs, így végtörlesztés, árfolyamrögzítés ügyben sem én vagyok a guru. Viszont a biztonság kedvéért kötöttem egy kicsi hitelemre ún. munkanélküliség esetére szóló biztosítást. Nos, úgy tűnik, ez csak parasztvakítás. A bankomban ugyanis azt mondták, hogy ez úgy működik, hogy ha a munkaviszonyod véget ért (tehát a felmondási időd végén), az arra következő 91. naptól fizeti a biztosító helyetted a törlesztőrészletet, de csak akkor ha egyrészt a munkaviszony megszűnésekor azonnal regisztráltál a Munkaügyi Központban, ha nem közös megegyezéssel hagytad ott a céget, és ha ezen a bizonyos 91. napon még mindig munkanélküli vagy. Ráadásul az egész törlesztőrészlet-átvállalósdi legfeljebb 6 hónapig él, illetve addig, amíg munkanélküli vagy. Kiszámoltam: körülbelül ősztől fizetné helyettem a biztosító a törlesztőt. Na, szépen néznénk ki, ha még akkor is munkanélküli lennék. Szóval ez a biztosítás nem sokat ér, ha pedig sok-sok évtizedet lehúztál a cégednél, és nagyon sok felmondási idő jár neked, akkor nagyjából le is telik a kölcsönöd, mire a biztosító átvállalna belőle akár egy lyukas kétfillérest is. :) Persze az, hogy én ezt nem tudtam a szerződés megkötésekor nem csak a bank hiányos tájékoztatásának tudható be, hanem annak is, hogy nem kérdeztem rá a konkrét feltételekre. Ne ess abba a hibába, hogy mindenért a bankot szidod! Mindenesetre több ilyen biztosítást nem kötök, mert csak viszi a pénzt, sőt, megpróbálom ezt is felmondani.

Ezzel nagyjából a végére értünk a munkanélküliség bekövetkeztét követő 2-4 nap eseményeinek, teendőinek. Az első 1-2 nap volt a gyász időszaka. A 3-4. napon azonban már azonnal kézbe kell venned a pénzügyeid, utána járni a hiteleid csökkentési lehetőségének és a rezsit és a napi kiadásokat (főleg ez utóbbit) azonnal el kezdened lefaragni. Nem a jövő héten, azonnal.

Már régebb óta tervezem, hogy írok olyan cégekről, szolgáltatásokról, ahol kellemesen csalódtam a gyorsaság, a kiszolgálás minősége, a megfelelő tájékoztatás, stb. terén. Egyszóval azokról, ahol azt kaptam, ami számomra az érték. Sajnos, eddig nem volt ilyen íráshoz anyagom. :)

Ezekben az esetekben tehát nem azon van a hangsúly, hogy a cég használja-e az 5S-t, a heijunkát, a vizuális menedzsmentet, a kanbankártyákat vagy bármilyen más látható és láthatatlan lean eszközt, hanem azon, hogy értéket ad-e a vevőnek, vagy csak bosszúságot.

Ma a Copygenerál Karinthy Frigyes úti üzletében voltam, mert kiderült, hogy a (volt) cégem mégsem készíti el számomra az adóbevallást, így magamnak kell arról gondoskodnom, tehát ki kellett nyomtatnom néhány adatlapot, amit a NAV honlapjáról töltöttem le, és egyéb személyes fájlokat. Otthon pedig nincs nyomtatóm, hát irány egy fénymásolószalon.

Elmondtam mi járatban vagyok, megkérdeztem, lehet-e pendrive-ról nyomtatni. Lehet. Csináltam-e már ilyet náluk? Nem csináltam, kérem segítsen. Kislány odavezetett egy pulthoz, ahol a számítógép állt. Pendrive berak, Sajátgép megnyit, fájl kiválaszt, nyomtatás. Még két fájl ugyanígy. Mindegyik esetben meg kellett pittyegtetni egy kártyát is, ami a kislány adott. Rögtön utána a mellette lévő nyomtatón, szintén a kártya megpittyegtetése után rögtön megkaptam a példányokat. Pénztárnál fizetés. Még azt is megkérdezték, hogy akarok-e törzsvásárló lenni, mert akkor rögtön adnak egy adatlapot, amit ott helyben ki is töltöttem, igaz, a törzsvásárlói kártyára 1 hónapot várni kell, de a lap másolatával már addig is igénybe vehetem a kedvezményeket. Mindez kevesebb, mint 10 percet vett igénybe, pedig a számítógép még makrancoskodott is, mert nem akarta becsukni a pdf fájljaimat. Onnan tudom, hogy kevesebb, mint 10 perc volt, mert odafelé menet hallgattam az mp3-lejátszómat, amit ha megállítok, és 10 percen belül nem indítok el újra, akkor magától kikapcsol. Mikor beléptem az üzletbe, megállítottam, és amikor kiléptem, akkor még nem volt kikapcsolódva. Szóval ez nem volt valami nagy lean kaland, de megkaptam azt, amiért mentem: nyomtatást, villámgyorsan.

No de hogy kerek legyen a kép (mert azért az nem túl lean, hogy 1 hónapot kell várni a törzsvásárlói kártyára, és az is az igazsághoz tartozik, hogy egyedüli vevő voltam éppen akkor az üzletben), elmesélem egy pár évvel ezelőtti okmányirodás esetemet is. A kettő együtt már kitesz egy kerek egész lean pozitív esetet. :)

Személyit kellett hosszabbítani. Nekem akkor még a régi, könyvecske alakú volt. Időpontra mentem, és egy leheletnyit még várni is kellett, de adatlapkitöltéssel, fényképkészítéssel, csekkbefizetéssel együtt végeztem kevesebb, mint 10 perc alatt! Ezt a rekordot is az mp3-lejátszóm hitelesíti. A csoda a 11. kerületi okmányirodában történt, és ha nem velem esik meg, el sem hiszem. :)

Itt az egyetlen negatívum, hogy a fényképkészítés előtt semmi időt nem hagytak a szépítkezésre (talán ezért sem mutogatja senki szívesen az igazolványát), így amikor tavaly ugyanoda mentem útlevelet hosszabbítani, előrelátóan a mosdóba mentem először kicsinosítani magam, és csak utána jelentkeztem be. Így sem voltam ott 15-20 percnél tovább.

Nem szólhat minden a válságról, így most evezzünk vidámabb vizekre, és nézünk utána, hogy vajon össztársadalmi szinten vajon van-e igény a leanre? Röviden: van.

Hogyne lenne, amikor lépten-nyomon veszteségekbe botlunk, sőt ezeket a veszteségeket aztán nagy örömmel világgá is kürtöljük? Hogy csak néhány helyet említsek: a munkahelyen és otthon elpanaszoljuk, megírjuk a Tékozló Homárnak vagy a Fogyasztóvédelemnek, esetleg a Munkahelyi Terrornak, a BKV-figyelőnek, és még számtalan helyre, kipanaszkodjuk magunkat a szomszédnak vagy a Facebookon, végül pedig kimegyünk tüntetni.

Ez idáig rendben is van, az emberek érzékelik a veszteséget. De vajon mit tesznek ellene?

Azt tapasztalom, hogy a leant, mint egy lehetséges ellenszert, a lehető legkevesebbszer ajánlják elöljáróik figyelmébe. De ez még hagyján, sajnos ők maguk is ritkán állnak elő megoldási javaslatokkal, igazából inkább csak azt a mindenféle konstruktív javaslat nélküli elégedetlenséget hallani, amit a köznyelv egyszerűen pampogásnak nevez. Nem tudom, ki látta a Szomszédokban azt a jelenetet, amit meg is írtam itt a blogon, amikor János és Alma elveszett a Földhivatal útvesztőjében, mert az ügyintéző azt mondta nekik, hogy menjenek el a postára, adják fel az illeték összegét, majd ballagjanak vissza a feladott csekkel és egy borítékkal, és a hivatal majd egyszer csak elküldi nekik a papírt, amit kértek. János nagyon helyesen feltette a kérdést, hogy mi lenne, ha addigra, mire visszaérnek a feladott csekkel, készen lenne a papír és így megspórolnák a postázást? Sajnos, az ügyintéző nem volt forradalmi hangulatban... :) A lényeg, hogy János határozottan lean szemléletmóddal tekintett a problémára, kereste azt a legrövidebb utat, aminek a végén ő, az ügyfél, hozzájuthat az értékhez, azaz a papírhoz. Nem csak sírt és bosszankodott az ügymenet lassúsága miatt, hanem javaslattal, ötlettel állt elő a probléma megoldása érdekében. János biztosan soha nem hallott a leanről, és ez azt bizonyítja, hogy a lean szemléletet nem kell tanulni, mert meg van majdnem mindenkiben. Az eszközeit kell csak tanulni és persze azt, hogy merjük használni őket!

Ez egy hosszú és közhelyes poszt. De a közhelyeknek van egy igen kellemetlen tulajdonságuk: igazak.

A munka elvesztésekor a pénzügyekben következik be a legnagyobb változás, ha nem is azonnal. Ez sok embert megtéveszt, mármint az, hogy nem azonnal következik be a változás. Ne dőlj be neki!

Ez nem az az időszak, amikor bulit buli hátára lehet halmozni, sem az, amikor el kell menni nyaralni, vagy új ruhatárat kell beszerezni. Nincs itt az ideje a lakásfelújításnak sem, de még annak se, hogy nap mint nap drága édességgel tömd magad vigasztalásul, és mert „ennyit megérdemlek ilyen válságos időben”. Megérdemled, persze, de nem most. Hanem majd akkor, ha megszerezted álmaid vadiúj állását. :)

1. Az élelmiszerek

Azt csak ajánlani tudom, hogy vezess háztartási naplót. A fiúk is! Elég egy sima Excel tábla. Annál is inkább, mert én kerestem az interneten családi pénzügyeket nyilvántartó szoftvereket, de nagyjából használhatatlanok voltak mindazok, amiket találtam (és amik ingyenesek voltak). Azért voltak használhatatlanok, mert egyrészt nem voltak személyre szabhatóak, másrészt nem voltak elég részletesek. Például volt olyan kitöltendő rubrika, hogy „háztartás”, és ebbe kellett volna ömlesztve, egy összegben beírni az élelmiszert és a higiéniára, takarításra elköltött összegeket is. Márpedig, még ha az élelmiszer külön rubrika is lett volna, mire megyek vele, ha a végén kijön az, hogy túl sokat költök élelmiszerre? Honnan tudom meg egy ilyen ömlesztett táblázatból, hogy milyen élelmiszer-fajtára költök sokat? Szóval kell egy sima Excel tábla, de megfelel a jó öreg kockás füzet is, jobb híján, csak azt nehezebb kezelni.

Ha csak most kezdenéd vezetni a naplót, akkor kicsit nagyobb bajban leszel, mint én, aki már évek óta vezetem, neked így egy kicsit nehéz lesz megállapítanod, hogy hol tudsz vágni a költségekből azonnal. Az azonnalt úgy kell érteni, hogy miután megtudtad, hogy munkanélküli vagy, már a következő bevásárlást alaposan megvágott büdzsével kell végrehajtani. Nem egy hét múlva kezdjük a spórolást, hanem azonnal.

Ahol én azonnal vágtam nullára, az a következő volt az élelmiszerek terén:

édesség (beleértve pl. a kakaóport, túró rudit),

sós rágcsa,

fűszerek,

üdítő, ásványvíz, alkoholos ital, energiaital

luxusfelvágott (pl. szeletelt bacon),

luxusgyümölcs (pl. aszalt szilva, kesudió),

luxustejtermék (pl. joghurt, kakaós ital, stb.).

étterem.

Ahol a minimális kiadásra kell szorítkozni:

gyorskaja (pl. párszázas ajánlat, főzelékfaló és hasonlók igen ritkán jöhetnek, ha muszáj, mert mondjuk éppen a városban jársz és enni kell valamit – én szerencsére amúgy sem gyakran éltem vele)

A maradék esetekben a márkás termékeket váltsd ki kevésbé márkásakkal, és főleg olcsóbbakkal.

A cigit majdnem elfelejtettem, de ez csak azért van, mert én soha nem cigiztem, így most nincs vele problémám se egészségileg, se pénzügyileg. :)

Én általában véve tartom azt az aranyszabályt, mint mindig, hogy a kosztpénzre annyiszor ezer forintot szánok egy hónapban, ahány nap van benne.

Cafeteriát idén persze már nem kaptunk, így az étkezési utalvány adta örömökről le kell mondani. Ezeket az utalványokat mindig a hónapnapjai*1000 forintokon felül költöttem el. Hát most ezzel is lehet spórolni. Viszont esetleg érdemes – ha nem ódzkodsz tőlük – beszerezni valamilyen pontgyűjtő kártyát, füzetet. Olyat kérj, amin a rajta lévő pontokat le lehet vásárolni bármire és nem késekre meg edényekre, meg hasonló hasznos dolgokra lehet csak beváltani. És persze azt se felejtsük el, hogy jó esetben „normál” azaz tele hűtőszekrénnyel, kamrával vágunk neki az új kalandnak.

Természetesen – mint mindig, sőt most még annál is szigorúbban – figyelni kell az akciós termékeket, és mindent a lehető legolcsóbb helyről beszerezni. Spórolás okán esetleg elgondolkodhatsz az otthoni főzésen is. :) De csak akkor tedd, ha valóban spórolsz vele. Az én esetemben (egyedül vagyok) nem vagyok róla meggyőződve, hogy olcsóbb az, ha én főzök egy szál magamra. De ha főzök, két napra valót készítek legfeljebb, nem szeretem a megfőzött, majd lefagyasztott dolgokat, főleg azért nem, és ez viccesen hangozhat, mert áll benne a pénzem, a hűtőt és a kamrát pedig azért nem vásárolom tele, mert tapasztalatból tudom, hogy a fele cucc rám rohad. Ételvásárlás és -készítés tekintetében tehát abszolút a Just in time híve vagyok, legalábbis egyelőre.

Csak halkan írom, hogy abba se halsz bele, ha egy-egy nap kimarad, és nem eszel főtt ételt. Csak ne vidd túlzásba, mert az egészségtelen.

Még egy dolog: ha akció is van valahol, ne most vegyél 25 kg cukrot. Csak állna benne az a kevés pénzed, meg különben is hizlal. :) Én már másfél éve sót sem használok semmibe se, mert rájöttem, hogy mindent, de mindent annyira megsóznak, hogy biztosan soha nem lesz sóhiányom. Nem most van itt az ideje nagy mennyiségű alapanyag-beszerzésnek. A cukorral, liszttel, sóval önmagában úgysem mész semmire.

2. Egyéb háztartási kiadások

Nem csak az élelmiszer-kiadásokat kell azonnal megvágni, de az egyéb háztartási kiadásokat is.

Takarítás: ha olyan peches vagy, hogy most fogysz ki mindenből, a súrolószertől az ablakmosóig, akkor gondolkozz el azon, hogy milyen olcsóbb megoldások vannak, és ne rohanj egyből megvenni a Domestost meg a Cillitet. Ha feltúrod a netet, millió hasznosabbnál hasznosabb jó tanácsot kaphatsz ez ügyben (pl. ecet és társai), de ha mindenképpen a mesterséges kemikáliákhoz ragaszkodsz, akkor vedd a noname olcsóbbat, a 100 forintos bolt a barátod! :) Nekem „mázlim” van, pont januárban vásároltam be ezekből a dolgokból, jó ideig elleszek velük minden kiadás nélkül.

Higiénia: Ezen a területen is lehet spórolni, de van, amivel nem érdemes. Ha csak nincs valamilyen speciális bőrproblémád, akkor egy ideig nyugodtan elhagyhatod a mindenféle krémeket, amik ráadásul aranyárban mérődnek (éjszakai krém, nappali krém), ha éppen most fogytak el. Kísérletezz ki hajlakk, zselé nélküli frizurát. Ha éppen elfogy a sminkcuccod, vedd az olcsóbbat, ha semmiképp nem tudsz lemondani róla. Én nem sminkelem magam, szép vagyok anélkül is. (Bár erről megoszlanak a vélemények :)) Fogkrémből is jó az olcsóbb, dezodorból is. Sőt, az izzadásgátló dezodort meg is lehet spórolni. Szerintem az emberek korántsem izzadnak annyira, mint amennyire a reklám és az orrukat húzogató kollégák beléjük próbálják sulykolni. Kollégánk pedig most úgy sincs. :) Persze a dezodorok elhagyásához kell némi olyan szintű bátorság, ami még belőlem is hiányzik, pedig én az oroszlántól se félek, amíg rács mögött van!... :) Mondanom sem kell, hogy a márkás szappant, sampont is most kell lecserélni olcsóbbra, hajbalzsamra sincs feltétlenül szükség, legfeljebb akkor, ha már jelenésed van egy állásinterjún. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én egy jó ideje nem használok tusfürdőt, csak szappant, két okból: szerintem kiadósabb, tovább elég és könnyebb a szivacsból eltávolítani a habját és a csomagolása sem szennyezi a környezetet annyira, mint a műanyag flakon. Testápoló, nélkül is évezredekig tudtak élni az emberek, talán te is kibírsz pár hónapot. Az önbarnító krémek fölöslegességét le se írom. Mit hagytam ki? Amit kihagytam, az biztosan felesleges, elhagyható. :)

Mi az, amin nem érdemes spórolni? Az egészséggel kapcsolatos dolgokon biztosan nem. Ha éppen most kopik el a fogkeféd, mindenképpen vegyél újat, az kell, persze fogkrémmel együtt. Hölgyeknek is vannak olyan kiadásaik, amiket nem lehet megspórolni, legfeljebb csökkenteni a rájuk szánt összeget. A bőrproblémákra felírt kencéket se hagyd el. Csúnya arcbőrrel nehezebben találsz állást. Nem érdemes most spórolni a cipőkrémen se, egy állásinterjúra nem mehetsz koszos cipőben.

Lakáskarbantartás: nagyon peches vagy, ha éppen most durran el az égő a csillárban vagy ha elkezd csepegni a csap. Jó esetben van otthon tartalék égő (tartalék csap talán kevésbé). A szerelési munkák közül amit tudsz, magad csináld meg, bár azt hiszem, ha meg tudod csinálni bármelyiket is, akkor már eddig is magad csináltad őket. Próbálj elhalasztani nem fontos munkákat és kiadásokat. Ha éppen vitted volna a télikabátot a tisztítóba, hogy utána eltehesd a szekrénybe, inkább hagyd lógni az előszobában még pár hétig, nem lesz semmi baja. De ha az öltönyöd kell tisztíttatni állásinterjú előtt, arra szánj pénzt. Ha fel kellene akasztani pár képet, de beruházást igényelne egy ütvefúróba, inkább kérj kölcsön egy gépet. Biztos vagyok benne, hogy fel fogod találni magad, és egyedül is rájössz, hol tudsz még és azonnal spórolni a háztartási kiadásokon.

A fentiek nem azt jelentik, hogy te ne tudnád, vagy én ne tudnám magamnak mindazon élelmiszereket, háztartási cikkeket és szolgáltatásokat megvenni, amiket eddig. Még jó ideig meg tudnám, és remélem, hogy te is, minden bejövő jövedelem nélkül. De nem teszem, mivel nem tudhatom, hogy a munkanélküli állapot meddig tart. A megszokott életszínvonalról lemondani a legnehezebb. De fogd fel úgy, hogy nem végleg mondasz le róla, csak átmenetileg. Ez igaz is. Hidd el, az igazi baj akkor következik be, ha már végleg le kell róla mondanod! Ez így az elején szinte még csak játék. Most még csak gyakorlod az önuralmat és az alkalmazkodást. A változáskezelésben talán ezek a tulajdonságok a legfontosabbak.

(VV DIY = Válság- és változásmenedzsment Do-it-yourself, rövidítve. Ezentúl ezt használom a bejegyzések címében.)

Akár váratlanul ér, akár számíthattál rá, akár van róla papírod, akár nincs, eljön az a nap, amikor kimondod: mától munkanélküli vagyok. Mit teszel?

Ez sok mindentől függ: az adott cégnél eltöltött munkaviszonyodtól, attól, hogy szeretted-e a munkád, vagy utáltad, kedvelted-e a munkatársaid és ők viszontkedveltek-e (vagy épp ellenkezőleg), milyen volt a kapcsolatod a főnökeiddel, elégedett voltál-e a cégnél betöltött pozícióddal és karriereddel, függ továbbá az életkorodtól, talán a nemedtől is, a családi állapotodtól (vannak-e gyerekek, akikről gondoskodni kell), a szakterületről, amin dolgozol, és még az is előfordulhat, hogy érzelmileg is kötődtél a céghez.

A Malévnél nagyon sokan az érzelmi oldaláról fogták fel a munkahelyük elvesztését. Eleve a pilóták többsége és nagyrészben a sztyuvik számára a repülés mint olyan, életforma. A Malév nem egyszerűen munkahely volt számukra, hanem az Élet. Ők bizonyára sokszor átélték munkájuk során a flow-élményt, így érzelmileg is igen megrendítette őket a repülés lehetőségének elvesztése. Aztán ott voltak azok, akik bár nem repültek, de nagyon-nagyon sok (akár 40-45!) évet lehúztak a vállalatnál. Ők a szó szoros értelmében az életüket töltötték el a cégnél. Sok esetben a családtagjaik is ott dolgoztak, ha nem is a Malévnél, de a reptéren, más cégeknél. Annak idején rengeteg házasság szövődött a Malévnél és a reptéren általában, egész dinasztiák alakultak ki. Őket is nagyon-nagyon megviselte a munkahely elvesztése, egyrészt az említett érzelmi okokból, másrészt a hosszú munkaviszony miatt bizony ők már nem 20 évesek, és mindannyian tudjuk, hogy 40 felett szinte lehetetlen elhelyezkedni, főleg ha olyan speciálisan a repüléshez kapcsolódó munkát végez az ember, amit máshol nem tud elvégezni, csak légitársaságnál vagy reptér-üzemeltetőnél. Nagy előnyük viszont ezeknek az embereknek a lojalitás és az a képesség, hogy képesek a munkáltatójuk iránt szeretetet érezni. (Ez a szeretet azonban nem egyenlő a vezetőség iránti szeretettel!)

Rajtuk kívül ott van még a szintén elhivatott, de fiatalabb korosztály, (esetleg az előbbiek gyerekei) szintén repülés-közeli munkakörökkel. Ők könnyebben váltanak, érzelmileg – talán – inkább csak akkor viseli meg őket a munkahely elvesztése, ha „repülős”, „maléves” dinasztiából származnak. Ne felejtkezzünk meg a Lurdy-ház dolgozóiról se. Mivel ők távol dolgoztak a reptértől, a kerozingőztől, és általában általános adminisztratív háttérmunkát (HR, pénzügy, marketing, stb.) végeztek, talán (hangsúlyozom: talán!) nem érintette őket érzelmileg annyira erősen a cég megszűnése. Persze ott is dolgoztak „öreg rókák”. És persze ott vannak azok, akiket érzelmileg egyáltalán nem - vagy csak nagyon kicsit – érintett meg a munkahely elvesztése. Akiknek a cég csak egy munkahely volt a sok közül, de idetartoznak azok is, akik szerették volna szívből, igazán szeretni a céget, tartozni hozzá, de a cég menedzselési szokásai (nevezzük így), ezt nem engedték, vagy csak néhány évet töltöttek el a cégnél, így a kötődés nem alakulhatott ki. Eme utóbbi csoportba tartozok én.

Ezek tehát azok az érzelmek, amik miatt az emberek kisebb-nagyobb mértékben siratják a céget. Mondhatni: gyászolnak. Ez az érzelem nem keverendő össze a jövőtől való félelem érzésével! Aki kevésbé sirat, az is nagyon-nagyon félhet a jövőtől, de a nagyon-nagyon siratók között is lehet olyan, aki egyáltalán nem fél a jövőtől.

A legtöbbször azonban mégis a jövőtől való félelmet láttam az arcokon azon a bizonyos pénteki napon.

Én azt javaslom, hogy engedjünk teret a gyásznak, sirassuk el a munkahelyünket, de 1-2 napnál többet erre ne pazaroljunk el. Én is végigkövettem pénteken a flightradar24.com-on a Boeing flotta Írországba való kirepülését, mint annyian, akár a nem-malévesek között is, de vasárnap éjfélkor már semmi nem tarthatott ébren az miatt, hogy a Lópetit is végigkövessem a honlapon. Kimenni a reptérre és majd hogy nem csak fölravatalozni pedig végképp nem lettem volna hajlandó semmi pénzért sem. Részemről a gyász időszaka befejeződött vasárnapra.

Gyászolóknak a végére egy dal a Koráltól. A lényegi mondanivalója ez a sor: "...még nem olyan, de már nem ilyen..." 

Először is azt kell tisztázni, milyen területeket érint a válság, ha otthon következik be, munkahely elvesztése miatt? Természetesen elsősorban a pénzügyeket érinti, igen negatívan. Rögtön utána következik a mentális állapot területén bekövetkezett válság: bizonytalanság, feleslegesség érzése, önbecsülés elvesztése, félelem a jövőtől, mindezek miatt pedig a társas kapcsolatokban is bekövetkezhet válság.

Más területekre is kihathatnak a fentiek: nemcsak a mentális egészség, de a fizikai is megromolhat, aminek a következtében ördögi kör is kialakulhat: ha nem dolgozunk, a mentális állapotunk miatt leromlik a fizikai állapotunk, ami miatt még annyira sem tudunk dolgozni, ami miatt tovább romlik a mentális állapotunk, és így tovább.

Nyilvánvaló tehát, hogy a munkahely elvesztésekor a legfontosabb feladat az új munkahely megkeresése.

De addig is élni kell, amíg az új munkahelyet nem találjuk meg. Mivel az új munkahely megtalálása a mai magyar valóságban nem egyszerű feladat, eltekintve egy-két szakterülettől, a munkahely hiánya pedig erősen kihat a pénzügyeinkre (legalábbis nagy többségünk esetében), ezért válsághelyzetben elsősorban a pénzügyeinket kell megfelelően menedzselnünk. Ahogy fentebb írtam, a munkahely elvesztése miatt ki-ki eltérő mentális állapotba kerülhet, kit jobban, kit kevésbe sújt le az, hogy nincs munkája, így a pénzügyek rendezése közben oda kell figyelnünk a lelkünkre is. Ezután-eközben jöhet a fizikai állapotunk karbantartása.

A fenti bekezdésben nem véletlenül használtam a közben szót. Ezeket a feladatokat ugyanis nem egymás után, hanem egyszerre kell elvégeznünk. Nem véletlenül mondják azt, hogy a munkakeresés maga is munka. Egyrészt maga a keresés rengeteg időt emészt fel, másrészt közben oda kell figyelnünk lelkünkre és testünkre, valamint a pénzügyeinkre is. Mindez egész embert kíván, mindenféle értelemben!

A témáról szakmai okosságokat olvashatsz itt.

Mikor lehet az ember és otthona a legnagyobb válságban és változásban, ha nem akkor, amikor elveszti a munkahelyét?

Ez legalább akkora változást hoz az életébe, mint amikor a munkahelyén "bevezetik" a leant. A szakirodalom szerint nagy változások előtt és alatt változásmenedzselést kell alkalmazni. Itt van tehát a remek alkalom, hogy egy igazi, élő kísérleti nyúlon is kipróbáljuk a módszert: rajtam. Tanácsadók híján pedig Do-it-yourself, azaz csináld magad technikával.

A Nívó blog a minap fejezett be egy sorozatot, amiben megpróbáltak 1 kerek hónapig minimálbéren élni. Ez az én sorozatom is hasonló lesz, az egyetlen különbség az, hogy itt nem minimálbérről van szó, és nem csak egy hónapig tart. Illetve...ki tudja, meddig tart?

A kezdeti paraméterek, amire az egész sorozatot értelmezni kell: egyedülálló (magyarul szingli) budapesti nő, bérelt lakásban, némi hitellel, némi pénztartalékkal (aminek a részleteivel azonban nem untatnám a nyájas olvasót :), gyakorlatilag már munka nélkül, de jogilag és technikailag még fel nem mondott munkahellyel. Kizárólagos érdeklődési terület munka szempontjából: lean.

Lássuk, mi történik. Holnaptól a blogon!

Ezen a héten felmentést adtam magamnak az angol nyelvű olvasnivalók böngészése alól. Kivételesen a magyarokat is - és azokból is csak néhányat - kommentár nélkül ajánlom.

Mosdószünet-figyelés

Tömegek dolgoznának a Foxconn-nak

Új vasúti kocsi kellene már

A világ legjobb közönségszolgálata