KISZ

Nem kell megijedni, nem arról a KISZ-ről lesz szó. Hanem a Kézimunka Információs Szolgálatról, aminek az oszlopos tagjának érezhettem magam a hétvégén.

Kolléganőm lelkes keresztszemes hímző, és adott egy macskát, hogy hímezzem ki. Ez megtörtént, igaz, eltartott néhány évig. :) Viszont közben megtetszett a kézimunkázásnak ezen ága, így elhatároztam, hogy én is elkészítek néhány képet, elsőnek rögtön sikerült is egy szép szitakötőpárost választanom, sajnos. Ugyanis ezt a képet úgynevezett aida anyagra kell elkészíteni, abból is 14-es aidára, és ráadásul elefántcsont színűre. Bár Budapest világváros, elefántcsontszínű aida se égen, se földön nem található meg benne, de még webáruházban sem. Lett nagy szomorúság, főleg, hogy közben az egyik internetes aukciós portálról (na melyik lehet az? :) már beszereztem a szükséges színű fonalakat, egy kivételével. Mi legyen most? Mit volt mit tenni, nyakamba vettem a várost, hogy interneten nem jelenlevő boltokat találjak, ahol talán tartanak elefántcsontszínű aidát, valamint 472-es árnyalatú DMC fonalat.

Betértem a sokadik boltba, kissé már törődötten, és lemondó hangon megkérdeztem, tartanak-e DMC-fonalat egyáltalán. Nem. Sóhaj. Esetleg elefántcsontszínű aidát, 14-est? Hölgy - meglepetésemre, - hátra el és elém rak egy anyagot, ami aidának aida, és teljesen úgy néz ki mintha elefántcsontszínű lenne. Csakhogy nem tudjuk, hogy hányas, mert a hölgy szerint neki ezt csak úgy hozzák, minden címke nélkül, csak annyit tud róla, hogy aida. Most ne menjünk bele abba, hogy mi szerepel a főkönyvben, mert ki tudja, hogy az aidákat hogyan kell könyvelni. A lényeg, hogy nekem mint vevőnek kellett megállapítanom, hogy hányas aidával állunk is szemben. Kértem egy vonalzót, az nincs, de centi jó lesz? Kérdezte a hölgy reménykedve. Jó. Árgus szemekkel figyelte, mit bűvészkedek az anyaggal, mert hogy őtőle mindig nagyon sokan kérdezik, hogy az aidák hányasok, de hát ő nem tudja. Elárultam neki, az anyagban lévő kockák 10 centiméteren való száma mondja meg, hogy hányas az aida. Azaz ha 10 centiméteren kb. 55 kocka van az anyagban, akkor az a 14-es aida. Szerencsére annyi volt. Megvettem. De voltam olyan gonosz, hogy az aida többi méretének (10-es, 16-os, 18-as stb.) kockaszámait nem árultam el.

Szóval elefántcsonszínű aidám már volt. Már csak a 472-es DMC fonal hiányzott a sikerhez. A következő négy boltban vagy nincs DMC egyáltalán, vagy PONT a 472-es fogyott ki. Márpedig én 472-es nélkül haza nem megyek! Elvergődtem egy messzi pláza híres kézimunkaboltjába és heuréka! Van 472-es! Csakhogy információ nélkül a vevőt itt sem eresztik el. Mármint olyan információ nélkül, amit a vevő ad. Az itteni hölgy arra volt kíváncsi, hogy nem tudom-e véletlenül, hogy vajon hol árulnak a városban Puppets fonalat, mert tőle mindig azt kérnek, mert a többi fonalmárka drága, és nem tudja, hogy hova küldje őket. Felsoroltam neki azon boltokat, ahol addig jártam. Mekkora mázli, hogy nem hozzá mentem először, jó kis szégyenben maradtam volna, ha nem tudok felelni! Megköszönte az információt, én pedig a 472-es fonalammal és az elefántcsontszínűre leginkább hasonló 14-es aidámmal elvonultam haza azzal a boldog tudattal, hogy ugyan még csak egy macskát (igaz, jó kövér macskát) hímeztem ki életemben keresztszemessel, de máris többet tudok két kézimunkaboltosnál is.

Mi ebből a tanulság? Egyrészt: mielőtt bárminek nekiállunk, nézzük meg, hogy egyáltalán kapható-e minden hozzávaló. :)

Másodszor, és ez a fontosabb: kedves bolttulajdonosok! Bár már Taiichi Ohno is azt tanította, hogy azt, hogy mi az érték, a vevők mondják meg, és a gyártónak ehhez kell igazodnia, azért azt még Ohno se úgy gondolta, hogy a vevőnek kell megtanítania arra a gyártót vagy szolgáltatót, hogy az milyen anyagot ad el neki, vagy arra, hogy a konkurencia mit árul! Tessék kibújni a pult mögül, és ha sokan kíváncsiak ugyanarra, akkor tessék már felmenni az internetre és megnézni, hogy hogyan néz ki a 14-es aida, hogyha megint hoznak az üzletünkbe, akkor legalább felismerjük! Én is az internetről tanultam meg, és milyen jól tettem, mert ha nem teszem, nem tudtam volna vásárolni Önnél! Ha pedig arra vagyunk kíváncsiak, mit árul a konkurencia, tessék felvenni a legszebb mosolyunk, és szabadnapunkon elmenni a konkurenciához és körülnézni nála! És ne a vevőt tessék nyaggatni, mert a vevő a végén úgy fogja érezni, hogy csak akkor tud Önöknél vásárolni, ha a pénze mellé még némi információt is ott tud hagyni, amit a kedves boltos hölgy lusta maga beszerezni!

Hát csak ennyit akartam mondani a KISZ-ről.