Ennek a bejegyzéshez nem sok köze lesz a leanhez. Annyiról lesz csak benne szó, hogy az emberek mennyire nem tudják, hogy mi az érték.

Van ez a kickstarter.com nevű oldal, aminek az a lényege, hogy emberek kitalálnak dolgokat, amiket meg szeretnének valósítani, de nincs hozzá pénzük, ezért nekiállnak befektetőket keresni. Ez idáig nem újdonság. Az újdonság ott van, hogy nem a milliárdosok között keresik a befektetőket, hanem a kisemberek között. A tervezett projektet feltöltik a kickstarterre és megadják, hogy mennyi pénz kellene az elindításhoz. Az emberek pedig, ha jónak találják az ötletet, adnak rá pénzt.

Ötletnek idáig ez nagyon jó. Csupán két dolgon csúszik el. Nem mindig jön össze a pénz, és ha össze is jön, késik a megvalósítás. Az Indexnek ebben a cikkében van is néhány példa rá, hogy milyen projektek csúsznak.

Én találtam egy harmadik okot is, ami miatt a kickstarter nem igazán működik. A projektek nagy része semmilyen értéket nem képvisel. Helyesbítek: semmilyen értelmes értéket. Legtöbbje arról szól, hogy van egy banda, aki kiadná az első lemezét. Van egy művész, aki képregényt rajzolna, elkészítené a dokumentumfilmjét, divattervező, aki a kollekciójához keres szponzort, videojátéktervező, aki játékot tervezne és hasonlók. De hol maradnak a valódi találmányok? Senki nem akarja már megtalálni a rák ellenszerét? A benzint helyettesítő tökéletes anyagot? Feltalálni az örökmozgót? :) Hol vannak azok a projektek, amik valami értéket adnának az emberiségnek? Ennyire felszínesek vagyunk, hogy "dolgozni", az emberiség jól-létén munkálkodni már senki nem akar, csak filmezni, énekelni és divatot meg videojátékot tervezni?

Egyik projektre sem tervezek pénzt adni. Bár a Halálcsillag felépítésére alapított projekt támogatásán elgondolkodtam. :)

Van ez a fura elv a lean menedzsmentben, hogyaszongya: az ember tisztelete. Sajnos, néha még leanesek is elfelejtkeznek róla. Ennek fényében talán nem meglepő, ha azt mondom, mások is, nem csak leanesek. Ahogy én kivettem eddigi leanes tanulmányaimból, az elvet leginkább úgy értik a megálmodói, hogy a munkatársainkat, dolgozóinkat kell tisztelni, meghallgatni, komolyan venni. De vajon kell-e az ügyfelet, a célcsoportot?

Olvasom az Élelmiszer szaklap legfrissebb számát (XXI. évf., 2013. 1-2. szám, online nem elérhető, csak bele lehet lapozni) és egyszer csak eljutok a 45. oldalra, ahol egy érdekes sorozat első része kezdődik: "III. season, FMCG titkos trendőrség különleges ügyosztály" címmel, akik azt írják, hogy "Ezúttal elmerülünk a magyar valóságban. Idei évünket a célcsoportok megismerésére szánjuk 8 részben, legszegényebbtől a leggazdagabbig." Érdekesen hangzik, olvassuk el. Kár volt.

A "titkos trendőrség különleges ügyosztályának" sikerült a lehető leglekezelőbben, a vizsgált célcsoportot hülyének nézve és kigúnyolva (bár gondolom ők csak humornak szánták) kielemezni annak jövedelmi, és így fogyasztási lehetőségeit.

"Segment: underclass", kezdődik az elemzés. Aztán megállapítják, hogy aki underclass, annak a családi viszonyai (akarom mondani a family relations-jai) rendezetlenek, a lifestyle-ja pedig "alkoholfogyasztás bárhol". A media consumption pedig ____________. (Ez nem kipontozás, ez van odaírva.)

Aztán lapozunk a 46. oldalra. Azt írják még a trendügynökök, hogy a marketingesek sokszor elkövetik azt a hibát, hogy csak a felső szegmensekkel foglalkoznak, az alsókkal nem, ezért ők 8 szegmensbe csoportosították az embereket az underclasstól a munkásosztályon és a szegény nyugdíjasokon át a városi alsó-középosztályig, majd - miután átöltöztek és kifújták magukat - körülnéznek a felső 4 szegmensben is. Javaslom, hogy a fürdést se felejtsék el, mit lehessen tudni...

Ezután jön az elemzés maga. Az eleje még elmegy, aztán átmegy sznob-felsőbbrendűbe, amolyan "fehér ember rácsodálkozik az afrikai éhezőre és elborzad" stílusban. Megállapítják, hogy ez a szegmens gyakran fogyaszt fehér kenyeret és krumplit (akarom mondani burgonyát), valamint "ezen kívül gyakran kerül az asztalra hagyományos főzött leves (az állatok olyan testrészeiből, amit nem is hinnénk)." Nahát, nem hittem volna. Utána megállapítják, hogy az underclass ritkán fogyaszt tejet, joghurtot, sajtokat, mert állítólag nem is szeretik az ízét. Sajnos arra még nem tudtak rájönni, hogy azért nem szeretik, mert nem ismerik az ízét, vagy azért nem fogyasztják, mert nem szeretik. És ha már itt tartunk, akkor "mi a helyzet a vajhallal, zöld spárgaágyon, színes borsmártásban?". Végül feltalálják a spanyolviaszt nagy kerek bociszemekkel nézve: "Lehet, hogy csak egyszerűen nem marad már erre pénzük?" Képzeljétek: lehet!

Az átfogó elemzés után pedig jöjjön a részletes. Tekintsük át az underclass lifestyle-ját home, free time, és shopping területeken.

Home: "A megszerzett javak hamar elfogynak, az ezt követő időszak a meditációé, egészen az újabb segélyig. Kevés mozgás, lelassult anyagcsere, csak a legszükségesebb folyadékbevitel a Béci borából." A jógázás sajnos kimaradt a meditáció mellől. Biztosan véget ért addigra, mire a trendügynökök odaértek.

Free time: "A közösségi élet teljesen offline, de ők csak kocsmának hívják." Ezt jó tudni, ha arra járunk és meg akarjuk kóstolni a Béci borát. "A 72-ben lerakott járólap hagyományt, a nejlonfüggöny otthonosságot áraszt, ami maradásra készteti a nagyérdeműt." A trendügynökök itt nagyot tévedtek, mert szerintem a Béci bora készteti a nagyérdeműt maradásra. Amíg van, addig iszunk!

Shopping: "Non-food kategóriára nincs adatunk, mint ahogy a Bugatti Veyron városi fogyasztása sem publikus." Hát, ezért a tanulmányért sem lett volna kár, ha a fiókban marad. "A helyi merchandiser a Zsiguli csomagtartójából szolgál ki, pénztári blokk nélkül, ami azért rossz, mert így nem tudnak részt venni a nyereményjátékban." Végre valaki rájött, mi az underclass legnagyobb problémája! "Pénz csak végső esetben kerül elő, cserélnek, ledolgoznak, szinte ősközösségi szinten élnek, csak éppen nem rajzolnak antilopot a szoba falára (ld. Altamira)." Tessék mondani, azért beszélgetni lehet velük, vagy csak artikulátlan üvöltéssel lóbálják a bunkósbotjukat, hogy leüssék vele az arra járó trendügynököket?

Remélem, a cikk szerzői legalább egy kicsit szégyellik magukat. De azt megígérem, ha a felső tízezerről is így fognak írni (ha mernek) a 8. részben, akkor én kérek bocsánatot tőlük!

Keresd meg a veszteségeket a képen! :)

Az alábbi információhoz juttatott hozzá a BKK a minap, amikor egy 10-es jegytömböt vettem, és megkaptam a nyugtát:

10 db-os gyűjtőjegy (Páratlan év) /1/(x)

A félkövér kiemelést tessék figyelni: páratlan év. Azóta két dolgon gondolkozok. Az egyik, mire jó nekem az az infó, hogy páratlan évben vettem a tömböt? Sok gondolkodás után rájöttem, semmire. A másik, amin gondolkodok, hogy mire jó a BKK-nak az az infó, hogy páratlan évben adta el az ominózus tömböt? Sok gondolkodás után rájöttem: nem tudom mire jó neki.

Milyen eredmény és fejlesztési lehetőség jön ki abból, ha kiderül, hogy páros évben X db tömböt adunk el, páratlanban X+2 darabot? Semmilyen. De ha ennél kicsit szofisztikáltabb adatokat gyűjtenének! Pl. a tömböt február 5-én vettem, amikor is egyrészt kedd volt, másrészt Ágota és Ingrid napja. Esetleg ezeket is rá lehetne írni a nyugtára. Ebből mondjuk kijönne az, hogy Mária napon több tömböt vesznek, mert sokaknak van Mária nevű rokona, akit éppen akkor mennek meglátogatni, tehát több tömböt kell lerakni a pénztárakba, mert lesz rá igény. :)

De ráírhatnák azt is, hogy éppen esett-e az eső vagy nem, mert szerintem esőben kevesebben gyalogolnak, inkább BKV-ra szállnak, és ez is megdobhatja az eladásokat, csak fel kell ismerni az összefüggést! Vagy lényeges infó lehet az is, hogy milyen ruhában van a vevő, mert aki talpig fehérben van, ritkábban BKV-zik, mert nem fogja akarni magát összekoszolni a nem éppen hótiszta járműveken.

Szóval lenne ötletem arra, hogy milyen infót kellene begyűjteni. No de a nyugtán még ezek közül se kellene egyet se megjeleníteni, mert nekem, a vevőnek ezek egyike sem fontos, de annak viszont örülnék, ha az így megspórolt tinta és papír árát a járműpark fejlesztésére és takarítására fordítanák.

...nem csak macskáknak és nem csak macskáknál...

Szerencsére vannak, akik a harmadik utat választják.

Kép: Hungarfield

Van, amihez tényleg nem értek. Ilyen a gyógyszerészet. Talán ezért nem értem ezt a cikket, miszerint ha záros határidőn belül nem veszik meg a patikusok (legalább 25% tulajdonrészben) a patikát, ahol dolgoznak, akkor az megszűnik létezni. Vagyis idáig még értem: ha nem veszed meg a munkahelyed, akkor fel is út, le is út. Tulajdonképpen az indoklás az, amit nem értek. Merthogy az így szól:

A tulajdonszerkezet törvénnyel kikényszerített átalakítását a kormány azzal indokolta, hogy káros volt a 2006-2010 közötti gyógyszerpiac liberalizáció, továbbra is jelentős területi egyenlőtlenség jellemezi a gyógyszerekhez való hozzáférést.

Na most 1. Mondjuk, hogy van négy hely, A, B, C és D. Ezek közül A-ban, B-ben és C-ben van gyógyszertár, D-ben nincs. Jön a törvény, meg kell venni a patikát, mert különben jelentős területi egyenlőtlenség lesz a gyógyszerekhez való hozzáférésben. A, B és C patikusai ugranak, és megveszik a saját patikájukat. De hogy lesz ebből patika D-ben?

Na most 2. Mondjuk, hogy van négy hely, A, B, C és D. Ezek közül A-ban, B-ben és C-ben van gyógyszertár, D-ben nincs. Jön a törvény, meg kell venni a patikát, mert különben jelentős területi egyenlőtlenség lesz a gyógyszerekhez való hozzáférésben. A és B patikusai ugranak, és megveszik a saját patikájukat. Sajnos C patikusainak nincs erre pénzük, ezért C patikáját bezárják. De hogy lesz ebből patika D-ben? És mi lesz ezentúl C beteg embereivel?

Magyarázza meg nekem valaki.

Ma egy ajánlott levél átvételre felkérő cetli várt a postaládában, amikor hazaértem a munkahelyemről. El is mentem a megjelölt postára, ahol azzal a meghökkentő újítással találkoztam, hogy egy sor helyett már kettő van, ami két külön helyiségbe vezet. Ugyanis a posta azt találta ki, hogy kettéosztja a népet, és azok, akik az A-J-vel kezdődő utcákban laknak, azok a baloldali helyiségben várnak a sorukra, akik K-ZS-vel kezdődőekben, azok a jobboldaliban. Erről természetesen egy kiragasztott hirdetmény is tájékoztatott, amin - meglepő módon - az állt aláírásként, hogy "Megértésüket köszönjük, Magyar Posta", mintha ez az új szisztéma valami szidni és utálni való dolog lenne, pedig nem az. Persze azért a hirdetmény alá óriási betűkkel külön A4-es lapot kellett kirakni A-J ill. K-Zs feliratokkal, amik fölé még óriásibb betűkkel, tollal rá kellett írni, hogy UTCA, de hát ezen már nem lepődünk meg...

Amin viszont meglepődtem, és ami kicsit (nagyon) fel is dühített, az az volt, hogy az új kettéosztott tömeg ellenére is jó 10 percet kellett várni a soromra, míg átvehettem volna a levelem, ha a postán lett volna. Mert hogy a kedves postásbácsi azzal fogadott, hogy (este 6 után!) a levélhordó postás még vagy nem is ért vissza a postára, vagy már itt van, de most zajlik az átadás-átvétel, műszakleadás, stb., szóval a levelem még nem tudja nekem odaadni, mert nincs ott. Tessek visszajönni holnap délelőtt, de még jobb lesz délután. Természetesen belső információs rendszer nincs, és megkérdezni se lehet senkit, nemhogy soron kívül odahozni nekem a levelem, ha esetleg már mégis az épületben van valahol. Így hát holnap megint beállok az A-J sorba délelőtt, aztán lehet, hogy délután is. :)

Viszont van egy tündéri pici posta - mert amiről eddig írtam, az egy nagyposta - ahová a céges iratokkal járunk. Természetesen ahogy a nagypostán, úgy a picipostán is megállt az idő valamikor 1985 táján. Ez abból is látszik, hogy minden egyes levélre, amit viszek feladni, bélyeget ragasztanak. Vajon miért? Kisasszony a levelet elveszi, leméri, közli, hogy hány forint lesz, én fizetek, és közben kisasszony előveszi a hatalmas mappát telistele bélyeggel, gondosan kiválasztja a megfelelő összegű bélyegeket (minimum 3 darab kell minden levélre), vizez, ragaszt, majd még le is stemplizi a bélyegsort, legalább 2 helyen. Fel nem foghatom, mi célból teszi, elvégre a pénzt odaadtam és megkaptam róla a számlát. Miért kell ezt a tényt még külön jelezni a borítékon? Kinek és milyen információt ad ez? Esetleg csak arról van szó, hogy nem fogy eléggé a bélyeg és így használják el a felesleget, ha már egyszer kinyomtatták? És miért a stemplizés, minek kell egyáltalán a borítékon bármilyen módon is jelölni, hogy fizettek érte? Elvégre az élelmiszerboltban sem jelzik külön minden kiflin, hogy ki lett fizetve...

De ezt is lehet fokozni. A minap 2 levelet vittem egyszerre, és az egyik levélnél a kisasszony egyszer csak tőlem elfordulva lehajolt a széke mellé és jó sokáig úgy maradt. Már épp azon gondolkodtam, hogy vajon a szendvicse esett le és nem találja, vagy zugivó :), amikor felült, és pont akkor rakta rá az utolsó bélyeget a borítékra. Aztán a másik borítékkal ugyanez: lehajol, sokáig matat, ragaszt, felül. Eddig legalább az asztalon volt a bélyeges mappa, de úgy látszik, már csak valami fiókban jut neki hely. Mennyire lehet kényelmes naponta százszor, ezerszer eljátszani ezt a lehajolós mozdulatsort főleg, ha tudjuk, hogy semmi értelme?

Az élelmiszerboltok már mindenfélével próbálkoznak, hogy az állítólagos vevői igényeket minél jobban kiszolgálják. Azért mondom, hogy állítólagos, mert nem hiszem el, hogy ennyiféle helyben sütött pékárura szükség lenne, mint amennyi kapható A Boltban, Ahova Járok. Van kerek péksüti, hosszú péksüti, zabos péksüti, korpás péksüti, pizzás péksüti, tepertős péksüti, háromszögletű péksüti, szeletelt péksüti, teljes kiőrlésű péksüti, magvas baconös csavart péksüti, lekváros péksüti... és csak azért hagyom abba a felsorolást, mert levegőt kell vennem... :)

Még emberek is vannak, akik ezt mind meg is vennék. Nincs is baj addig, amíg beleteszik a sok-sok finom péksütit a zacskóba, és elmennek vele a pénztárhoz. Mert ott viszont már nem lehet egykönnyen megállapítani, hogy melyik péksüti is van a zacskóban? Ha a pénztáros hölgy a tejes kiflire szavaz, akkor tuti, hogy sulirúd. Ha a korpásra, akkor zabos. Néha a vásárló sem tudja, melyik péksütit vette el, csak berakta a zacskóba a legszimpatikusabbat. Ekkor jön a Nagy Péksüti Keresés. Nem a zacskóban, hanem a pénztárakhoz előrelátóan kihelyezett színes fényképekkel ellátott Péksütemény Listában. Keresünk, lapozunk. Visszalapozunk. Beletúrunk a zacskóba, vajon hasonlít-e a benne lelt péksüti a fényképen szereplőre? Nem. Igen. Talán. Mégse. Lapozunk tovább. Feladjuk. Te, Mari, ez mi? (Itt feltartjuk a zacskót, belőle félig kilógatva a Boldogtalan És Már Félig Meg Is Száradt Péksütit, hogy Mari is jól lássa a kettővel arrébb lévő pénztárban.) Az? Sörkifli. Ja, nem. Szendvicskifli! Lapozunk a szendvicskiflihez. Bingó!

Alapvetően ezzel a folyamattal csak egy baj van. Hogy mindig én állok a sorban akkor, amikor lezajlik, és nem én vagyok a szendvicskifli-vásárló. :)

Hogyan lehetne gyorsítani? Bár nem értek a kereskedelemhez, azt azért gyanítom, hogy ha a Péksütemény Lista nem a nevük ábécérendjében (megfigyeltem!) tartalmazná a péksütiket, hanem mondjuk külön a kifli-típusúkat, külön a zsemle-típusúakat, esetleg ezeken belül külön a magvas-magvatlan típusúakat, tehát valamilyen külső, beazonosítható jegy alapján lennének csoportosítva a termékek, talán hamarabb véget érne a Nagy Péksüti Keresés. Mert ugye az belátható, hogy ha nem tudom valaminek a nevét, akkor nem sokat segít az, ha a szóba jöhető dolgokat név szerint rakom sorba. Hiszen, mint a poszt bevezetőjében írtam, a bolt arra törekszik, hogy az állítólagos vevői igényeket minél jobban kiszolgálja. Ilyen állítólagos vevői igény az is (legalábbis részemről), hogy ne kelljen órákat sorban állni a pénztárnál. Bár tény, hogy az irodán könnyebb egy ábécérendbe tett listát elkészíteni...

Csak akkor ér valamit az okos tervezés, ha a felhasználó is elég okos.

Ezt a kulcsmondatot a Totalcar egyik cikkének RSS-ajánlójában olvastam, rögtön rá is kattintottam. Sajnos, ez a kulcsmondat magában a cikkben nem szerepel, de van benne egy videó, ami arról szól, hogyan öntsük blugyborgás nélkül az olajat az autóba. Mivel nekem még jogsim sincs, ezért nem tudom, ti, boldog autósok mennyire vagytok okosak, és kihasználtátok-e eddig az okosan tervezett olajosflakon előnyeit. Ha nem, nézzétek meg a videót!

Azt olvasom ebben a borzasztóan rövid és felületes HVG-cikkben, hogy csökken a Wikipédia-szerkesztők száma, és akik még szerkesztenek, azok is kevésbé aktívak, kevesebb új cikket írnak. Igaz, mindez annak a jele is lehet, hogy egyre kevesebb a Wikipédia által lefedetlen terület. Felületesnek azért nevezem ezt a cikket, mert nem írja, hogy nyilvánvalóan (?) az angol nyelvű Wikipédiáról van szó, (sokallom a napi szinten 9000 új cikket, ha csak az angol nyelvűről van szó) és nem derül ki az sem, hogy a megadott szerkesztőszám egy napra, egy hétre, hónapra vagy évre vonatkozik-e (éves szinten keveslem a 75 ezret pláne, ha csak az angol nyelvűről van szó), arról pedig nem ad semmilyen tájékoztatást, hogy a többi nyelv Wikipédiájával mi a helyzet.

Nekem viszont erről az jutott eszembe, hogy vajon a lean által lefedett/lefedetlen területtel hogy állunk? Nő-e a "szerkesztők" (azaz a leannel hivatásszerűen foglalkozók) száma avagy csökken? Vannak-e "új cikkek", azaz új iparágak, szolgáltatási területek, ahol felfedezik a leant, vagy mindig csak az a néhány adott típusú cég (autógyár, egyéb nagy gyártósorokkal rendelkező cég, óriásmulti) járja körbe-körbe a lean adta lehetőségeket? Ezen kívül nő-e vagy csökken a leant alkalmazó cégek darabszáma világszinten? Az "új regisztrálók" vannak-e többen, vagy azok, akik már magasabb szintre jutottak a lean alkalmazásában? Van-e az utóbbiak között lemorzsolódás, akik már nem "szerkesztenek"?

És mi a helyzet a "magyar nyelvű változattal"? Tudtok erről valami statisztikát?

Ti, emberek, pedig írjatok be a lusta szó helyére egy bármilyen más melléknevet! Néhány javaslat: gyors, hibátlan, olcsó, kedves, sok fizetést adó :), lean.

I choose a lazy person to do a hard job. Because a lazy person will find an easy way to do it. Mondta állítólag maga Bill Gates.

Én sziklaszilárdan meg vagyok róla győződve, hogy a kereket egy lusta ember találta fel.

Hallani olyan cégekről, akik mindennel megpróbálkoznak. Ami nem baj. A baj az, hogy egyszerre mindennel. Egy kis ISO, egy kis sixsigma, egy kis lean, elszórtan egy-egy egységben, alapozás nélkül, durr bele a közepébe, minél több eszközt, módszert használunk egyszerre, annál jobb. Minderre lehetőleg csak egy csapat legyen néhány emberrel, akiknek így legalább ki van töltve az idejük azzal, hogy a cég egyik sarkából a másikba rohangásznak, és azt hiszik (illetve ők nem, csak a felsővezetés), hogy most valami fejlesztés, előrelépés történik.

Pedig nem. Csak annyi történik, amennyi ezen az alábbi felvételen is. A világ összes himnusza szól, egyszerre. Eleinte még szól valahogy, mert úgy vágták össze, hogy a leghosszabbal kezdődik, és sorban kapcsolódik be a többi ország. Aztán ahogy belelendülünk, úgy válik egyetlen gigantikus kakofóniává az egész. Vigyázat, kemény!

Tegnapelőtt volt 12 éves a Wikipédia (nem a magyar, hanem az angol! A magyar nyáron lesz 10 éves!) így az egy évvel ezelőtti írásaimból azt a kettőt ajánlom figyelmetekbe, amikben egyrészt szeretem, másrészt nem szeretem a Wikipédiát. Ezenkívül pedig ne feledkezzünk meg a Szomszédok 31. fejezetének mellékszereplőjéről sem, aki miattunk nem fog forradalmat csinálni.

Mark Graban ajánlja azt a hírt a figyelmünkbe, hogy egy amerikai városban az újévkor elsőnek született babának a szülei a Kaizen nevet adták. A cikkben elolvasható az is, mi motiválta erre a szülőket. Szerintem a Kaizen van olyan jó név, mint a Tuesday, Courtney vagy akár a Sigourney vagy Beyonce. Bár, mivel sikerült újévi első babának megszületnie, a Just In Time talán kifejezőbb név lett volna, és milyen szépen lehetne becézni: Jitty... Jól hangzana, nem? :)