A Posták, Ahova Járok

Ma egy ajánlott levél átvételre felkérő cetli várt a postaládában, amikor hazaértem a munkahelyemről. El is mentem a megjelölt postára, ahol azzal a meghökkentő újítással találkoztam, hogy egy sor helyett már kettő van, ami két külön helyiségbe vezet. Ugyanis a posta azt találta ki, hogy kettéosztja a népet, és azok, akik az A-J-vel kezdődő utcákban laknak, azok a baloldali helyiségben várnak a sorukra, akik K-ZS-vel kezdődőekben, azok a jobboldaliban. Erről természetesen egy kiragasztott hirdetmény is tájékoztatott, amin - meglepő módon - az állt aláírásként, hogy "Megértésüket köszönjük, Magyar Posta", mintha ez az új szisztéma valami szidni és utálni való dolog lenne, pedig nem az. Persze azért a hirdetmény alá óriási betűkkel külön A4-es lapot kellett kirakni A-J ill. K-Zs feliratokkal, amik fölé még óriásibb betűkkel, tollal rá kellett írni, hogy UTCA, de hát ezen már nem lepődünk meg...

Amin viszont meglepődtem, és ami kicsit (nagyon) fel is dühített, az az volt, hogy az új kettéosztott tömeg ellenére is jó 10 percet kellett várni a soromra, míg átvehettem volna a levelem, ha a postán lett volna. Mert hogy a kedves postásbácsi azzal fogadott, hogy (este 6 után!) a levélhordó postás még vagy nem is ért vissza a postára, vagy már itt van, de most zajlik az átadás-átvétel, műszakleadás, stb., szóval a levelem még nem tudja nekem odaadni, mert nincs ott. Tessek visszajönni holnap délelőtt, de még jobb lesz délután. Természetesen belső információs rendszer nincs, és megkérdezni se lehet senkit, nemhogy soron kívül odahozni nekem a levelem, ha esetleg már mégis az épületben van valahol. Így hát holnap megint beállok az A-J sorba délelőtt, aztán lehet, hogy délután is. :)

Viszont van egy tündéri pici posta - mert amiről eddig írtam, az egy nagyposta - ahová a céges iratokkal járunk. Természetesen ahogy a nagypostán, úgy a picipostán is megállt az idő valamikor 1985 táján. Ez abból is látszik, hogy minden egyes levélre, amit viszek feladni, bélyeget ragasztanak. Vajon miért? Kisasszony a levelet elveszi, leméri, közli, hogy hány forint lesz, én fizetek, és közben kisasszony előveszi a hatalmas mappát telistele bélyeggel, gondosan kiválasztja a megfelelő összegű bélyegeket (minimum 3 darab kell minden levélre), vizez, ragaszt, majd még le is stemplizi a bélyegsort, legalább 2 helyen. Fel nem foghatom, mi célból teszi, elvégre a pénzt odaadtam és megkaptam róla a számlát. Miért kell ezt a tényt még külön jelezni a borítékon? Kinek és milyen információt ad ez? Esetleg csak arról van szó, hogy nem fogy eléggé a bélyeg és így használják el a felesleget, ha már egyszer kinyomtatták? És miért a stemplizés, minek kell egyáltalán a borítékon bármilyen módon is jelölni, hogy fizettek érte? Elvégre az élelmiszerboltban sem jelzik külön minden kiflin, hogy ki lett fizetve...

De ezt is lehet fokozni. A minap 2 levelet vittem egyszerre, és az egyik levélnél a kisasszony egyszer csak tőlem elfordulva lehajolt a széke mellé és jó sokáig úgy maradt. Már épp azon gondolkodtam, hogy vajon a szendvicse esett le és nem találja, vagy zugivó :), amikor felült, és pont akkor rakta rá az utolsó bélyeget a borítékra. Aztán a másik borítékkal ugyanez: lehajol, sokáig matat, ragaszt, felül. Eddig legalább az asztalon volt a bélyeges mappa, de úgy látszik, már csak valami fiókban jut neki hely. Mennyire lehet kényelmes naponta százszor, ezerszer eljátszani ezt a lehajolós mozdulatsort főleg, ha tudjuk, hogy semmi értelme?