Vagy ha elfelejtjük, hogy valaha jártunk ott.

Svédországban dizájnstúdiókat kértek fel arra, hogy iskolai intézmények belsejét megtervezzék, hogy "a fiatalok már az iskolás éveiktől kezdve barátságos, laza, megnyugtató környezetben tanuljanak, így növelve a kreativitást, és hogy a diákok szeressenek iskolába járni."

A képeket elnézve én mindent szeretnék ezekben az iskolákban, kivéve odajárni. Kantinokba való műanyag székeken végigülni 8 órát, hason fekve vagy olyan pamlagon ülve, gépet az ölben tartva laptopozni, amire a fenekem alig fér el, vagy támla nélküli "padokon" előregörnyedni a gép fölé... biztosan nagyon kreatív, de hogy szegény diákok egészségének annyi, azt is biztos. Ezek a dizájnerek soha nem hallottak az ergonómiáról? De jó, hogy nem vagyok svéd gyerek!

Éppen egy standard munkás tananyagot állítok össze, és a szakirodalom olyanokat ír, hogy a standard munka egyik alapfeltétele a cellarendszerű gyártás. Ez egyrészt nem igaz, másrészt csak részben igaz.

Azért igaz csak részben, mert - mint majdnem minden lean szakirodalom - a termelésre van kihegyezve. De még a termelésben sem lehet mindent cellarendszerűen megoldani, ellenben arra szükség van, hogy akár van cella, akár nincs, az emberek ne a saját fejük után végezzék el a munkát, ahányan vannak, annyiféleképpen.

Ez az igény máshol is felmerül, nem csak a termelésben, ezért írtam azt, hogy a cellarendszert alapfeltétellé tenni butaság. Lássuk például ezt a tudósítást az ötöslottó-sorsolásról. Mi ez, ha nem standard folyamat? Általánosságban azt lehet elmondani, hogy a termelésen kívül (viszonylagos) standard munka ott van, ahol fokozott biztonságra kell törekedni, legyen az a biztonság vagyonvédelmi szempontú (pénzszállítás, széfnyitás), hagyományos biztonsági (rabok kísérése és őrzése), ahol a hibázás minimalizálása mint alapkövetelmény jelenik meg (egészségügy: műtét, vérvétel), vagy veszélyes helyzetek gyors megoldása esetén (tűzoltás).

Amikor ezeken kívül "csak úgy" dolgozunk valamit, akár termelésben, akár szolgáltatásban, akkor a folyamatok elvégzésének standard módja nem olyan fontos, vagy legalábbis nem tűnik annak. Tudtok más példákat is?

Már nagyon sok írást és azokhoz írt kommentet olvastam arról, hogy egy informatikus számára mi a gemba? Hogyan tud kimenni a gembára egy szoftverfejlesztő?

A Facebook talált rá egy megoldást. Androidra kell fejleszteni? Nosza, adjunk a fejlesztők kezébe androidos telefont! Mobilra kell fejleszteni? Nosza, tiltsuk le az asztali gépekről a Facebookot! Kényszerítsük a dolgozókat arra, hogy azt a platformot használják, amire fejlesztenek! Az a zseniális a dologban, hogy ha nem csak a fejlesztőktől vesszük el az asztali gépes facebookozás lehetőségét, hanem mindenkitől az igazgatótól a titkárnőig, akkor valóban mindenki véleményét figyelembe lehet venni fejlesztéskor, így olyan meglátásokra, problémákra is fény derülhet, amire a fejlesztők nem is gondolnak...

Most már csak egy dolgot kell megoldani: hogyan küldjünk ki a gembára olyan informatikusokat, akik olyan szoftvert fejlesztenek, amit ők maguk nem használnak (pl. könyvelőszoftver)?

Mindenki tudja, hogy az internetet a macskák uralják. A 7 veszteség blogot is elérte az invázió, íme Julien:

Julien fülének a csücske nem véletlenül maradt le a képről. Julien füle csücskét levágták.

Azért vágták le, hogy már messziről lehessen látni, hogy őkelme ivartalanítva van. Ez a módszer elsőre nagyon jónak tűnik, annyira, hogy még az állatvédők is támogatják. Én nem, így ezek szerint én nem vagyok állatvédő. :)

Az Index írt a módszerről és a miértjeiről cikket, és kérik az olvasókat, hogy akinek jobb vizuális menedzsment ötlete van a problémára, az ne habozzon megírni a szerkesztőségnek. Mielőtt elkezdenétek gondolkodni, elárulom, hogy a biléta a fülben és a nyakörv a nyakban nem jó ötlet, mert balesetveszélyesek, a szőr leborotválása se jó, mert kinő, a chip és a tetoválás pedig nem látszik messziről. Lehet brainstormingolni!

Azt olvasom, hogy a Szojuz űrhajó rekordidő alatt ért el a Nemzetközi Űrállomásig, 2 nap helyett 6 óra alatt. Vajon ez a SMED témakörébe tartozó hír? Tekinthető-e átállás-fejlesztésnek az A-ból B-be való eljutási idő lerövidülése? Ha nem, akkor minek tekinthető?

Sajnos, a lényeg már megint nem derül ki a cikkből, hogy ti. hogyan érték el ezt az eredményt, és ha elérhető, akkor eddig miért nem alkalmazták? Miért kellett eddig 2 napig utazni az űrállomásig?

Azt írják, a kétnapos utazás során az űrhajósoknak bizonyos feladatokat kellett végrehajtaniuk, amikre most már nem lesz idő (vagy csak nagyon kevés), sem lehetőség, mivel a rövid utazási idő miatt nem vehetik le a szkafandereiket, sőt az üléseikből sem mozdulhatnak el. Vajon fontosak ezek a feladatok az űrhajó visszatérése és/vagy az űrállomáson tartózkodás szempontjából? Ha igen, akkor most mi lesz, ha nincs rájuk idő? Hogyan rövidítették le a feladatok elvégzésének a hosszát? Ha nem fontosak, akkor pedig miért foglalkoztak velük eddig? Unaloműzőnek?

Megannyi kínzó kérdés... :)

Nemrég indult el a Tesco online vásárlási és házhozszállítási üzletága. Nagyon húzósan vállalták be, a rendelésnél 2 órás idősávot lehet megadni, hogy mikorra kérjük a kiszállítást.

Az új szolgáltatást már letesztelte az Index és közölt egy csokrot azon olvasók tapasztalataiból is, akik szintén kipróbálták. Ezeket olvasva (esetleg saját tapasztalat alapján) nektek mi a véleményetek a dologról? Mennyire lean egy 2 órás idősáv bevállalása és mennyire tartható hosszú távon? Kommentben várom az észrevételeiteket!

Emlékeztek március 15-re? Hát hogyne emlékeznétek! Az SMS-t is megkaptátok? Én igen! Éppen otthon ültem és békésen interneteztem, amikor megjött a segítség: ne szálljak ki a kocsiból, de ha elfogy a benzin, akkor üljek át egy másikba. Te is elkezdtél dühöngeni, hogy mi ez a hülyeség? Én is!

Aztán tegnap reggel kicsit elszégyelltem magam. Mert rájöttem, hogy Sebestyén Balázs jobban ért a leanhez, mint én. :)

Az történt ugyanis, hogy tegnap megint esett a hó, nekünk meg vidékre kellett menni egy ügyfélhez, hajnali hat órás indulással. A hosszú úton unaloműzőként, no meg friss közlekedési infók szerzése érdekében bekapcsoltuk a rádiót, ahol éppen Sebestyén Balázsnak, Rákóczi Ferencnek és még egy harmadik embernek, akinek nem jegyeztem meg a nevét, ment a reggeli showműsora. Mi más lehetett volna a téma hajnali hatkor, mint a hó, és persze szóba került az sms is. Sorban szépen mindenki elkezdte szidni az sms küldőjét és kitalálóját egyaránt, mígnem Balázs (legalábbis úgy emlékszem, ő volt) védelmébe vette a dolgot. Sőt, rávilágított, hogy túl sokat akarunk, hiszen ez csak az első sms volt. Lehet ezt még fejleszteni! Sőt, fogják is fejleszteni! Simán elképzelhető például, hogy jövőre, a következő sms-nél már értelme is lesz az üzenetnek. A következő fejlesztési szinten lehet, hogy nem fog egymásnak ellentmondani a két mondat. A negyedik szinten talán már valami valóban hasznos üzenetet kapunk, és még az is lehet, hogy az ötödik szinten sms helyett igazi segítség jön! A lényeg, hogy lassan, folyamatos fejlesztéssel, eljuthatunk arra a szintre, amit az átlagpolgár elvár(hat) a kormányzattól az adójáért cserébe.

Balázsnak igaza volt. Én meg elszégyelltem magam. Mert anno, március 15-én én is bosszankodtam ezen a hülyeségen, ahelyett, hogy arra gondoltam volna, hogy ez csak az első lépcsőfoka a kaizennek és lesz ez még jobb is, apránként. Sőt, a lean szabályai szerint nem is lehet másképp fejleszteni a vészhelyzeti sms küldésének a folyamatát, csak a Balázs által leírt módon: apró lépésekben. Hát hogyan is felejthettem ezt el? :)

Mostanában egy standard munkás projekten dolgozok, így jót mulattam azon a cikken, ami arról szólt, hogy egy pizzafutár nem vitt blokkot a NAV irodájába, amikor azok pizzát rendeltek.

Az ember persze megérti, hogy "bizonyos helyzetekben" az a szokásos standard, hogy nem adunk blokkot, legalábbis bizonyos vevőknek. De arról sem szabad megfeledkezni, hogy bizonyos más vevők (pl. NAV) viszont  ragaszkodhatnak a saját, elvárt standardjaikhoz.... Sajnos a megoldás ez esetben nem a két standard közötti kompromisszummal érhető el. :)

Olvasom ezt hírt a foci háza tájáról. Én szeretem a focit (tényleg) ezért nagy örömmel vettem tudomásul, hogy ott is elgondolkodnak azon, hogy mi az érték a nézőnek, és hajlandóak - esetleg - változtatni a szabályokon, ha úgy látják, hogy azok idejétmúltak, és ezért nem érik el vele a célt. Hogy mi a cél? Ahogy írtam, a néző elégedettsége. De miért cél ez? (Hoppá, ezt vajon miért kell megkérdezni?)

Nem kell bonyolult dologra gondolni még akkor sem, ha a cikkben holmi igazságosságról beszélnek. :)

A) A néző izgalmasnak találja a focit → ezért nézi → néző nézőnek lehet terméket (reklámot) eladni → van bevétel → lehet gazdagodni

B) A néző unalmasnak találja a focit → ezért nem nézi → nem néző nézőnek nem lehet terméket (reklámot) eladni → nincs bevétel → nem lehet gazdagodni.

Hát ezért érdemes a vásárló kegyeit keresni. Legalábbis a fociban.

Ez a bejegyzés nem a leanről szól, csak a Wikipédia most induló Tavaszi nagytakarítás nevű versenyére szeretném felhívni a figyelmet.

De előbb megosztanék két másik hírt, meglepő módon mindkettőnek én vagyok a - majdnem - főszereplője. Az első, hogy február 23-án és március 2-án a Wikimédia Magyarország Egyesület egy négyelőadásos wikipédiaszerkesztői-gyorstalpalót szervezett a Népsport bloggereinek, a bloggerek meghívásának eleget téve, és én voltam az egyik előadó. Mit egyik! Én kezdtem a sort A Wikipédia világa nevű powerpointos előadással, aminek pdf változatát letölthetitek az egyesület oldaláról. Ugyanott megtaláljátok a másik három előadást is. Magáról a minitanfolyamról pedig egy rövid beszámoló olvasható a magyar Wikipédia blogjában. Nagyon jó kis tanfolyam volt, még én is tanultam belőle, hát még a résztvevők. Persze leanes tanulságok is voltak benne (csak belekeverem ide is a leant!), még pedig az, hogy a gembára itt is el kell menni, mielőtt döntést hozunk. A helyszín nem volt éppen oktatásra teremtve, de persze azért áthidaltuk a problémákat, és azt a keveset pedig, ami maradt, felejthetővé tették az izgalmas témák és a jó előadók. De azért legközelebb megnézzük a helyszínt előre, ahova hívnak. :)

A másik hír, hogy véget ért az Év szócikke 2012 verseny, és meghökkentő módon harmadik helyezést értem el a történelem kategóriában Az ókori rómaiak földrajzi felfedezései c. cikkel. Ez azért meghökkentő, mert majdnem egy évtizedes wikis jelenlétem alatt ez az első verseny, amin indultam ÉS eredményt is elértem, másrészt pedig azért is meglepő, mert a cikk inkább földrajzi, mint történelmi, legalábbis én földrajzinak szántam. :) Jópofák az ilyen versenyek, állítólag oklevelet is fogok kapni, de vannak olyan versenyek, ahol már nem babra megy a játék, hanem komoly nyereményekre.

Ilyen a holnap induló Tavaszi nagytakarítás - Karbantartóverseny 2013 című vetélkedő, ami egészen április 7-ig tart.

A verseny lényege, hogy most nem új cikkeket kell írni, hanem a meglévőket karbantartani: forrást keresni a forrástalan cikkekhez, bővíteni a túl rövideket, formába önteni, képekkel ellátni az ezen téren hiányosakat, stb. Minden feladat más-más pontszámot ér, a végén az nyer, aki a legtöbb pontot gyűjti össze.

Mit lehet nyerni? A szokásos dolgokon kívül (ceruza, póló, bögre, stb.) shopline-utalványokat, az idei Wikitáborban való ingyenes részvétel lehetőségét, stb., és persze az örömöt, hogy a Wikipédiát sokkal jobbá tettük! Részletek, jelentkezés a verseny oldalán!

Erről az egész rezsicsökkentés-mizériáról az egyszeri vállalatvezető jut eszembe, aki, amikor szembesül vele, hogy költséget kell csökkenteni, azonnal kirúgja az emberei felét, a munkát szétosztja a maradék között, és boldog, hogy ő most hogy megoldotta a problémát (és felveszi a bónuszt).

A rezsicsökkentéssel nem a csökkentés a baj. A baj a hogyannal van. Persze, én is örülök, ha valamiért kevesebbet kell fizetni, mint eddig. Az is biztos, hogy egyes cégek bitang sok profitot termelnek (de nem csak Magyarországon!), az meg főleg biztos, hogy a vezetőik piszkosul túl vannak fizetve (még Svájcban is népszavaztak ez ellen!), de az nem megoldás, hogy törvényileg közlöm velük, hogy mostantól X százalékkal kevesebbért kötelesek adni a terméket, majd mikor ezt bele akarják építeni a költségekbe, akkor azt törvényileg tiltom meg.

Ha pedig úgy sem megy, beleírom az Alkotmányba, és meg van oldva a probléma.

Ott tartunk, hogy még Alkotmányt is könnyebb módosítani, mint olyan módszertanokat, filozófiákat meghonosítani az országban, és az ország vezetésében, mint a lean.

Ez az igazi baj.

Hogy hogyan is kell ezt csinálni, azt olvassátok el itt. Érdemes legalább az első kommentet is hozzáolvasni, mert kiderül belőle, hogyan kell a paradicsommal standard módon megérinteni a falat, valamint felteszik benne az örök kérdést: mi olyan nehéz a standard munkában?

Tényleg, mi olyan nehéz benne?

Lehet, hogy a sok vitának, véleménykülönbségnek, a néha már-már háborús állapotoknak lesz valami pozitív hozadéka is a világ számára?

Ugyanis a kutatók elkezdték kielemezni a Wikipédia szerkesztői háborúit. A Wikipédia nagy előnye - legalábbis ebben az esetben - az, hogy minden változtatás archiválva van, így minden vita is, és minden vita minden változata. Azaz pontosan, percről-percre visszakövethető a Wikipédia összes vitája, azok éppen aktuális változata. Ez - ahogy írják - egy aranybánya a kutatóknak.

A leszűrt konklúziókat (olvassátok el őket a cikkben) és a megalkotott modellt remekül tudják majd használni a konfliktusok kezelésében, akár üzleti környezetben is. Ez ugye nekünk akkor lehet fontos és hasznos, ha meg kell győznünk a munkatársainkat, ügyfeleinket a lean értelméről és hasznosságáról.

Örülök, hogy én, mint wikipédista, hozzájárulhatok a világ jobbá tételéhez, bár azt azért nem gondoltam volna, hogy ezt éppen a vitáimmal teszem, és remélem, hogy azért a cikkszerkesztéseim is hasznosak egy kicsit. :)

Tulajdonképpen már tegnap (amikor ezt a posztot írom :), sőt már tegnapelőtt is itt volt és ez olyan jó!

Nem tudom, észrevettétek-e, de teljesen más hangulatúak a kora tavaszi madárcsicsergős reggelek mint a nyáriak. Nem csak arról van szó, hogy a sok havas és jeges nap között van egy-egy naposabb nap. Ez már A TAVASZ. Érzed, hogy nincs több hó, nincs több jég. A nyári megint más. Ott a "de jó, meleg van" érzés dominál, itt pedig a "de jó, már majdnem meleg van".

Ezen kívül van még egy különbség. A tavasz, főleg az első tavaszi napok mindig valaminek a kezdetét jelentik. Számomra ekkor kezdődik tulajdonképpen az év. Eddig csak úgy elvoltunk, áztunk-fáztunk (bár én a havat is nagyon szeretem), de a tavasz, a megújulás, a "most mindent (újra) el lehet kezdeni" érzését hozza. És ha (újra) kezdjük, abból még bármi lehet.

Még akár a leant is be lehet vezetni, hiszen itt a tavasz! :)

Kép: Wikimedia Commons

Pál Feri atya mindig olyan jókat mond. Most például a kreativitásról, a kreatív emberekről is szó volt az  előadásában. Egy teszttel próbálta ki, hogy mi, a hallgatóság, mennyire vagyunk kreatívak. A teszt a következő. Gondolj egy virágra. Gondolj egy szerszámra. Gondolj egy színre.

A teszt szerint az emberek jelentős része ugyanarra a virágra, szerszámra és színre gondol, vagyis nem túlságosan kreatív elme, mondhatnám, egyszerűek vagyunk, mint a faék. Az atya ezt a tényt az előadás főtémájához igazodva szőtte tovább, de én egy másik vonalon indultam el.

Ha ennyire sablonosan gondolkodunk, ennyire egyszerűen és egysíkúan, mindenféle kreativitást nélkülözve, akkor hogyan lehet az, hogy a munkafolyamataink viszont annyira komplikáltak? Némelyik úgy néz ki, mintha valaki direkt azon gondolkodott volna, hogyan tudná egyre és egyre kreatívabbá tenni őket, ahelyett, hogy egyszerűsítené. Újabb és újabb szinteket, csavarokat, hurkokat és rejtvényeket építünk beléjük, pedig a kreativitásunkból erre nem telik. Mindenki ugyanarra a virágra, szerszámra és színre gondol, de az eredmény mégis kusza és zavaros. Hogyan lehet ez?

Azt tanácsolom, hogy legközelebb, amikor folyamatot találsz ki, vagy meglévőt egyszerűsítesz, gondolj a tesztre, és jusson eszedbe, hogy valójában az emberek igen elsöprő többsége a rózsára, a kalapácsra és a piros színre gondol. És ez kétharmad részben még rám is igaz, mert az én virágom a liliom volt, de a többi az stimmelt. :) És nálad?