Standardizálás - nem csak a cellában

Éppen egy standard munkás tananyagot állítok össze, és a szakirodalom olyanokat ír, hogy a standard munka egyik alapfeltétele a cellarendszerű gyártás. Ez egyrészt nem igaz, másrészt csak részben igaz.

Azért igaz csak részben, mert - mint majdnem minden lean szakirodalom - a termelésre van kihegyezve. De még a termelésben sem lehet mindent cellarendszerűen megoldani, ellenben arra szükség van, hogy akár van cella, akár nincs, az emberek ne a saját fejük után végezzék el a munkát, ahányan vannak, annyiféleképpen.

Ez az igény máshol is felmerül, nem csak a termelésben, ezért írtam azt, hogy a cellarendszert alapfeltétellé tenni butaság. Lássuk például ezt a tudósítást az ötöslottó-sorsolásról. Mi ez, ha nem standard folyamat? Általánosságban azt lehet elmondani, hogy a termelésen kívül (viszonylagos) standard munka ott van, ahol fokozott biztonságra kell törekedni, legyen az a biztonság vagyonvédelmi szempontú (pénzszállítás, széfnyitás), hagyományos biztonsági (rabok kísérése és őrzése), ahol a hibázás minimalizálása mint alapkövetelmény jelenik meg (egészségügy: műtét, vérvétel), vagy veszélyes helyzetek gyors megoldása esetén (tűzoltás).

Amikor ezeken kívül "csak úgy" dolgozunk valamit, akár termelésben, akár szolgáltatásban, akkor a folyamatok elvégzésének standard módja nem olyan fontos, vagy legalábbis nem tűnik annak. Tudtok más példákat is?