Én sem tudtam róla, amíg oda nem értem a szélére. Hétvégén elhatároztam, hogy a szombati Vánszorgás Napja után vasárnap még turistáskodok egy kicsit a városban, fel is mentem a Várba. A Vár gyönyörű hely, csak egy baja van: nincs benne árnyék sehol, ami 40 fokban elég bosszantó tud lenni. Így a Mátyás-templom tövében ücsörögve töprengtem és nézegettem a térképet, hova menjek, ahol még nem voltam, és ahol vannak fák, amikor megakadt a szemem a Kerepesi úti temetőn, hivatalos nevén a Fiumei úti Sírkerten.

Jól olvastad, elmentem turistáskodni a Kerepesibe. Kb. 4-5 éve voltam benne egyszer, a Kulturális Örökségnapok keretében egy szeptemberi levélhullásos hétvégén néztem meg, szakvezetéssel. Nagyon tetszett, ugyanis én imádom az angolparkokat, a Kerepesi pedig gyakorlatilag egy hatalmas park, elszórtan néhány síremlékkel. A park valóban hatalmas, 56 hektár, amiből 25 hektár parkosított. Kösd fel a túracipőd, ha egy szuszra akarod bejárni! Ehhez képest úgy tűnik, mintha alig-alig lennének benne sírok. Hatalmas tágas térségeken vághatsz át anélkül, hogy sírokat látnál, vagy esetleg az adott térség közepén elszórtan van néhány. Elgondolkodtam, vajon mi lehetett a rendezőelv, amikor odatemették ezeket a halottakat. (Katt a képre a galériáért!)

A temető történetéből aztán kiderül, hogy kezdetben a mainál is nagyobb alapterületű volt, és hogy nehezen vették birtokba, mert a lakosság nem szeretett ide járni, mivel mindentől távol esett. Az első híresség, akit ide temettek, Vörösmarty Mihály volt 1855-ben. Már a század második felére népszerű temetkezési helye lett az akkori hírességeknek és az elitnek. Batthyány hamvainak a Batthyány-mauzóleumban való elhelyezése után már 1871-ben javasolták, hogy a temető szűnjön meg köztemető lenni, és csak a nemzet nagyjai temetkezhessenek ide. 1885-ben dísztemetővé nyilvánították hát, és a közönséges földi halandók számára új temetőt nyitottak Kőbányán, a Kerepesibe csak tudósokat, művészeket temettek, a sírhelyek és a temetések száma csökkent. 1894-ben temették el itt Kossuthot, sírja fölé hatalmas mauzóleumot emeltek. Az 1920-as években Művészparcellát alakítottak ki. A II. világháborúban a temetőben harcok folytak, több síremlék megsemmisült, megsérült.

1952-ben határozat született, hogy a temetőt megszüntetik, és el is kezdték felszámolni a sírokat. A cél az volt, hogy a temető helyén lakótelepet építsenek. 1956 májusában azonban inkább úgy döntöttek, hogy a Kerepesi köztemető jellegét teljesen megszüntetik, és a jövőben csak azok temetkezhetnek ide, akik a politika, művészet és tudományos élet terén alkottak maradandót. A temetőben sok növényritkaság van, ezért rendhagyó biológiaórát is szoktak tartani itt diákoknak. Összességében tehát ezért van "kevés" sír ebben a temetőben. Közhalottak szinte nincsenek is, csak hírességek, korabeli nevezetes vagy fontos személyek vannak csak itt eltemetve.

Visszatérve az első látogatásomra, a szakvezetés nagyon jó volt, lelkes temetői munkatárs mesélt a hely történetéről, a híres halottakról. De az erdőt nem említette. Ezért vasárnap, amikor elmentem oda, átvágva az éppen felújítás alatt álló Kossuth-mauzóleum előtti térségen, rövid séta után meghökkenve álltam meg az úton, amikor megláttam ezt. Ez ugyanis egy erdő, akárki akármit mond.

Szerencsére nem csak a parkokat szeretem, de az erdőt is, bevetettem hát magam a rengetegbe. Mit mondjak, egy idő után már hátborzongató volt, ahogy egyre-másra síremlékek bukkantak elő a növénytengerből, útelágazások vezettek jobbra és balra is, mind-mind mintha egy egyre sötétebb rengetegbe akarna csalni. Te pedig csak mész-mész és még mindig nincs vége. Komolyan mondom, sötétedés után nem merném végigjárni ezt az utat. :) (Katt a képre a galériáért!)

Aztán egyszer csak véget ér az út, és szembe találod magad a temető falával. Mehettem volna jobbra vagy balra, de inkább hátraarcot csináltam, és a képek között is látható hófehér Jézust ábrázoló sírnál jobbra fordultam, majd balra, és egyszer csak felbukkant az erdő végén a távolban a Kossuth-mauzóleum hátulja. Különleges hatást nyújtott az erdős részből szemlélve! 

Ezután jobbra tartottam, a temető "civilizáltabb" területei felé, és megnéztem még a Batthyány-mauzóleumot, Jókai sírját, az Árkádsort és pihentem egyet a padokon a szóróparcellában. Ha van hibája a Kerepesinek, az az, hogy kevés a pad. De végül is ez egy temető, és nem játszótér.

Sajnos túl fáradt voltam ahhoz, hogy egészen be tudjam járni a teljes területet, és végül is jól tettem, mert itthon rákeresve a temetőre kiderült, hogy valóban hírességek végtelen sora van itt eltemetve, így az a legjobb, ha az ezen a honlapon lévő irgalmatlan hosszú listából kiválasztod a kedvenceidet, felírod a parcellaszámot, ahol nyugszanak, és célirányosan keresed meg a sírjukat. Nem csak Deák, Kossuth, Batthyány van itt eltemetve, de Arany, Vörösmarty, Karinthy, Blaha Lujza, Ady Endre, Krúdy, Kádár János, Táncsics, Vámbéry Ármin, Ganz Ábrahám és valóban még sokan mások, tudósok, építészek, gyárosok, bárók, grófok. Munkásmozgalmi panteon is van, valamint 1848-49-es parcella.

Akik a nyári hőségben kicsit hűsölni szeretnének, semmiképpen se hagyják ki a Kerepesit. Ajánlom babakocsis anyukáknak sétára, de járni tudó kisgyereknek nem való. Ahogy írtam, padok alig-alig vannak, és játszani sem lehet, hiszen ez egy temető! Így aztán hiába a csábító helyszín, piknikezni se ide gyertek.

A hely további előnye, hogy ottjártamkor, bár vasárnap volt, alig 10 emberrel találkoztam, és abból legalább 5 szemmel láthatóan a személyzethez tartozott. Ez is jelzi, hogy a Kerepesi nem köztemető, ahol mindenki a saját halottai sírját ápolja és emiatt nagy a forgalom. Ettől függetlenül vihetsz mécsest vagy virágot az általad nagyra tartott személyiségek sírjára, virágbolt is van a bejáratnál.

Végül pedig itt egy bónusz találós kérdés: vajon ki nyugszik eme valóban különleges síremlék alatt?