Kíváncsi lennék, hogy vajon ez a csomagolás tényleg megtartja-e a poharat.

Forrás: Cheezburger.com

Én még olyan fáradt sosem voltam, mint az irodánk költözése után. Az épület maradt, csak másik szárnyba költöztünk át. Lehet, hogy ez volt a baj, mert ha új épületbe megyünk, akkor hívunk egy költöztetőt, az pikk-pakk felpakol a kocsiba, majd az új helyen pikk-pakk lepakol és kész. De itt minden fordulót külön kísérni kellett, ugyanis én voltam a projektgazda, kollégáim ügyfélnél "lazultak" aznap, így hát egyszerre kellett két helyen lennem: a régi irodában a felpakolást koordináltam, az újban a lepakolást, aztán a következő körnél megint előbb a régi iroda, utána az új iroda. Négy-öt ember dolgozott a kezem alatt, de egyszerre nem tudtunk mindent átvinni. A végén nem is számoltam, hányszor fordultam, lépcsőztem (a liftbe én már nem fértem be a bútorok mellé), pedig atomi pontossággal meg volt tervezve minden.

A tervezés már a csomagolásnál elkezdődött. Az iroda alapterületében nem történt jelentős változás, de az arányai mások. Ezt úgy kell érteni, hogy eddig vízszintes négyzetben dolgoztunk, mostantól függőlegesben, azaz mélyebb az iroda, de cserébe jóval kevesebb beépített szekrénye van. Ennélfogva sok holmitól, sőt egyes bútoroktól is meg kellett szabadulni. Itt a remek alkalom az 5S rendszerünk újragondolására! Ment is a piros címkézés, layout-tervezés, ezerrel. Végül egy nagyon jó változatot sikerült kitalálnunk, és az irodai kanbanrendszer alapjait is kezdjük lerakni. És arra is rájöttünk, hogy amiről eddig azt hittük, nem élhetünk nélküle, most egyáltalán nem hiányzik. Ez szerintem a legnagyobb tanulsága bármilyen 5S rendszer bevezetésének.

De hogy annak a "néhány" dossziénak, írószernek, irodatechnikai berendezésnek, szakkönyvtárnak, egyéb kisebb eszközöknek az elcsomagolása milyen fárasztó! És aztán a kicsomagolása! Majd az 5S címkék újra-kihelyezése, az új standard állapotot mutató képek elkészítése, kihelyezése, új 5S audit űrlap-tervezése! Komolyan mondom, minden testrészem külön-külön fájt utána több napig. :) Nem kicsit, nagyon. Pedig a bútorokat nem is nekem kellett mozgatnom...

Sosem gondolná az ember, hogy az 5S (rakj rendet és tartsd meg), ennyire kemény meló. Nem is csoda, hogy nehezen állnak neki az emberek. :)

Az ebben az írásban összefoglalt különféle kísérletek eredményei - többek között - arra is választ adnak, hogy miért nem sikerül "bevezetni" a leant, elhinteni a lean kultúra magvait.

A Boltban, Ahova Járok, bevezettek egy újítást. Nem most, hanem már karácsonykor. Azért nem írtam róla eddig, mert próbáltam megszokni. Eddig még nem sikerült. Pedig még egy matricát is kiragasztottak rá, miszerint az újdonságnak az a lényege, hogy a kisebb energiafogyasztás miatt kímélje a környezetet (no meg a bolt pénztárcáját, de ezt nem írták ki), és hogy nekünk, vásárlóknak kényelmesebb legyen a vásárlás. Nem lett.

Ugyanis az újdonság az, hogy az eddigi nyitott hűtőpolcokra (ahol a tejek, joghurtok, tojás, margarinok, felvágottak stb. vannak), ajtókat szereltek fel. Mi ebben a kényelmetlenség, kérdezed, hiszen csak el kell húzni és kész. Csakhogy ezt nem elhúzni kell, hanem kinyitni, mint egy szekrényajtót. A polcok között járva mást sem hallani, mint csatt! csatt! csatt!, ahogy a vásárlók éppen becsukják őket. Már ha lehet járni a polcok között, mert az ajtók nyitási sugara éppen akkora, mint a polcok közti tér. Vagyis, ha valaki kinyit egy ajtót, akkor az a folyosórész bedugul. Addig senki se előre, se hátra, míg az ajtót be nem csukják. És mivel a Boltban, Ahova Járok, igen nagy a forgalom, ez a jelenség igen gyakran előfordul.

Szóval nem tudom, miért írták rá a matricára, hogy nekünk, vásárlóknak így kényelmesebb, mert nem az. Az viszont biztos, hogy ha a kényelmünket kell feladnunk érte, akkor nagyon nehéz harcos környezetvédőnek lenni!

Idéntől sokkal nehezebb megszerezni az érettségit, mert 20% helyett már 25%-ot kell elérni a ketteshez!

Ugye, ez csak valami vicc? 25% elég a ketteshez?!?!

Aztán meg panaszkodunk, hogy a béka segge alatt van az ország teljesítőképessége, a szolgáltatások színvonala, és úgy általában az ország működésének a minősége?

Mert ha 25% (vagy pláne 20%) már a suliban is elég volt az átcsúszáshoz, akkor a való életben ugyan miért is kellene több? Miért kellene 30% vagy 50% vagy ne adj' isten 90%, ha a 25% is éppen elég és mindenkinek megfelel? És hogyan is tudnánk többet, ha a suliban is már csak 20-25%-ra állítottuk be a lécet?

Meglepő dolog történt: beleolvastam a blogomba. Ugyanis általában csak írni szoktam. :) Arról van szó, hogy van ez a blog.hu, be kell lépni, aztán nyitni egy szerkesztőablakot, és abba beleírni a mondókánkat, majd elmenteni. A kommenteket is látom a rendszerben. De magát a megjelenő posztot csak akkor látnám, ha külön rákattintanék az előnézet gombra. De mit nézzek rajta előnézetben? A posztjaim 99% csak szöveg, így felesleges előnézetet néznem. A blog indulásakor persze néztem, de már több mint egy éve nem. Így most, amikor teljesen véletlenül beleolvastam, sokkoló látvány fogadott: az elmúlt majdnem két év során borzasztóan sok címkét ragasztottam a bejegyzéseimre, és ez a sok címke, mind csodás sárga kiemeléssel, úgy virít jobb oldalon, mint egy tavaszi virágba borult mező. De amíg a tavaszi virágba borult mező szép, addig a címkemező nem az. Úgy érzem, címke téren túltermelési válságban vagyok, és a túlzott megmunkálás bűnébe veszteségfajtájába is beleestem.

Használjátok egyáltalán ezeket a címkéket? Nincs belőlük kicsit túl sok? Tudnátok javasolni egy átlátható címke-rendszert? Vagy jó az, ahogy most van? Kit érdekel? Kommentben várom az észrevételeket és a javaslatokat!

Furcsa érdeklődési köröm van, úgy hívják, hogy lean. Ezen belül is az Ohno-kör a kedvencem, mert nem kell benne csinálni semmit, csak figyelni. :) Hogy Ohno-körhöz jussak, sok mindenre képes vagyok, például, ha azt látom A Boltban, Ahova Járok, hogy új pénztáros betanítása folyik, akkor habozás nélkül abba a sorba állok be, pedig mint tudjuk, a tanulópénztáros sora sokkal lassabb és hosszabb.

Szerencsére vasárnap nem kellett mindenkin átgázolva utat törnöm a tanulópénztár felé, mert minden pénztárban ketten ültek: mester és tanítvány. Így hát a bőség zavarával küszködtem, amikor választhattam, hogy melyik pénztárnál álljak be az Ohno-körbe? Szerencsére sikerült a legjobbat kifognom.

A tanítvány természetesen lassú volt és az igazat megvallva, kissé mintha nehéz felfogású is lett volna, legalábbis sehogy sem értette (vagy akarta megérteni), hogy mire jó az, ha ő gyorsabban dolgozik. A mester ugyanis a következő jótanácsokat adta: Amikor elkéred a Supershop-kártyát, és látod, hogy a vevő veszi elő, akkor már rögtön üsd is be a gépbe, ne várd meg, amíg oda is adja, mert ezzel is időt nyersz! De addig ne üssél be semmit, amíg nem látod, hogy tényleg a kezében van a kártya! Vagy: Amíg az egyik kezeddel kiveszed a kártyát a gépből, addig a másikkal már tépd is le a blokkot, mert ezzel is időt nyersz! Vagy: Ha több azonos tétel van, elég csak egyet lehúzni, a többi darabszámát üsd be kézzel, ezzel is időt nyersz!

A tanítvány tehát lassú volt, mint a csiga, a kártyákat is rosszul kérte, mert csak annyit kérdezett: "Kártyája van?" Mire az előttem vásárló odaadta a bankkártyáját, pedig a pénztáros a Supershopra gondolt, a fentebb vázolt kétkezes mutatványt pedig egyáltalán nem tudta kivitelezni. (És úgy láttam, nem is érdekelte.)

Én azonban boldog voltam, mert bebizonyosodott az, amit mindig is gondoltam: a lean gondolkodásmód (és az ügyfélközpontúság) egyáltalán nem életkorfüggő. Ugyanis ennél a tanulópénztárnál a mester egy ötven fölötti ősz hajú hölgy, a tanítvány pedig egy 18 körüli lány volt.

Állítólag Moldova György írt egy pékről, aki elmondta, mi a lényegi momentum a munkában: az a pillanat, amikor a tésztából eltűnik a munka és megszületik a kenyér.

Boldog Munka Ünnepét! :)

Az elmúlt hetekben, jártomban-keltemben két furcsasággal is találkoztam.

Az elsőt akkor láttam, amikor benéztem egy fodrászat ablakán, és azt láttam, hogy a fodrász éppen vágja a vendég haját. De mi ebben a furcsa? Az, hogy a fodrász kb. 2 méter magas volt, így szó szerint derékszögben meghajolva vágta a vendég haját. 1 vendégnél még elmegy ez a póz, de nem szeretnék ennek a fodrásznak az aznapi sokadik vendége lenni. Azt meg feleslegesnek tartom megkérdezni, hogy miért nem emelte meg a vendéget székestől, hiszen ha a szék emelhető lett volna, akkor biztosan megemelte volna. Azt meg főleg ne kérdezzük, hogy nem emelhető szék mellé miért állítanak 2 méter magas fodrászt, vagy fordítva: 2 méteres fodrász mellé miért tesznek nem emelhető széket. Feltételezem, hogy a tulaj úgy gondolja, hogy a szék adott, a fodrász adott, így ebben a helyzetben nem lehet mit tenni...

A másik furcsasággal az egyik egyetemen találkoztam. Egy termet mentünk megnézni, ahol órát tartottunk volna. A terem jó volt, így megkérdeztük az épület portását, hogy meddig lehetünk a teremben, mikor kell legkésőbb leadni a kulcsot. A hölgy nem tudta, mert hogy nála kulcsok nincsenek. Hát kinél vannak? Nem tudja... Átmentünk egy másik épületbe, ahol tudtuk, hogy van kulcsos portás. Őt is megkérdeztük, hogy az előző épület termének a kulcsát hol kell felvenni és meddig kell leadni. Nem tudja. Megkérdeztük, hogy nála vannak-e egyáltalán annak az épületnek a kulcsai? Hát, azt sem tudja. Meg kell nézni... A furcsaság ebben az, hogy mögötte ott volt a kulcsos fal, viszonylag rendesen felcímkézve. A kulcsos fal nem volt olyan óriási, hogy ne lehetett volna fejből tudni, hogy mely épületek kulcsai lógnak rajta, pláne olyan portásoknak kellene ezt tudni, akik szemmel láthatóan nem tegnap kezdték ott a portási szakmát. Miért nem tudta mégsem, hogy nála van-e a kulcs? Jó kérdés. Szerintem a jó öreg közönnyel állunk szemben.

(Megjegyzés: másnap nyitva találtuk a termet, megtartottuk az órát, és éppen végeztünk, amikor bejött egy hölgy, hogy ő tíz perc múlva zárna, igyekezzünk a pakolással. Azt nem derült ki, hogy ő melyik épület portása volt, ha egyáltalán portás volt.)

Az Officespotting blog bekukkantott a Prezi új irodájába, és ott lőtték ezt a képet. Nem rossz ötlet, de kíváncsi vagyok, hogy a lányvécében is van-e ilyen?

Kiszámoló nagyon jó kérdést feszeget: miért nem lehet malacperselyt kapni Magyarországon, és ha lehet, akkor az miért alkalmatlan arra, amire ki van találva? Szerinte a pénzügyi tudatosságra nevelés ott kezdődik, hogy a gyerekeket már idejekorán megtanítjuk takarékoskodni és a beosztani a pénzt. Szerintem a leanre nevelés is itt kezdődik. Aki ugyanis szórja a pénzt és/vagy máról holnapra él (a beosztásra való képtelenség miatt), az az időről is úgy gondolja, hogy az nem pénz (vagyis lehet várakoztatni a vevőt, lehet felesleges munkával, keresgetéssel tölteni az időt), lehet bátran pazarolni.

De szerencsére legalább a malacpersely-problémára van megoldás, íme:

Naná, hogy 5S, hogy címkézés, hogy vizuális. Mi más lehetne? :)

(Kiszámoló cikkéhez írt kommenteket is érdemes elolvasni, a kommentezők máris továbbfejlesztették gondolatban ezt a kék perselyt.)

Új őrület ütötte fel a fejét Dél-Koreában. Arrafelé, ha jól értem a híreket, nagy divat a cukiság. Cukinak lenni borzasztóan cuki. Annyira, hogy már a számolás is az. 1+1 az cuki. 2+2 az cuki. A 6+6-nál egyenesen meg kell puszilgatni a pici, cuki ujjacskáinkat. De cuki!

Ha a számolást ilyen menővé lehet tenni azáltal, hogy cukivá tesszük, nem lehetne a leant is? Ötleteket várok, hogy hogyan lehetne cuki őrületté tenni mondjuk a genchi genbutsut?

(A koreai cuki-jelenség bővebb magyarázata ebben a cikkben olvasható.)

Mától néhány napig a Wikipédia kezdőlapján az olvasásra éppen ajánlott cikk nem másról szól, mint a T-modellről. Aki a leannel foglalkozik, a T-modell és gyártása alapvető ismeretanyag kell, hogy legyen.

Nagyon sok érdekes és mókás dolgot meg lehet tudni a cikkből. Például tudtad, hogy a T-modell nem volt képes felmenni meredekebb emelkedőkre? De csak előrefele nem, mert hátrafele tudott! Ez számomra két dolgot bizonyít: az emberi lelemény határtalanságát és azt, hogy tényleg MINDENRE van megoldás. :)

Hogy miért nem tudott, csak hátrefele felmenni? Olvasd el a cikket! És ha már olvasod, válaszolj légy szíves kommentben az alábbi kérdésekből legalább háromra! (Főleg, ha Kosztolányi Jani tanítványa vagy a közlek-karon :)

1. Hogyan hatott a szesztilalom a benzines autók elterjedésére?
2. Büszkének kell-e lennünk arra, hogy a Galamb József által tervezett bolygóműves váltót 19 évig nem kellett módosítani? (Természetesen szigorúan a lean szempontjai szerint vizsgálva)
3. Figyelembe vették az autó tervezése során, hogy milyen utakon fogják őket használni?
4. Miért kaptak a T-modellek gyakran defektet?
5. Miért nem szabad reklámozni a tökéletességet?
6. Hogyan használta Henry Ford a színeket?
7. Lehet-e egy T-modellt templomként használni?
8. Mi kellett egy T-modell traktorrá alakításához?
9. Hány perc kellett egy autó összeszereléséhez 1914-ben?
10. Miben állt Henry Ford "elsőre jót" filozófiája?
11. A  modern lean szemléletnek milyen egyéb jeleit veszed észre a cikkben a T-modell és gyártása kapcsán?

Az történt, hogy az EU nem tud pénzt adni az európai szélessávú adatátvitelt biztosító kábelhálózat kiépítésére, ezért úgy döntöttek, hogy a kiépítés költségeit fogják csökkenteni.

Nocsak. A lean szemlélet betette a lábát az EU legmagasabb berkeibe? Merthogy ilyen ötleteik vannak:

- köteleznék a új házak építőit vagy a felújítókat, hogy már szélessávú kábelekhez kössék az ingatlant (azért Mucsajröcsögén ez még nem igen menne),

- szorgalmazzák, hogy a távközlési cégek működjenek együtt az egyéb közművek (gáz, villany, víz) kiépítőivel, hogy a már meglévő hálózatot használva fektessék le a kábeleket, mert így el lehetne kerülni azokat a felesleges földmunkákat és útfeltöréseket, amik a jelenlegi költségek négyötödét teszik ki. Megismétlem: négyötödét,

- és harmadszor: lerövidítenék a bürokratikus eljárások hosszát.

Mindez olyan szépen hangzik, hogy nem is lehet igaz. Nem is az, hiszen az "egyéb közművek" már keresik a súlyos szakmai problémákat, amikkel érvelhetnek az együttműködés ötlete ellen.

De azért az elv szép, nem? Sőt, rávilágít egy érdekes dologra, hogy tudniillik:

van pénzünk → nem leanezünk
nincs pénzünk → leanezünk

Ennyi lenne a megoldás? Kivonni a rendszerből a pénzt és máris ráneveltük az embereket, cégeket a leanre?

A 7-es buszon utazva hallottam az alábbi beszélgetést két egyetemista srác között.

A: Milyen vizsgánk lesz?
B: Valszám.
A: Hú, de utálom. Tök sokat kell rá tanulni.
B: Ja. Az áramlástan se jobb.
A: Ja. Neked meg van a jegyzet?
B: Meg van. Majd odaadom.
A: Oké.

Sóhajok mindkét részről

A: A felsőoktatás olyan mint a gyúrás.
B: Miért?
A: Ha kitartóan edzesz, a végén izmos leszel. Ha kitartóan, napról napra haladsz a tanulásban, biztosan elvégzed az egyetemet.
B: Szerintem inkább olyan, mint egy zombi-apokalipszis. Vannak, akik erőből haladnak, ők azok, akik tanulnak. Ők tuti életben maradnak a végén. Vagyis lesz diplomájuk.
A: Hát, mi inkább szkevendzserek* vagyunk. Végigszkevendzseljük a sulit, és a végén vagy életben maradunk, vagy nem.
B: Ja. Meg vannak a holtak is.

Röhögés.

A: Az a baj, hogy amíg nem végzel, addig nem tudod, hogy melyik csoportba tartozol a három közül.
B: Ja.

Ezután rátértek a zombis játékok elemzésére, amihez én nem értek, ők viszont szemlátomást jobban értettek hozzá, mint a valszámhoz és az áramlástanhoz együttvéve. :)

Elgondolkodtam, vajon a lean bevezetése mire hasonlít inkább, a gyúrásra vagy egy zombi-apokalipszisre? És ha ez utóbbira, akkor a leant bevezető cég erőből halad, szkevendzsel vagy holt? És mikor derül ki, hogy melyik?

* A szkevendzselés (scavanger) a Wikipédia szerint dögevést jelent. Persze, hogy a felsőoktatásban mit kell érteni alatta, azt csak a fenti két fiatalember tudja. :)