Az élelmiszerboltok már mindenfélével próbálkoznak, hogy az állítólagos vevői igényeket minél jobban kiszolgálják. Azért mondom, hogy állítólagos, mert nem hiszem el, hogy ennyiféle helyben sütött pékárura szükség lenne, mint amennyi kapható A Boltban, Ahova Járok. Van kerek péksüti, hosszú péksüti, zabos péksüti, korpás péksüti, pizzás péksüti, tepertős péksüti, háromszögletű péksüti, szeletelt péksüti, teljes kiőrlésű péksüti, magvas baconös csavart péksüti, lekváros péksüti... és csak azért hagyom abba a felsorolást, mert levegőt kell vennem... :)

Még emberek is vannak, akik ezt mind meg is vennék. Nincs is baj addig, amíg beleteszik a sok-sok finom péksütit a zacskóba, és elmennek vele a pénztárhoz. Mert ott viszont már nem lehet egykönnyen megállapítani, hogy melyik péksüti is van a zacskóban? Ha a pénztáros hölgy a tejes kiflire szavaz, akkor tuti, hogy sulirúd. Ha a korpásra, akkor zabos. Néha a vásárló sem tudja, melyik péksütit vette el, csak berakta a zacskóba a legszimpatikusabbat. Ekkor jön a Nagy Péksüti Keresés. Nem a zacskóban, hanem a pénztárakhoz előrelátóan kihelyezett színes fényképekkel ellátott Péksütemény Listában. Keresünk, lapozunk. Visszalapozunk. Beletúrunk a zacskóba, vajon hasonlít-e a benne lelt péksüti a fényképen szereplőre? Nem. Igen. Talán. Mégse. Lapozunk tovább. Feladjuk. Te, Mari, ez mi? (Itt feltartjuk a zacskót, belőle félig kilógatva a Boldogtalan És Már Félig Meg Is Száradt Péksütit, hogy Mari is jól lássa a kettővel arrébb lévő pénztárban.) Az? Sörkifli. Ja, nem. Szendvicskifli! Lapozunk a szendvicskiflihez. Bingó!

Alapvetően ezzel a folyamattal csak egy baj van. Hogy mindig én állok a sorban akkor, amikor lezajlik, és nem én vagyok a szendvicskifli-vásárló. :)

Hogyan lehetne gyorsítani? Bár nem értek a kereskedelemhez, azt azért gyanítom, hogy ha a Péksütemény Lista nem a nevük ábécérendjében (megfigyeltem!) tartalmazná a péksütiket, hanem mondjuk külön a kifli-típusúkat, külön a zsemle-típusúakat, esetleg ezeken belül külön a magvas-magvatlan típusúakat, tehát valamilyen külső, beazonosítható jegy alapján lennének csoportosítva a termékek, talán hamarabb véget érne a Nagy Péksüti Keresés. Mert ugye az belátható, hogy ha nem tudom valaminek a nevét, akkor nem sokat segít az, ha a szóba jöhető dolgokat név szerint rakom sorba. Hiszen, mint a poszt bevezetőjében írtam, a bolt arra törekszik, hogy az állítólagos vevői igényeket minél jobban kiszolgálja. Ilyen állítólagos vevői igény az is (legalábbis részemről), hogy ne kelljen órákat sorban állni a pénztárnál. Bár tény, hogy az irodán könnyebb egy ábécérendbe tett listát elkészíteni...