Toshiko Narusawa és John Shook Kaizen Expressz - Alapismeretek lean utazáshoz című szakkönyve alapismeretekről szóló könyvhöz méltóan azzal kezdi, hogy mi a veszteség? A könyv szerint a veszteség definíciója ez: Minden olyan tevékenység, ami erőforrásokat használ anélkül, hogy értéket teremtene a vevő számára.

Rögtön meg is álltam az olvasásban. Persze, minden leanes tudja, hogy a veszteség ez. Én is tudom. Mégis megálltam, mert úgy döntöttem, most már komolyan elgondolkodom ezen a meghatározáson. Vajon igaza van-e?

Szerintem nincs.

Eszembe jutott egy réges-régi eset. Amikor még az autóiparban dolgoztam, először csak helyettesként majd végleg én lettem a minőségügyi igazgató asszisztense. Szakmai feladatok mellett a minőségügyi osztály adminisztrációját is nekem kellett elvégezni, így kb. 60-80 minőségellenőr havi jelenléti ívét leadni a bérszámfejtésnek. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a minőségbiztosítási csoportvezetők kezembe adták a kézzel vezetett íveket, én meg átballagtam velük a HR-re, hanem fel kellett vinni őket excelbe, majd összesíteni, hogy ki hány napot dolgozott délelőtt, délután, éjjel, volt-e tört napja, amikor kevesebbet dolgozott 8 óránál, volt-e beteg vagy szabin, stb. Szóval egy összesített, szépen, a kódok szerint kiszínezett táblázatot kellett kinyomtatva, a minőségügyi igazgató által aláírva határidőre átadni a HR-nek.

Amikor betanultam ennek az elkészítését, kiderült, hogy úgy készül, hogy az asszisztens számológépen (!) összeadja az egyes minőségellenőrök délelőtti, délutáni, éjjeli óráit, majd kézzel beírja az excel megfelelő rovatába. Amikor végleg megkaptam a pozíciót, az egyik első dolgom ennek megreformálása volt. Először is, nem kézzel adogattam össze az adatokat, hanem képleteket írtam rá. A színezéshez feltételes formázást használtam. Aztán, mivel a jelenléti ív elkészítésének időszakában kellett a minőségügyi havi jelentést is elkészíteni, és a kettő így együtt mindig kapkodással és - természetesen - csak túlórával volt teljesíthető, kidolgoztam a módszerét, hogy már a hónap folyamán folyamatosan vihessem fel a jelenléti adatokat az excelbe, így a leadás előtti napokban csak ellenőrizni kellett.

Az eredmény a vevő szempontjából? Pontosan ugyanaz volt, mint annak előtte. Határidőre, színes-szagos változatban elkészült 60-80 ember jelenléti íve.

Érdemes volt hát megleanezni ezt a folyamatot? Egy vezető vagy egy technokrata leanes bizonyára azt mondaná, hogy nem, hiszen nagyon sokat kellett gondolkodnom a képleteken, az egész logikáján, mivel még csak akkor tanultam magát az excelt is (a feltételes formázásról addig azt sem tudtam, hogy létezik). Tehát sok munkaidő és energia elment az új rendszer kidolgozására, az eredmény pedig ugyanaz lett. A vevő ugyanúgy mindent megkapott akkorra, amikorra szerette volna, olyan minőségben, amilyenben szerette volna, az pedig, hogy az asszisztensnek mennyi időbe, energiába tellett mindez, mit számít?

Tehát minek kellett ez az egész felhajtás?  Azért, hogy NEKEM jobb legyen. Ne számológéppel kelljen az adatokat kiszámolni. Ne kézzel kelljen a táblázat rubrikáit színezgetni. Hogy ne őrüljek meg minden hónap első 3 napjában, amikor havi jelentést, jelenléti ívet, plusz a szokásos feladatokat kellett elvégezni.

Én tehát azt mondom: hagyjuk azt a szerencsétlen vevőt békében nyugodni pár napig, és amikor lean folyamatokat dolgozunk ki, gondoljunk kicsit magunkra is! Menjünk lean wellnessbe! Pancsoljunk a könnyebben végrehajtható folyamatokban, masszíroztassuk magunkat az egyszerűbb eljárásrenddel, lazítsunk kicsit! A vevő úgyis megkapja amit akar, és hahó, nem csak a vevőkből áll a világ!

Tehát a veszteség fogalma szerintem ez: Minden olyan tevékenység, ami erőforrásokat használ anélkül, hogy értéket teremtene. Mindegy, hogy ki számára.