Rendszeresen olvasok egy online marketinggel foglalkozó blogot, aminek az egyik legfrissebb bejegyzésében arról van szó, hogy bizony az interneten a 35 év felettiek már öregnek számítanak, és hozzájuk képest a fiatalok, főleg a 20 év körüliek már teljesen másképp használják az internetet, ennélfogva hiába ülnek a vezető webes cégek igazgatói székében a 35-40-es korosztály tagjai, valószínűleg nem ők fogják a fiatalok számára vonzó új technológiákat, alkalmazásokat kitalálni, tehát itt lenne az ideje egy generációváltásnak az internet világában.

Mi köze ennek a leanhez? Alapvetően semmi. De meg van az rossz szokásom, hogy a blogok bejegyzéseinek a kommentjeit is elolvasom, és ezt a meglepő hozzászólást olvastam, a félkövér kiemelés tőlem származik.

"37 vagyok, szakmabeli (10+éve). Van nálunk egy 23 éves srác, aki gyakornoknak jött, pár hónap után full time-os lett. Az közös munka során rájöttem, hogy észrevétlenül átkerültem egy másik generációba. Ami azért fáj kimondottan, mert észre sem vettem. Hirtelen itt van egy csomó fiatal, iszonyat energiával, motivációval, akik nem most kezdik el tanulni az internetet a haver gépén, hanem hajnalig nézik a TED-es inspiráló anyagokat, a hétköznapokban is lean szerint élnek :) A kérdés csak az, hogy mi lesz a következő lépés? Lecserélnek minket, vagy a tapasztalat (egy félig letűnt világról?) miatt tanácsadói szerepben segítenek minket még pár évig?"

Gondoltátok volna? Sőt, továbbmegyek: ti észrevettétek, hogy a mai fiatalok a lean szerint élnek? Bevallom, én nem... De lehet, ez is a generációváltás szükségességét igazolja, és talán nem csak az internet világában. :)

Ne akard másra is ráerőltetni a magad elképzeléseit, mert lehet, hogy jobban tudja és jobban űzi, mint te. :)

Forrás: Hungarfield

Legalábbis a német bíróságon.

Nézem az alábbi videót, és mindenben egyet értek vele.

Valóban botrány, ahogy az élelmiszerrel bánunk. Abban is igazat adok neki, hogy sokkal több élelmiszer van az üzletek polcain, mint amire szükségünk lenne. Viszont az is igaz, hogy egynémely csomagolási módok nem vagy nehezen engedik meg azt, hogy ne pazaroljuk el az ételt.

A magam példájából kiindulva: heti 1-2 pohár tejnél többet nem iszok meg, de van, hogy semmennyit sem. Mégis meg kell vennem egy egész liter tejet, mert más kiszerelés nincs. Ráadásul, éppen az miatt, mert ritkán iszom, a tartósabb tejek közül kell választanom, hogy kibírja azt az 1-1,5 esetleg 2 hetet, amíg elfogy. Ha elfogy. Mi történik a maradékkal? Egy idő után megromlik.... A probléma ugyanilyen jellegű a kenyér esetében is, sőt, még ilyenebb. Mit javasoltok, mit tudnék tenni tej-ügyben?

Ezt a bejegyzést férfiolvasóim nem fogják szeretni, mert arra foglak kérni titeket, hogy látogassatok el az urban-eve.hu oldalra. Ez egy "nőcis" oldal, telis-tele "nőcis" bejegyzésekkel, tanácsokkal, okosságokkal, többek között innen vettem a zónázós takarítás ötletét is.

De mást is vettem onnan, már másodszorra töltöttem le az éves - nem is tudom, hogyan nevezzem - inspirációs naplót? üzenet a jövőbe naplót?... Nem tudom, minek lehetne nevezni, ennek a bejegyzésnek a címében motivációs füzetnek neveztem, a honlapon inspirációs napló a neve.

A dolog lényege nagyon egyszerű: letöltöd, kitöltöd, év végén letöltöd a következő évit, kitöltöd, és csak ekkor veszed elő az előző évit és összehasonlítod a kettőt. (Szerintem pont az benne a móka, hogy anélkül töltöd ki a következő évit, hogy emlékeznél rá, hogy pontosan mit írtál az előző évibe)

Vajon valóra váltak az előző évben leírt tervek, vágyak és álmok? Vicces, de nagyrészt igen! Vajon még mindig ugyanazokat a dolgokat szeretem? Vicces, de nagyrészt igen, kivéve, hogy a zöld helyett már a piros a kedvenc színem :). Vajon 2013-ra is ugyanazok a terveim lesznek, mint 2012-re voltak? Mivel java része megvalósult, ezért értelemszerűen új céljaim vannak. Vajon azok a vágyak és álmok, amiket 2011 végén megálmodtam 2012-re - és a távolabbi jövőre - még ma is az álmaim, vágyaim? Hihetetlen, de nem teljesen! Van egy teljesen új álmom, aminek 2011-ben még nyoma sem volt, igaz, ez az álom hosszú távú, a megvalósulása mindenképpen 2014-re esik (vagy későbbre), ha sikerül. És miért ne sikerülne?

Mókás még, hogy a füzetben levelet kell írnod 1 évvel későbbi önmagadnak. Nagy izgalommal vettem elő a tavalyi füzetet, hogy vajon mit írtam magamnak, hiszen már rég elfelejtettem... az izgalom hamar elmúlt, mert 2011 végén igen lényegre törő voltam, Shrek szamara után szabadon afféle "Ott vagyunk már?" típusú kérdést tettem fel magamnak egy mondatban. Idén bezzeg kisregényt írtam, kíváncsi leszek milyen érzés lesz majd év végén olvasni!

Még nincs késő letölteni a 2013-as füzetet, ezenkívül pedig még nagyon sok érdekes és hasznos letölthető dolgot találsz a honlapon a zónázáshoz tartozó kontrollfüzeten át a bohókás falinaptárig és a heti menütervezőig.

Hű, de elcsépelt! Tegnap már elmondtam, hogy mit szeretnék, hogy megfogadj 2013-ra, de mi az, amit valóban megfogadtál?

Lefogysz? Megtanulsz kínaiul? Többet sportolsz? Kevesebbet dolgozol? Életed mindennapi részévé teszed a kaizen filozófiát?

Vagy valami sokkal-sokkal kreatívabbat találtál ki? Betarthatóbb is, mint a tavalyiak? Írd a kommentek közé!

Holden írt egy kis szösszenetet az autópálya-matricák érvényességének ellenőrzési lehetőségeiről. Nincs benne semmi falrengető: a matricák érvényességét csak online lehet ellenőrizni, a benzinkúton nem. Merthogy - Holden konklúziója szerint - a szolgáltató már megint nem gondolkodik az ügyfél fejével.

Ezen én már régen (nem) csodálkozom. Mert van ugye az Ember. Aki reggel felkel, és akkor még Ügyfél. Aztán bemegy a munkahelyére, ahol Dolgozóvá válik, majd este, a munkaidő után megint Ügyfél lesz. De ez a kettő, az Ügyfél és a Dolgozó sosincs jelen egyszerre az Emberben. Mert ha Ügyfél, akkor morog a vele szemben ülő Dolgozóra, hogy az miért nem dolgozik így vagy úgy, ahogy neki, az Ügyfélnek jó lenne. Miért nem alakít ki ilyen vagy olyan folyamatot, ami neki, az Ügyfélnek megfelelne. Aztán amikor ő lesz a Dolgozó, akkor mintha amnézián esne át minden reggel 9-kor, hirtelen elfelejti, milyen is Ügyfélnek lenni, és kitalál Valamit, ami szerinte jó termék vagy szolgáltatás. Valakinek. De az Ügyfélnek alig.

Ez olyan, mint a suliban. Ott sem volt átjárás az órák között. Ez alatt azt értem, hogy tanultunk mondjuk fizikát, és írtunk is belőle dolgozatot, át is mentünk rajta, akár jobb jeggyel is, tehát elvileg tudtuk a fizikát. De ha kémiaórán szóba került a fizika, mindenki ült és nézett, és fogalmunk se volt a kérdéses dologról. Hiszen ki gondol kémiaórán a fizikára? A kémia az kémia, a fizika meg fizika. Persze lehet, hogy csak én jártam különlegesen buta osztályba. :)

Tehát adva van az Ember, aki vagy Dolgozó, vagy Ügyfél. Átjárás nincs. Még akkor sem, ha a saját Dolgozói létében elkövetett hibákba botlik Ügyfélként. Ha a Dolgozó egyben Főnök is, akkor esetleg ráparancsol a Beosztott Dolgozóra, hogy javítson, de ha Beosztott... akkor semmi nem történik, hiszen "ez a folyamat/termék ilyen, mit tudok én, apró kis Dolgozó tenni ellene?"

2013-ban fogadd meg, hogy megpróbálod megteremteni az Átjárót Dolgozó és Ügyfél között!

Boldog Új Évet!

Nem, nem szeretnék ilyen hajón dolgozni. Még lean tanácsadóként sem. Pedig az ötlet első ránézésre nem tűnik rossznak, sőt határozottan leannek tűnik: gyárts terméket már a célországba vezető út alatt! Ruhagyártásnál állítólag már alkalmazzák is, bár én erről most hallok először.

Azonban az a véleményem, hogy míg egy tengerész és egyéb kisegítő személyzet azért dolgozik hajón, mert valakinek ott is dolgoznia kell, hogy a hajó haladjon, és ezért jól meg is fizetik őket, addig biztosra veszem, hogy a ruhaipari munkások, és a cikkben elképzelt autó-összeszerelő munkások korántsem fognak olyan jól keresni csak azért, mert hajón szerelik össze az autót és nem a szárazföldön. Ráadásul mindezt a családjuktól távol, egy behatárolt térben teszik, és még az sem biztos, hogy csak meghatározott időre szerződve.

Szerintem nem lehetnek olyan magasak a vámok, hogy megérje (akár gazdaságilag, de főleg emberileg) hajókon dolgoztatni embereket nem a hajózáshoz kötődő munkákra alkalmazva őket. Persze tudom, a profit, az fontos.

Valahol nemrég olvastam, hogy a mai profitorientáltság szót régen úgy mondták: kapzsiság. Vannak pillanatok, amikor egyet tudok érteni ezzel a véleménnyel. Ez egy ilyen pillanat.

Valahol Budapesten egy antikváriumban. Válogatok, amikor vevő jön.

Vevő: Jó napot kívánok, a csomagomat szeretném átvenni.

Eladó: Neve?

Vevő: XY

Eladó keresgél.

Eladó: Nem találom, egy pillanat.... Főnök!

Főnök: Mi van?

Eladó: Meg kellene keresni ennek a vevőnek a csomagját. Hátra menjek?

Főnök: Nem mehetsz hátra! Nem mehetsz! Én meg most nem érek rá!

Eladó: Nem? Oké... (a vevőhöz:) sajnos várni kell.

Vevő: Sajnos sietnék.

Főnök: A múltkor én is 35 percet vártam az órásnál egy tízperces elemcserére!

A vevő szeppenni sem mer, én pedig jelentőségteljesen belenéztem a főnök szemébe. Nem vette a lapot. Én sem vettem semmit. Szerencsére van még elég antikvárium...

2011. decemberében sokat sajtószemléztem. Vajon változott valami azóta ezeken a területeken?

Nálunk vajon vannak már demokratikus munkahelyek?

Még mindig taszítják a munkavállalókat a "kell", a "felelősség" és a "tudás" szavak az álláshirdetésekben?

Vajon közzétesznek már a cégek a honlapjukon valamit a cégük legnagyobb értékéről, az emberről?

És vajon Esztergomban még mindig összeöntik a szelektív hulladékot, hogy utána megint szétválogattassák?

Ugye tudod, hogy már megrendelhető a KaizenPro gondozásában megjelent Zsebedben a lean sorozat? Amikor Janitól (ő a szerző) először hallottam a sorozat ötletéről még kora nyáron, már akkor zseniálisnak találtam. Tetszett az ötletnek az a része, hogy sorozatként adná ki, így akár 1-1 darabot is meg lehet belőle vásárolni, nincs az az érzése az embernek, hogy sok pénzért akarnak valami átfogó, komplex, túl nagy falatnak bizonyuló és ezért ijesztő művet rásózni. Ki-ki haladhat a saját tempójában, és akkor veszi meg az következő darabot, amikor már úgy érzi, hogy elért a lean "utazáson" arra a szintre, amikor szüksége van az újabb információkra. (Természetesen nem tilos egyszerre megvenni mind a 10 darabot!)

A másik ok, ami miatt nagyon tetszett az ötlet, az a kötetek formátuma. A sorozat neve ugyanis, a "Zsebedben a lean" pontosan fedi a valóságot. A kötetek - vagy nevezzük inkább füzeteknek őket - pont beleférnek a farzsebedbe, vagy a retikülbe. Persze nem egyszerre mind a 10 darab. :) Viszont ha kiszaladsz a gembára kicsit "5S-ezni" vagy "vsm-ezni", jól jöhet, ha van nálad egy puska. Az sem baj, ha a dolgozóidnál van puska mondjuk a lean alapjairól... no meg otthon a konyhában is jól jöhet egy problémamegoldó módszerekről szóló kisokos. :)

Miért ajánlom olyan lelkesen éppen ma és éppen most, este 11 után a sorozatot? Hát mert itt van előttem, friss, meleg, sőt forró, egyenesen Jani boszorkánykonyhájából hoztam el, ráadásul nem csak saját személyre szabott - saját magam által költött - versemmel díszítve, de dedikálva! (Az a darab biztosan sokat fog érni, ha Jani egyszer meghal - vagy ha én meghalok. :D)

Csináltam is rögtön néhány - vacak minőségű-  fotót, az elsőn a 10 füzet látszik a még összehajtatlan díszdobozzal, a többin a már összehajtott díszdobozban csücsülnek a művek. Felhívnám a figyelmet nem csak a kötetek gerincét díszítő fehér jelölésre, ami - ha helyes sorrendben vannak benne a dobozban a füzetek - megmutatja, hogy melyik hiányzik, de arra is, hogy a szivárványszínű jelölések feliratokat rejtenek (amik a rossz képeken nem olvashatóak). Ezek a feliratok a füzetek címei, természetesen mindegyik a megfelelő színű háttérre van nyomtatva, azaz arra a színre, amilyen színű a füzet, szerintem nagyon szuper 5S-megoldás!

Az biztos, hogy karácsonyra meg van az olvasnivalóm, és milyen jó, hogy nem kell egyszerre többkilós könyvet kézben tartanom!

Az a baj, hogy a just in time rendszerben való szolgáltatás hihetetlen mértékben növeli a túlórát. Legalábbis erre a következtetésre jutott ennek a cikknek az írója. A túlóra pedig baj, mert ki kell fizetni. Azt meg nem akarják.

Ugyanakkor az is baj, hogy a nyugdíjrendszer még nyugaton is fenntarthatatlan. Mi hát a megoldás? A just in time miatti túlórákat egy virtuális munkaidőszámlán kell tárolni kifizetés helyett, és amikor a dolgozó elmegy nyugdíjba, akkor pénzre avagy korábbi nyugdíjbamenetelre váltja be.

Mindig is mondtam én, hogy a lean fogja megmenteni a világot. :)

...letöltésre.

Azt nem mondanám, hogy sokat járok postára, de ha igen, akkor mindig ajánlott szelvénnyel adom fel a leveleket, főleg a cégeseket. Az ajánlott szelvény egy csodálatos találmány. A legcsodálatosabb része a Címzett rovat, ahova szinte még sosem sikerült beszuszakolnom a címzett nevét és címét. Ellenben a szelvény hátoldalára soha nem írok semmit, a rovatokba nem x-elek semmit, a címoldalára pedig a postáskisasszony többnyire géppel írja rá az árat, aminek a beírására azonban szinte nagyobb hely van, mint a címzett megadására, és a végén az egész szelvényt visszakapom.

Vagyis, a rovatok nagy része felesleges a számomra, ami meg nem, annak a kitöltésére alig van hely. De ami a legszebb, hogy ezt a nyomtatványt a Posta honlapjáról nem lehet letölteni (vagy csak nem találtam meg), így mindig figyelni kell és észben tartani, hogy mennyi van raktáron és kérni a postán, ha éppen arra járok. Nemrég is ezt csináltam. Kaptam is 3 darabot, biztosan nem volt több.

Nem kellene új formátumot kitalálni és letölthetővé (esetleg online kitölthetővé) tenni? Vajon mikor vezették be ezt a nyomtatványt ebben a formájában?

Egy szög miatt a patkó elveszett.
A patkó miatt a ló elveszett.
A ló miatt a lovas elveszett.
A lovas miatt a csata elveszett.
A csata miatt az ország elveszett.
Máskor verd be jól a patkószeget!

(Angol gyermekvers, Károlyi Amy fordítása)

Vészesen közeledik az év vége. Ez a számvetések és a nagy fogadalmak időszaka. Hányan fogadják meg közületek, hogy mesés karriert fognak befutni jövőre? Sokan.

Itt van hát egy TED videó arról, hogy miért NEM fogtok csodás karriert befutni. (Magyar felirat sajnos nincs hozzá). Gondolkozzatok el rajta, év végéig még van egy kis idő...