Kalandozások az Ohno-körben - már 2011 óta

7 veszteség

Akik doktori címmel születnek

Kitöltöttem online azt az űrlapot, amin azt lehet kérni, hogy ne a lakóhelyem szerinti szavazókörben szavazhassak április 6-án, hanem máshol. Nem kellett sok adatot megadni, de azért értek meglepetések. Például kiderült, hogy vannak olyan emberek, akik doktori címmel születnek.

Íme:

Tovább olvasom

Kalandozások az Ohno-körben

Körülbelül 2 és fél éve írom ezt a blogot. Ideje hát elgondolkodni azon, miről is szól?

Elméletileg a leanről. Gyakorlatilag nem találsz benne semmi konkrétumot a leanről. :) Nincsenek benne Toyota-házak, sem kanbankártya-számoló képletek, de még egy árva videó sem arról, hogyan kell szép sárga csíkokat rajzolni a raklapok köré, megjelölendő a helyüket.

Úgy gondolom, hogy ha kinyitod az internetet, szinte rádömlik a lean elmélete, vagyis az a konkrétum, amit esetleg hiányolsz ebből a blogból. Ezzel szemben mi van ebben a blogban?

Állok az Ohno-körben, bámulok kifelé, és amit látok, azt leírom. Ezért is változtattam meg blog sablonját, és adtam neki egy alcímet:

Kalandozások az Ohno-körben.

Tovább olvasom

Maszatolás

Én értem, hogy az újságírásnak meg vannak a szabályai. De akkor sem értem, miért kellett többesszámban fogalmazni, amikor az Index kirakta a blogbejegyzésem a blogketrecbe?

Itt a képernyőkép, a corpus delicti, a jobb oldalát kell nézni: "Veled van az erő?" és alatta a szöveg: "Elmondjuk, mi kell a nyelvvizsgához".

maszatolas.jpg

Nem mondjuk el. ÉN mondom el. Ez egy egyszemélyes blog, egyedül írom, mindig egyes számban fogalmazok.

Bár - mint mondtam - valószínű, hogy valami újságírói szabályról van szó, ami azt mondja, hogy amit Gipsz Jakab újságíró ír, azt az egész szerkesztőség nevében írja, de én nem vagyok sem újságíró, sem újság és még szerkesztőségem sincs.

Azt hiszem, az ilyen "fogalmazzunk többesszámban, mert úgy illik" típusú hiedelmek is hozzájárulnak ahhoz, amit úgy hívunk: a felelősség nem vállalása, maszatolás. Mert ha nem ÉN mondok valamit (pedig én írtam, teljesen egyedül), hanem MI mondjuk, (pedig a "mi" talán nem is létezik), akkor onnan egyenes út vezet oda, hogy ÉN nem vagyok felelős semmiért, csak MI, de mivel a mi nem létezik, ezért tulajdonképpen senki nem felelős semmiért. Ugyanebbe a hidelemcsoportba tartozik az is, hogy nem ÉN küldtem át valakinek valamit, hanem a "valami elküldésre került valaki felé". Szokjunk már le róla!

Kedves Index! Köszi, hogy hozzátok nekem a kattintást, de a bejegyzéseim én írom, és nem mi írjuk! :)

Magánügyek

Január 27-én "levél" jött a blog.hu-tól, amiben azt írták nekünk, blogtulajoknak, hogy aznaptól bevezetnek egy fantasztikus újítást, ami méri az egyes blogposztjaink látogatottságát, de csak akkor, ha a posztokat nem a blog főoldalán olvassátok el, hanem rákattintotok magára a posztra. Ezt az olvasottsági adatot automatikusan megjelentetik az adott blogposzt jobb felső sarkában egy kis szürke mezőben.

Azt is írták a levélben, hogy ez a fícsör február 3-tól lesz éles, vagyis addig csak a blogtulaj látja az adatot, onnantól mindenki.

Joggal kérdezhetitek, hogy ha ez egy számláló, akkor miért mutatja azt, hogy "Rejtett"? Hát azért, mert én - a blog.hu-val ellentétben - úgy gondolom, hogy a blogom olvasottsága nem publikus adat. Nem mintha szégyenleni való lenne (el is árulom, hogy a blogom olvasóinak száma sok :), de mégis magánügynek tartom.

Persze van megoldás, le kell tiltani a számlálót, és akkor a Rejtett feliratot jeleníti meg. Olvasónak és blogtulajnak egyaránt. (Nagyon lean :Đ)

Hogy miért nem lehet egy az egyben kilőni a számlálót, hogy egyáltalán ne is látszódjon? Állítólag jönnek majd új kötelezően használandó fícsörök, azért. No meg azért is, mert  - idézve a közleményből - "Szerintünk ez egy hasznos mutatószám, mivel a blogod építőkövei a posztok, így azok nézettsége egy fontos mutató." Ez így igaz. De nem ország-világnak megmutatva. Főleg nem kötelezően és főleg nem szinte kikapcsolhatatlanul, és legfőképp nem minden előzetes kommunikáció nélkül, meglepiként bevezetve. Ez olyan....politikusos tempó.

Szakmai igények

Pár napja egy szakmai rendezvényen voltam, ahol egy szakmai (azaz leanes) szervezet éves programját próbáltuk összeállítani. A tervekben szerepelt néhány céglátogatás, és ötleteket kellett bedobni arról, hogy milyen profilú cégeket látogatnánk meg, és ha valakinek volt konkrét cégnév is a tarsolyában, azt is megadhatta. Én a lean egészségügy témát adtam meg, hozzátéve, hogy "ha van egyáltalán olyan egészségügyi intézmény Magyarországon, ami komolyabban leanezik". Nagy volt a bólogatás, mások jelezték a lean oktatás és egyéb lean szolgáltatás iránti céglátogatási igényüket, majd szavaztunk arról, hogy akkor ezek közül melyik is legyen a fókuszban. A lean egészségügyre végül én szavaztam egyedül, és a többi lean szolgáltatásos témára sem igen jött ennél több szavazat.

Elkeserített az eredmény, főleg, hogy már megint toronymagasan végzett a lean logisztika és a lean autóipar, ezzel is erősítve a sztereotípiákat, hogy "a lean csak az autógyártásban használható", másrészt azért is, mert ha a jelenlévő szakemberek nagy része maga is lean logisztikával foglalkozik is a saját cégénél, azért voltak résztvevők egyetemekről is, és az a véleményem, hogy egy egyetemnek egy adott témát mindenféle aspektusból körül kellene járnia. Szomorú tehát, hogy egyetemi szinten sincsen másra igény, csak a lean logisztikára, lehetőleg autóipari beszállítónál. Így lesznek a hallgatók is szűklátókörűek. Úgy érzem, kezd a lean használata erősen eltolódni a logisztika irányába, vagy a lean alkalmazói hiszik azt, hogy a lean csak a logisztika területén használható.

Persze az is szomorú, hogy az autóipari beszállítóknál vagy egyéb cégeknél leannel (lean logisztikával) foglalkozók sem érzik úgy, hogy egy teljesen más területre ellátogatva ott bármit is tanulhatnának... ("mit nézzek egy kórházon, én pulykafasírtot gyártok")

Ha egy szűkkörű szakmai rendezvényre időt szakító szakemberben sincs igény a "keresztlátogatásra", akkor mit várjunk másoktól?

Mi lenne most a leannel, ha Taiicsi Ónó nem lett volna hajlandó bemenni egy boltba Amerikában, és ha be is megy, csak azt nézi, hogy kapható-e az, amiért bement?

Tanulság: a Tanulj meg látni! szlogent nem csak a veszteségek felismerésére kell alkalmazni...

Miért szeretem? - február

...mert február ...mert rövid ...mert csak 28-at kell már aludni a tavaszig ...mert azért még tél van és hó ... mert kezdenek előbújni az állatok ...mert farsangi időszak

Te miért szereted a februárt?

Margit-sziget és japánkert február 1-jén

Köszönhetően az egy héttel ezelőtti havazásnak elmondhatjuk, hogy a Margit-sziget nyomokban telet tartalmaz. :)

A fenyők csak jobban mutatnak, ha van körülöttük némi hó, ugye?

0201a.jpg

A kis tó szobrának viszont mindegy, van-e hó vagy nincs. Igazából pont az eső eset...

0201c.jpg

0201b.jpg

A kifogyhatatlan

Azt írja az újság, hogy a Fidesz gondolkodik azon, hogy ne csak 2x, de akár 4x is lehessen ingyen pénzt felvenni a bankautomatákból, sőt, minden bankautomata legyen képes arra, hogy egyszerre akár 100 000 ft-ot is ki tudjon adni! Akármikor.

Nekem tetszik az ötlet. Mert olyan lean.

Először is. Nem jó otthon, vagy a pénztárcában spájzolni a pénzünket. Egyrészt feleslegesen raktározni nem lean, mert foglalja a helyet és még őrizni is kell, hogy el ne lopják, plusz ha sok pénz van nálam, az ösztönöz a költekezésre. De ha 4x tudok kisebb összegeket felvenni, az más.

Aztán. Az is jó, hogy a bankomatnak mindig képesnek kell lennie arra, hogy 100 000 ft-ot ki tudjon adni, mert ez azt jelenti, hogy több lesz a munkahely, (több automata-feltöltő emberre lesz szükség). Persze, ez a második kívánság ellentmond az elsőnek (ne tároljanak az emberek otthon sok pénzt, inkább kisebb összegeket vegyenek fel egyszerre). Persze, kinek mi a kisebb összeg, ugye. Ha a Nobuban ebédelünk mindennap, kell is a 100 000 ft alkalmanként.

Azt is írja az újság, hogy az indítvány előterjesztője, - ha nem akarják, hogy a bankok új dolgozókat vegyenek fel, mert a szemét bankok a megemelkedett bérköltségre hivatkozva biztosan emelnének a díjakon is -, valószínűleg a kifogyhatatlan bankomatra gondolt, amikor azt kérte a jótündértől, a kormánytól, hogy bármely bankomat bármely időpillanatban legyen képes 100 000 ft-ot kiadni.

Én viszont azt kívánom, hogy ha már van jótündér, akkor ne olyan piszlicsáré dolgokat kívánjunk, mint a kifogyhatatlan bankomat: merjünk nagyot álmodni, és kérjünk kifogyhatatlan bankszámlát! Persze, ettől romba dőlne az ország, ezért előrelátóan arra gondoltam, hogy első körben elég lenne, ha csak nekem adná meg ezt a jótündér. :)

Veled van az erő?

Van az a hír, amitől kinyílik a bicska a zsebemben. Ez például egy ilyen hír a diplomamentő programról, amelynek keretében egy lottóötösnyi forintból támogatják majd azokat, akiknek nyelvvizsga hiányában "beragadt" a diplomájuk.

Elmondom, hogy a lottóötös helyett (=300 000 ft /fő) mi kell a nyelvvizsgához.

1 db fej. Ha van benne 1 db, többé-kevésbé használható agy is, az csak előny.
1 db fenék, amin ülsz
1 db nyelvkönyv
1 db szótár
1 db füzet
1 db toll

A felmerülő kérdéseket megelőzendő: igen, nekem is ezen eszközök segítségével lett nyelvvizsgám. Igen, 2 db, mindkettő C típusú. Igen, mindkettőt a Rigó utcában tettem le, és mindkettő elsőre sikerült. Igen, munka mellett. Igen, saját zsebből fizettem minden költséget (azaz nem anyuci zsebéből). Szóval vannak még csodák. :)

Vicces egyébként, hogy épp a minap voltam egy beszélgetésen, ahol az erő volt a téma, akár fizikai, akár lelkierő formájában. Ez utóbbiról volt egy frappáns megjegyzésem: szerintem az emberek nagy része lusta ahhoz, hogy erős legyen. Többen bólogattak rá a beszélgetőtársak közül. Lehet, hogy neked - akinek meg kell menteni a diplomáját - is csak ez a bajod? Önmagában persze ez az egyéni szocproblémád, mi közöm hozzá. De hogy az én pénzemből is támogatnak majd téged, mint nyelvvizsgakárosultat, ahhoz már van közöm.

Nem kell mindenkinek értelmiséginek lenni. Magasak a követelmények? Igen, a középkorban, ha valaki tudott írni-olvasni, már messze kiemelkedett vele az átlagból. Ma, 2014-ben pedig már nyelvvizsgát is kérnek. Így halad a világ. Bár, ha jobban megnézem, (helyes)írni-olvasni tudással ma is ki lehet emelkedni, néha még értelmiségi körökből is...

Mikor kell kimenni a gembára?

Ez egy nagyon jó kérdés. A lean azt tanítja, hogy a jó vezető sokat van a gembán, hiszen a dolgok ott történnek. Az irodából nem lehet jó döntéseket hozni.

Kérdés, hogy tavaszias időben történnek-e dolgok a hóeltakarítás területén? Vagy mondhatjuk azt, hogy ez csak előzetes szemle volt, hogy ha leesik a hó, akkor minden rendben menjen?

Mi a véleményetek?

Címkék: menedzsment gemba

Elterjedt a szakmában

Ebben a hírben azt olvasom, hogy Ausztriában egyre nehezebben töltik fel a vendéglátós helyeken a munkaköröket, mert a turisztikai ágazatban tanuló fiatalok a végzettségük megszerzése után azonnal otthagyják a szakmát.

Ennek pedig az az oka, hogy elterjedt a szakmában, hogy a turizmusban hétvégén is dolgozni kell.

Mivel én vizuális típus vagyok, magam elé képzeltem a jelenetet, ahogy a hír terjedni kezd a szakmában:

Jürgen éppen kávét tölt a vendégnek, aki éppen arról panaszkodik a mellette ülő feleségének, hogy a francba, véget ért a szabadság, holnap - azaz hétfőn - menni kell dolgozni. Erre Jürgen felkapja a fejét, a kávéskannát levágja az asztalra, és kiszalad a konyhába Ilséhez, hogy te Ilse, mi ketten már 25 éve dolgozunk itt pincérként. Tudtad, hogy mi hétvégén is dolgozunk? Ne mondj már ilyeneket, Jürgen, rémül meg Ilse. Tényleg? Tényleg, biza! Ilse elrohan a barátnőihez, elújságolja a hírt. Az egyik barátnő gyereke turizmus szakon tanul, ezért a barátnő rögtön fel is hívja, hogy kisfiam, Klaus, képzeld, a turizmusban hétvégén is dolgoznak! Klaus szalad a romkocsmába a többiekhez, ahol rémületükben és felháborodásukban muszáj bedobniuk néhány krigli sört. Mindezt persze még vasárnap. Még szerencse, hogy volt pincér, aki kihozza. De mivel most már a pincér is tudja, hogy hétvégén is dolgozik, lehet, hogy jövő hétvégén már csak önkiszolgáló romkocsmák lesznek (persze, csak Ausztriában).

Hát így terjedt el a híre annak, hogy a turizmusban hétvégén is dolgozni kell. De persze jobb későn, mint soha.

Üzletimodell-váltás

Ez az ötlet egészen addig tetszett, amíg oda nem értem az olvasásban, hogy önkiszolgálás van és még el is kell mosogatni magam után úgy, hogy még én fizetek érte. :)

Persze nyilvánvaló, hogy a 10 perc alatt 10 kávét magába döntő vendégsereggel nem lenne rentábilis a kávézó, ha még pincérek is lennének, de valahogy mégsem érzem a balanszot a másik állapot (1 kávéval órákig ücsörgő vendég) és kávézók által vágyott (minél gyorsabban igya meg, és húzzon el) között.

Magyarországon tuti befuccsolna: hamar elfogyna a kávé, és a mosogatnivaló is halomban állna. :)

süti beállítások módosítása