Ebben a hírben azt olvasom, hogy Ausztriában egyre nehezebben töltik fel a vendéglátós helyeken a munkaköröket, mert a turisztikai ágazatban tanuló fiatalok a végzettségük megszerzése után azonnal otthagyják a szakmát.

Ennek pedig az az oka, hogy elterjedt a szakmában, hogy a turizmusban hétvégén is dolgozni kell.

Mivel én vizuális típus vagyok, magam elé képzeltem a jelenetet, ahogy a hír terjedni kezd a szakmában:

Jürgen éppen kávét tölt a vendégnek, aki éppen arról panaszkodik a mellette ülő feleségének, hogy a francba, véget ért a szabadság, holnap - azaz hétfőn - menni kell dolgozni. Erre Jürgen felkapja a fejét, a kávéskannát levágja az asztalra, és kiszalad a konyhába Ilséhez, hogy te Ilse, mi ketten már 25 éve dolgozunk itt pincérként. Tudtad, hogy mi hétvégén is dolgozunk? Ne mondj már ilyeneket, Jürgen, rémül meg Ilse. Tényleg? Tényleg, biza! Ilse elrohan a barátnőihez, elújságolja a hírt. Az egyik barátnő gyereke turizmus szakon tanul, ezért a barátnő rögtön fel is hívja, hogy kisfiam, Klaus, képzeld, a turizmusban hétvégén is dolgoznak! Klaus szalad a romkocsmába a többiekhez, ahol rémületükben és felháborodásukban muszáj bedobniuk néhány krigli sört. Mindezt persze még vasárnap. Még szerencse, hogy volt pincér, aki kihozza. De mivel most már a pincér is tudja, hogy hétvégén is dolgozik, lehet, hogy jövő hétvégén már csak önkiszolgáló romkocsmák lesznek (persze, csak Ausztriában).

Hát így terjedt el a híre annak, hogy a turizmusban hétvégén is dolgozni kell. De persze jobb későn, mint soha.