Azt olvasom, hogy robotok váltanák le a munkásokat Kínában, mert a munkások elégedetlenek az életkörülményeikkel, emiatt magasabb bért követelnek és ráadásul még tüntetgetnek is. Márpedig a tüntetgetés az nem jó dolog, a cégvezetők annyira be is sértődtek miatta, hogy inkább robotokat fognak alkalmazni. Az állam pedig - gondolom ott is a "Mi óvjuk és védjük állampolgárainkat!" jegyében - még támogatja is a cégeket a robotvásárlásban.
Mindannyiunk álma a Tökéletes Bevásárlólista. Íme:
* 18 kg só
* 11 kg liszt
* 5 üveg ecet
* 8 vödör tejföl (850gr/db)
* uszkve 7-8 kg csirke
* 4 duplakocka Ráma margarin
* 8 doboz ananász
* plusz néhány kiló az aprajából, amit már nem volt agykapacitásom megjegyezni :)
"Szeretem" az olyan címeket, mint amilyennel a minap találkoztam:
A magyar betegellátás is veszélybe kerülhet a Microsoft miatt
A cikk arról szól, hogy mivel a Microsoft április 8. óta nem támogatja az XP-t, ezért több tízezer egészségügyben használt gépen kell lecserélni a szoftvert. De mivel a géppark elavult, ezért a gépeket is cserélni kell, és ez így már több százmilliós kiadást jelent. A Microsoft miatt.
Nem amiatt, mert a magyar egészségügy szerkezete rossz. Nem amiatt, mert a magyar egészségügy alulfinanszírozott. Nem amiatt, mert a magyar egészségügyben a TPM-nek a hírét sem hallották. Nem amiatt, mert a magyar egészségügy, vagy a magyar állam és államháztartás olyan, amilyen.
Nem. A Microsoft miatt. Fúj, Microsoft, nem szégyenled magad?
Kedvenc Árpád-házi királyom III. Béla, akit már az általánosban is nagyon kedveltem. Ebben talán Fehér Tibor Aranyváros hercege c. Delfin-könyve is közrejátszott, ami róla szól.
Kristálytisztán hallom a kedves olvasóim agytekervényeinek a csikorgását, amik amiatt csikorognak, mert a kedves olvasók megpróbálnak rájönni, mit is csinált III. Béla? Tény és való, nem annyira közismert, mint Szent István, Szent László, Könyves Kálmán vagy IV. Béla. Kis szürke királynak tűnik, aki csak egy volt a sok közül, pedig ez koránt sincs így.
Megjavították a postán a "játékgépet". Most már nem köpi ki fénysebességgel a sorszámot, sőt, egy kis műanyag kosár is került mellé, azoknak a sorszámoknak, amiket vagy tévesen nyomtattak ki, vagy a gazdájuk elunta a várakozást, így már nincs tele a padló papírfecnikkel. Tulajdonképpen tehát happy end a történet, nem?
Azért én továbbgondoltam.
...mert április...mert végképp ITT A TAVASZ ...mert a második kedvenc hónapom ...mert szeretném, ha az évből három hónap április lenne ...mert dübörögnek a kirándulások ...mert madárcsicsergés van mindenhol ...mert virágzanak a fák ...mert még bármi lehet, bármi jöhet, hiszen ITT A TAVASZ!
Te miért szereted az áprilist?
Ma, egy nappal a választások után éppen egy zebrán mentem át, és vidáman láttam, hogy a tömegben előttem egy éltesebb korú kéményseprő halad. Nosza, rögtön meg is fogtam a gombomat, hogy szerencsém legyen, és lett is! A kultúrállam kultúrkéményseprője ugyanis egy kb. 3 centis cigicsikket lóbált a kezében, aminek a fele már hamu volt, és pont a zebrán haladó tömeg közepét érezte megfelelő helynek, hogy az egész csikktől egy laza ejtőmozdulattal megszabaduljon.
A még égő csikk persze az én lábamnak vágódott, de szerencsére voltam annyira szerencsés, hogy villámgyorsan visszahúzzam a lábam, így nem lyukasztotta ki a nadrágom.
Tanulság? Ha kéményseprőt látsz, mindig fogd meg a gombod, hiszen ki tudja, mi fog történni a következő percben, jól jöhet még az a kis szerencse!
Voltam szavazni. Átjelentkező vagyok, ezért a Bocskai útra kellett mennem, mint ahogy azt már megírtam. Az a baj, hogy a vidéki szavazások hangulatához vagyok szokva, ahol a szavazásom időpontjában rendszeresen csak ketten tartózkodunk a helyiségben: én és a bizottság (hiába, kis falum nem egy világváros), ezért most is azt hittem, hogy pikk-pakk végzek.
Hát, végül is ahhoz képest, hogy a mellékutcából - ahol a szavazókör kijárata van - a főútra lógott a sor, és hogy a szavazókörnek még nagy udvara is van, a sorba beállástól a szavazóhelyiségből való kilépésig 33 perc telt el. Azért ez nem rossz szintidő, és legalább volt idő nézelődni a szavazási Ohno-körben.
Azt olvastam, hogy 2010-ben ez volt az a szavazókör, ahol a már akkor is sok átjelentkező miatt este 9-ig kellett nyitva lenniük. Sajnos, akkor én még vidéken szavaztam, ezért nincs összehasonlítási alapom. Ma pontosan 10.30-kor értem a Bocskai út 47-49. kapujába, ahol döbbenten láttam meg a sor végét. Éppen érkezésemmel egyidőben állították fel a kordont a járdán, és a kordonállítók időközönként elrikkantották magukat, hogy "ugye ebben a sorban csak átjelentkezők állnak?", így egy kérdezősködést megspóroltak nekem. Hogy miért csak 10.30-kor kezdtek kordont felállítani, az viszont talányos dolog, tekintve, hogy 2010-ből már lehetettek ezirányú tapasztalataik. Talán akkor más volt a választási bizottság összetétele, az újhoz pedig nem ért el az infó a várhatóan nagy átjelentkezett tömegről. :)
Az udvaron felállítottak két darab széket, ahova papírlapokat ragasztottak, rajta a nyíllal, hogy kinek hova kell állnia. Csakhogy a tömeg vége nem az udvaron állt, hanem az utcán. Az utcai kordonrész egyik tartóoszlopára ki volt ragasztva (cellux-al igen gondosan körbetekerve) az infó, hogy kinek is kell ebbe a sorba állnia, de attól a kordonoszloptól a sor vége még igen messze volt. Így aztán egy segítő elkezdte leoperálni a lapot, hogy a sor végénél lévő oszlophoz vigye. Társa feltette az ultimét kérdést, hogy "miért csak egyet csináltatok belőle?". A választ nem hallottam, mert nem volt.
Bent az épületben megkérdezték, kinek milyen betűvel kezdődik a neve. Nekem, mivel H betűs vagyok, a kettes asztalhoz kellett mennem, ahol éppen nem is volt senki, szóval innentől már hamar végeztem. A 3-as asztalnál viszont szép hosszú sor állt, köszönhetően a sok Kovács nevű honpolgárnak. Szép zöld borítékot kaptam, megfelelő szavazólapokkal (idéntől mindenki a saját, eredeti választási körzete szerinti jelöltekre szavaz, tehát én Veszprém megyeit kaptam). A fülkében ki volt ragasztva nagy betűkkel a felirat, hogy a borítékot le kell zárni. Ez nagyon hasznos tanács, mert a mi szavazatainkat elszállítják a lakhelyünk szerinti szavazókörbe, és kb. 1 hét múlva adják hozzá a többi szavazóéhoz. Egyetlen problémám a felirattal az volt, hogy nem szemmagasságba, hanem fejmagasság fölé volt kihelyezve.
Milyenek voltak a szavazók? Türelmetlenek. Előttem egy pár állt, a lány az épület bejárata előtt 2 méterrel, miután már 20 perce álltunk sorba, kijelentette, hogy neki tulajdonképpen nincs is kedve szavazni, és elment. Ezt nevezem állampolgár felelősségtudatnak. :) Mögöttem egy lány szintén azt közölte a barátjával, hogy ha egyedül kellett volna jönnie, nem állt volna be ebbe a "borzasztóan hosszú" sorba. (Megjegyzés: alig 1-2 hete az Alleeban Trónok harca fényképezéshez kellett igen hosszú sorba beállni. Ott nem voltak ennyire türelmetlenek az emberek. Hiába, nem mindenkinek azonos a két sor értéke.)
Érdekes, hogy egyesek diszkriminációra panaszkodnak amiatt, hogy ábécé-sorrendben szólítják az asztalokhoz az embereket. Mint abban a hírben, amit nem lehet külön linkelni, ahol egy "választási károsult" pampog az ábécés beosztás miatt. Mit lehet erre mondani? Hogy ha nem lenne ábécé beosztás, csak egy darab asztal, akkor pedig az lenne a baja, hogy sokáig tart, mire megtalálják a nevét? És azért panaszkodna, hogy miért nincs több asztal? Van, akinek nem lehet a kedvére tenni - ezt már Jézus is megmondta a Brian életében. :)
Mindenesetre az biztos, hogy a lean igen széles eszköztárából a vizuális menedzsment eszközei azok, amiket egy-egy ilyen szavazásnál kiválóan lehetne alkalmazni. Kár, hogy mégsem sikerül igazán, semelyik évben sem. Kommentben írjátok meg, hogy TI, kedves olvasók, hogyan tennétek gördülékennyé a választást ekkora tömeg esetén?
Van videó is, nem én készítettem, de ebben a sorban álltam én is, igaz, amikor én beálltam, még csak fele ilyen hosszú volt, talán ezért is sikerült 33 perc alatt végeznem.
Néha időt kell hagyni a feltöltődésre. Nálam - már ami a blogot illeti - ez az idő most jött el. Kissé feltorlódtak az egyéb tennivalók, így a blogra most kevesebb energia jut, az is ritkásan, így hát jöjjön most egy kb. 2 hetes blogszünet.
Április elején találkozunk!
Sok évvel ezelőtt egy Másik Boltba jártam, nem abba, amibe most. Érdekes bolt volt, mert nem volt vonalkód az árukon, így az árcéduláról kézzel kellett beütni a pénztárgépbe az adatokat. Ennek megfelelően lassan is haladt a sor, mert a pénztárosok nem kapkodták el a dolgot, ellenben annál többet trécseltek egymással a vevők feje felett. Kivéve az egyik pénztárost, Sanyikát.
Kérem szépen, a rendszer működik. Írtam pár napja, hogy online űrlapot töltöttem ki ahhoz, hogy ne az állandó lakhelyemen, hanem Budapesten szavazhassak április 6-án, és emailben kértem a visszaigazolást. Már éppen elkezdtem aggódni, hogy nem jön semmi, és lassan el kell kezdenem megkeresni a választási ügyfélszolgálatot, hogy reklamáljak, amikor is befutott a levél, egy pdf formájában, ami a Döntést tartalmazta. Nagy kő esett le a szívemről :), hogy engedélyezték a másholszavazást, és még az emailt is kiküldték, ahogy kértem.
Ráadásul nem is akárhonnan: az állandó lakhelyem - egy kis falu - polgármesteri hivatalából! Sok mindenre számítottam, de hogy a polgink fogja kiküldeni az értesítést, arra nem.* :) Leginkább úgy képzeltem - mert hogy sehol nem írták -, hogy majd a Központi Nemzeti Választási Irodától jön, vagy valami hasonló nagyonnagy hivataltól. Érdekes meglepetés volt, hogy az állandó lakhelyi választási iroda küldi ki a választ, hiszen még az is akkurátusan le van benne írva, hogy mi a budapesti szavazókör címe, ahová majd mennem kell. Az is meglepetés volt, hogy nem irányítottak másik kerületbe, mint ahova kértem, mert igazából kicsit féltem, hogy elrontják, és máshová küldenek, de nagyon kényelmesen egy tőlem pár száz méterre lévő szavazóhelyiségbe kell majd mennem. Szóval most egészen meg vagyok elégedve Állambácsival. :)
Még ti is kérhetitek, hogy máshol szavazhassatok!
* Igen, tudom, hogy nem a polgi küldi személyesen...
Vajon mi az erkölcsileg helyes folyamat akkor, ha az ember - friss ügyfélkapus regisztráció birtokában - vígan és lelkesen böngészi saját betegút-előzményét, és felfedezi, hogy majdnem 15 évvel ezelőtt 2 különböző orvos aláírásával (az egyikével kétszer), 2 olyan városban váltottak ki a nevére vagy a TAJ-számára szóló gyógyszereket, mely városokban sem ő, sem családtagjai nem jártak soha, és olyan betegségre (stroke), amely még a távolabbi családban sem fordult soha elő?
Vajon biztonságos-e az a folyamat, amelynek során egy engem kezelő orvos - a fenti adatokat lekérdezvén - az engem 15 évvel ezelőtt ért stroke-ot is figyelembe véve határozza meg a diagnózist és a terápiát?
...mert március ...mert ITT A TAVASZ ...mert a kedvenc hónapom ...mert szeretném, ha az évből három hónap március lenne ...mert kezdődnek a kirándulások ...mert madárcsicsergés van mindenhol ...mert rügyeznek a fák ...mert még bármi lehet, bármi jöhet, hiszen ITT A TAVASZ!
Nemrég írtam arról, hogy a Móricz Zsigmond körtéri nagypostán végre-valahára bevezették a sorszámhúzást. Az öröm persze nem teljes, mert mióta az emberek hozzászoktak a sorszámhúzáshoz, már megint ugyanakkora a tömeg, mint volt. A különbség annyi, hogy ma már nem rendezett sorokban állnak az ablakoknál, hanem összevissza, és árgus szemmel figyeli a kijelzőt, ahol gyorsan pörögnek a számok, de mégsem elég gyorsan, szóval még mindig sokat kell várni. Én például kereken 20 percet vártam, míg fel tudtam adni egy levelet - vagyis pontosan annyit, amennyit a sorszámhúzás előtti időkben. Öröm az ürömben, hogy így volt időm megfigyelni, hogy - talán a várakozás idejét feldobandó -, a posta bevezetett egy új játékot. A játék neve:
Kapj el, ha tudsz!