III. Béla és a Nagyok - avagy a benchmarking mesterei

Kedvenc Árpád-házi királyom III. Béla, akit már az általánosban is nagyon kedveltem. Ebben talán Fehér Tibor Aranyváros hercege c. Delfin-könyve is közrejátszott, ami róla szól.

Kristálytisztán hallom a kedves olvasóim agytekervényeinek a csikorgását, amik amiatt csikorognak, mert a kedves olvasók megpróbálnak rájönni, mit is csinált III. Béla? Tény és való, nem annyira közismert, mint Szent István, Szent László, Könyves Kálmán vagy IV. Béla. Kis szürke királynak tűnik, aki csak egy volt a sok közül, pedig ez koránt sincs így.

Sajnos, nem emlékszem, hol írták, hogy ha Szent István államalapító munkáját más Árpád-házi királyra kellett volna bízni, akkor azt egyedül III. Béla lett volna képes megcsinálni, mi több, a királysága alatt végzett munkáját az államalapítás jelentőségével állította az a szerző párhuzamba.

Most már tényleg meg kellene mondanom, mit csinált III. Béla. Bevezette az ügyek (államügyek, peres ügyek) kizárólagos írásban való intézését. Korának egyik legkorszerűbb államapparátusát állította fel. Az ő ideje alatt lett Magyarország először nyugati értelemben vett hatalom, amivel számolni kell.

Hogyan sikerült mindez Bélának? Hát benchmarkingolt. Nem is akárhol, a Bizánci Birodalomban, ahol közel 10 évig élt, mint az államnak a császár utáni második embere, a trón örököse. Bizánc annak idején a legkorszerűbb állam volt Európában, olyan államapparátussal, hivatalnok-rendszerrel és hadsereggel, amilyenről más országok csak álmodtak. Bizánc ezenkívül gazdag is volt (nem véletlenül hívták a fővárost Aranyvárosnak). Ide került Béla trónörökösnek. Nem magától ment, tulajdonképpen zálogba adták egy a császárral való békekötés fejében. A császárnak, Mánuelnek nem volt örököse, ezért volt szüksége Bélára (és rajta keresztül Magyarországgal is voltak tervei). Béla Bizáncban kitanulta az uralkodás minden csínját-bínját, megismerkedett az állami hivatal- és hivatalnok-rendszerrel, olyan tudást szívott magába, ami önmagában elég volt arra, hogy egy olyan korabeli koszfészekből, mint Magyarország hatalmat csináljon.

Amikor 1172-ben ő lett a király, ezt a tudást azonnal elkezdte kamatoztatni. Ahogy fentebb írtam, bevezette az ügyek írásban való intézését. Azért, hogy legyen ehhez elegendő jól képzett hivatalnoka, a fiatalokat külföldre küldte tanulni (köztük Anonymust), és ami furcsa mai szemmel nézve: az ügyek írásban való intézését csak akkor vezette be (1181-ben, azaz 9 évvel az uralkodása kezdete után) amikor - feltételezhetően* - az első fiatalok visszatértek a külföldi tanulmányaikból, vagyis akkor, amikor meg volt a feltétele annak, hogy az ügyeket legyen hova és kikhez benyújtani. Ma ugye úgy szoktak menni a dolgok, hogy bevezetünk valamit, aztán csodálkozunk, hogy nem működik, mert a feltételrendszert elfelejtettük kiépíteni hozzá.

Egyáltalán: Béla megreformálta az egész államszerkezetet, fenekestől felforgatta az országot.

Azt mondják, a hatékony lean-átváltozáshoz a felsővezetés személyes elköteleződése alapvető fontosságú. III. Béla esete erre kiváló példa. Biztos vagyok benne, hogy ha Béla csak hallott volna a Bizánci Birodalom nagyszerűségéről, de saját maga soha nem élt és tanult volna ott, akkor Magyarországon nem tudott volna olyan mélyreható változásokat elérni. A személyes tapasztalást, a gembán való megjelenést semmi nem pótolja. Szintén nem pótolja a személyes benchmarkingot, a "best practice" személyes megtapasztalását sem semmi. De semmi nem pótolja a személyes elköteleződést sem. Ha Béla nem akart volna korszerű Magyarországot létrehozni, akár 100 évig is élhetett volna Aranyvárosban, akkor sem sikerült volna neki.

Mire alapozom ezt a véleményem? Sok magyar járt annak idején Bizáncban, Béla két nagybátyja is, IV. István és II. László ellenkirályok, akiket éppen Mánuel próbált hatalomra juttatni, sikertelenül, de nyilván sok követ, katona, kereskedő is járt arra. A regnáló magyar királyok tehát éppen elég példát hallhattak Bizáncról és a birodalom működéséről, mégsem próbálta meg egyik király vagy ellenkirály sem megvalósítani az ott látottakat vagy róla hallottakat. Bár az is igaz, hogy némelyiknek, főleg az ellenkirályoknak erre nem is igen volt idejük. Tehát a jó példa látása, hallása nem elég. Kell az elköteleződés, a hit. Talán a többi király is érezte, hogy jó lenne Magyarországból menő országot faragni, "de hát ez nekünk úgysem fog sikerülni", "eddig is így csináltuk", "igen, jó lenne, de..." Vagy csak nem volt idő felhúzni a vitorlát a bősz evezés közepette. Ki tudja? Elvégre a király is csak ember...

Bélában együtt meg volt mindez: hit, elköteleződés, tudás, akarat és jövőkép.

De hogy jönnek ide a Nagyok? Sok más uralkodót is, nem csak magyarokat, látott el a történelem a Nagy jelzővel. Sajnos, túl sok köztük a hadvezér. De akad néhány, aki a nagyságot éppen valami olyasmivel érte el, mint amit III. Béla tett: külföldön benchmarkingolt, tanult, látott, hallott, tapasztalt, összevetette a megszerzett tudást az otthon tapasztaltakkal, és arra a következtetésre jutott, hogy változtatni KELL. És változtatott. Vajon III. Béla miért nem kapta meg saját népétől a nagy jelzőt? Tényleg nem szeretünk változni, és azt sem szeretjük, aki változtatni akar rajtunk?

Azon gondolkodom, hogy vajon a vállalatvezetők között (legyenek azok magyarok vagy külföldiek) miért nem terjedt el a "nagy" jelző használata? Ha lenne ilyen jelző, te kit vagy kiket tüntetnél ki vele és miért?

* szigorú magánvéleményem