Várjunk csak, ... hiszen már most is az vagyok! :)

Eszerint a blog szerint ugyanis így fogják hívni a jövőben a lean menedzsereket, vagy legalábbis közülük azokat, akik már közelről is láttak dolgozó embert. És nagyon keresett szakma lesz, ezenkívül pedig a legcsodálatosabb munka! :)

Nagyon.

A hétvégén Avon-Cosmopolitan konferencián voltam. Nem elírás, hogy egy mondaton belül szerepelnek az "Avon", "Cosmopolitan" és "konferencia" szavak, bár amikor a jegyet vettem rá, a Libriben az eladó először nem akart hinni nekem, aztán megtalálta az adatbázisban, és megállapította, hogy "jé, tényleg van ilyen". :)

Nézzétek meg jól az alábbi képet. Mi furcsát láttok rajta?

Ezt várná el az alkalmazottaitól a legtöbb cég, eszerint a cikk szerint. A legjobb az lenne, ha a dolgozóhoz hozzá se kellene nyúlni, nem kellene motiválni, hajtani, ellenőrizni, irányítani, hanem csak úgy beállna a sarokba, a főnök megnyomná rajta a "Munka" gombot, és elpöfögne ott nyugdíjig. Lehetőleg éjjel-nappal, mint megbízható jó géphez illik.

A cím kicsit félrevezető, mert nem arról lesz szó, hogy egy adott WC nem alkalmas vécézésre. A nyilvános helyeken lévő WC-k (pláza, pályaudvar, színház, könyvtár, kórház, múzeum, stb.) teljesen jól megfelelnek a kívánalmaknak, mint vécék. Tiszták, egyszerűek. Van bennük vécékagyló, vécépapírtartó és a nőiben szemetes is.

Tehát akkor mi is a baj velük?

Zooey blogján azt írtam egy kommentben, hogy az is lehet értékteremtő idő, amikor reggel munkába megyünk, még ha veszteségnek látszik is. Én gyalog járok be, 30 perc sétára van, és ekkor szoktam a blogbejegyzéseimet megtervezni, átgondolni, néha anyagot gyűjteni - persze csak gondolatban. Nemrég viszont valóságosan sikerült anyagot gyűjtenem, amikor békés ballagásomat a Mohai úton egy autós házaspár akasztotta meg, akik útbaigazítást kértek, imígyen:

Férfi: Jó napot, a Bercsényi utcát keressük...
Nő: Nem Bercsényi, Berzsenyi!
Én: Hát, az nem mindegy, hogy Bercsényi vagy Berzsenyi. Előbbi az Allee mellett van, az utóbbit most így hirtelen nem tudom.*
Férfi: Szerintem Bercsényi, nem? - néz a nőre.
Nő: Berzsenyi!
Férfi: Mindegy, lényeg, hogy a Budafoki útnál van.
Nő: Nem a Budafokinál, hanem a Kelenföldi utcánál!
Én: Szerintem akkor Bercsényi lesz, mert az közel van a Budafokihoz, bár nem pont ott. Kelenföldi utcát viszont egyáltalán nem ismerek, csak Kelenföldi utat, az az Etele térnél van. Pont ellenkező irány.
Nő, tanácstalanul, a férfinak címezve: Szerintem a Kelenföldi utcához kell mennünk.
Férfi, bosszankodva: Jó, én már nem tudom. Mindegy, köszönjük a felvilágosítást!
Én: Nincs mit.

A pár tova el. Kíváncsi vagyok, odaértek-e. Hogy hova? Bárhova. :)

Seneca mondása szerint semmilyen szél nem kedvező annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.

* Megnéztem a térképen, a Berzsenyi utca a Keleti pályaudvarnál van, és van egy Berzsenyi Dániel utca Óbudán is.

Lehet szomorkodni azon, hogy a lean elterjedtsége, ismertsége és használata még mindig gyerekcipőben jár, és lehet eközben álmodozni arról, hogy de-majd-a-jövőben-milyen-jó-lesz, de mindenkit ki kell, hogy ábrándítsak. A lean jövőben sem fog működni. Mire alapozom ezt? Erre:

Nemrég írtam arról, hogy mennyire felháborítónak tartom, ha egy országban a helyi kormány támogatásával cserélik le a munkásokat robotokra, és megemlítettem, hogy a politikusokat is le lehetne, mert parancsra gombot nyomni a robot is tud.

Úgy tűnik, a világ tényleg kezd elmozdulni ebbe az irányba, és már a vezetők állásai sincsenek biztonságban, aminek én csak azért örülök, mert könnyű úgy másokat érintő döntéseket hozni, hogy a mi lehetőségeink, juttatásaink, pozíciónk biztosan megmarad. A napokban ugyanis azt a hírt olvastam, hogy egy hongkongi cég egy algoritmust ültetett be az igazgatótanácsába, és az algoritmusnak szavazati joga is van.

Ha beválik, talán a politikusok és úgy általában a vezetők is másképp fognak gondolkodni a robotizálásról.

Néha találkozni furcsa, értelmetlen szokásokkal, folyamatokkal, de persze könnyen lehet, hogy csak én nem értem őket. Ezekből adok most közre egy rövidke válogatást. Az értelmezést kommentekben várom.

Annak idején nekem Kerry Weaver volt a kedvencem a Vészhelyzetben. Fura dolog ez, mert mindenki utálta őt, nem csak a nézők, de még a sorozatbéli kollégái is.

Azt olvasom ebben a cikkben, hogy az infláció ellentéte, vagyis a defláció, amikor a pénzünk egyre többet ér, ugyanolyan veszélyes, mint az infláció. Mert ha valamit holnap olcsóbban tudok megvenni, mint ma, akkor miért is venném meg ma? Inkább kivárok, nem? Viszont ha ma nincs kereslet, az nem jó senkinek, mert például növelheti a munkanélküliséget.

Én egy másik következtetést vontam le a fenti okfejtésből. Ha holnap olcsóbban tudok valamit megvenni, mint ma (pl. autót, lakást, hűtőgépet), és emiatt inkább kivárok és nem veszem meg holnap sem, mert hátha holnapután még olcsóbb lesz, akkor arra a valamire igazából nincs is szükségem, hiszen ha bármeddig elhalaszthatom a megvásárlását, akkor sem történik semmi. Ha pedig nincs rá szükségem, akkor minek vegyem meg egyáltalán?

Van egy - sokadik - veszteség is a szokásos 7, 7+1, 7+2 stb. mellett, amiről a lean nem beszél, én viszont igen. Úgy hívják: felesleges vásárlás. Véleményem szerint ez a legtöbb baj okozója.

Csodaszép A5-ös méretű papírmappát kaptam az OTP-től ajiba, de meg is érdemeltem. Elvégre 40 percig vártam rá. Muszáj volt, mert az OTP panaszfelvevő rendszere valami egészen zseniális.

...mert május ...mert színes ...mert illatos ...mert szeretném, ha az évből három hónap május lenne ...mert virágzik a vadgesztenyefa ...mert tulipán ...mert orgona ...mert érettségi :) ...mert napfényes, ragyogó, meleg, de még nincs hőség

Te miért szereted a májust?

Azt mondja ez a cikk, hogy a legújabb PISA-felmérés szerint egyre gyatrább a magyar diákok felkészültsége matekból, természettudományokból, szövegértésből és kreatív problémamegoldásból is. A felmérés egyik elemzője, Csapó Benő egyenesen azt mondja, hogy „A felmérések alapján a magyar gyerekek harmada annyira rossz teljesítményt nyújt, hogy ezzel gyakorlatilag kizárják magukat a munkaerőpiacról, mert nem rendelkeznek azokkal a minimális képességekkel sem, amelyek alkalmassá tennék őket bármilyen, a betanított segédmunkánál bonyolultabb feladat elvégzésére”.

Az igazság az, hogy egy borzasztóan hosszú cikket akartam írni az új metróról, de aztán addig csiszolgattam, fényesítettem, amíg mások már minden létezőt megírtak róla, így hát az én cikkem - mindenki örömére - kukáztam.

Ellenben rájöttem, hogy hiába kalandozok nap mint nap az Ohno-körben, még én sem veszek észre és látok meg mindent, amit kellene. Most például nem tudom, hogy az új metró már a megnyitáskor (az ingyenes hétvégén) is lean volt-e, vagy csak mostanában lett az? Szerintem csak most. Nem rémlik, hogy az ingyenes hétvégén láttam volna azt - pedig akkor 3 órát utaztam rajta - amit mostanában többször is láttam. És azt sem tudom, mivel nem utazok velük mostanában, hogy a többi metró is lean lett-e?