Mindig elmélázok azon, hogy ha valaki kitalál egy megoldást, egy módszert valamire, akkor miért jönnek mások, és miért kezdenek el azon morfondírozni, hogy mire lehetne azt a megoldást vagy módszert használni még, lehetőleg olyan dologra, amire egyébként vannak sokkal egyszerűbb megoldások is. Valamiért az a kényszerképzetünk van, hogy ha valami csak egy, azaz 1 dologra használható, akkor az nem elég hatékony.
Az előző posztban beszámoltam arról, hogy kis baleset ért, aminek a következtében igen csak lelassult az életem. A lassulás, mint olyan, már önmagában jótékony, de vannak más pozitív eredményei is a térdficamnak. A teljesség igénye nélkül itt egy lista ezekről:
A slow movement, vagyis a lassúság mozgalma nem kevesebbet tűzött ki célul, minthogy az emberek hagyják már abba az eszeveszett rohanást, ne foglalkozzanak "egyre gyorsuló világunkkal", éljenek természetesebben, emberibben.
Ebben a múlt heti kis szösszenetben, ami a Business Insiderre hivatkozik, olvastam egy remek tanácsot. Mit tegyünk munkahelyi unalom ellen?
Találj ki valami remek újítást!
Végre még egy indok arra, miért is jó kaizenelni! :)
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljes mellszélességgel támogatom a szupermarketek üzletpolitikáját. De amit a TVE (Tudatos Vásárlók Egyesülete) hírlevelében olvastam, azért elgondolkodtatott a beszállítók felelősségéről is.
Nagy örömmel gyűjtögetem az olyan híreket, amikben arról számolnak be, hogy már nem csak a sori munkásokat lehet robotra cserélni, de a fehérgallérosokat is, sőt, akár igazgatótanácsi tagokat is.
No nem nekem, hanem ...bárkinek, aki alapít egyet. Aztán eltelik 1 év, és a cég még mindig új. A második évben is az. A harmadikban is még új a cég. A negyedik évben is még büszkék vagyunk az új cégünkre. Aztán az ötödik évben elkeveredik hozzánk egy lean tanácsadó, aki meglepő dolgokat hall a cégnél tartott tréningen.
...mert július ...mert ez az igazi nyár ...mert vidám ...mert szabi :) ...mert színes ....mert ragyogó ...mert olyan messze még a tél
Te miért szereted a júliust?
Most korábbi években készül képeket mutatok a Margitszigetről, főleg a japánkertben élt egyik fáról, ami tavalyelőtt pont 1-2 nappal azelőtt dőlt ki egy júliusi viharban, hogy arra jártam volna. A nagy tó partján állt, nagyon nagy és öreg volt. Kidőlése után a helyén fájó üresség maradt, ami nagyon meglátszik azóta is a kert hangulatán. Az utolsó kép, amin a fa még épségben áll, nem az enyém, a bringohinto.hu-ról származik.
Olvasom a posztot az Apple vadiúj okosórájáról, amiben valószínűleg az lesz majd a fícsör, hogy figyeli az életfunkcióimat. Köszönöm, de én nem akarom azt érezni, hogy egész nap vérnyomásmérőre vagy lélegeztetőgépre vagyok kapcsolva, és azt figyelni, hogy beteg vagyok-e már.
Azonban nem is ez a lényeg a dologban. A poszt alá írt egyik komment fogott meg, ami ezt írja:
A könyvtárba nem csak kiművelt emberfők járnak, hanem olyanok is, akik nem tudják, mi az illem és a mi a tisztelet. Őket szokták egyszerűen "parasztnak" hívni. Alább következik egy történet arról, hogyan viselkedik a paraszt a könyvtárban. A történet megértéséhez szükséges az alábbi rövidítések ismerete, valamint annak tudatosítása, hogy a jelenet v-é-g-t-e-l-e-n-ü-l l-a-s-s-a-n játszódik le:
Hogy ne mondja senki, hogy mindig csak a negatív hírek kapnak terepet ezen a blogon, íme egy pozitív hír. Én már alig várom, hogy széles körben is elterjedt legyen az eljárás, amit ráadásul én igazán leannek tartok!
A következő eszmefuttatás a Tündi morcos hangulatban van c. népnevelő sorozat egy darabja.
Munkámnál fogva járok gyárakba. Ma, 2014-ben, meglep, hogy még a legmodernebb gyárak is tele vannak óriásokkal: óriási méretű műszerekkel.
...mert június ...mert megkezdődött a nyár, és még messze a vége ...mert érik a cseresznye ...mert végre jó meleg van ...mert színes virágok nyílnak mindenhol ...mert lehet hűsölni az erdőben
Sajnos, még nincs fényképezőgépem, ezért a Margitszigetről nem tudok most képeket mutatni. Helyette érdekességképpen elmondom, hogy azért nem mindig szerettem ám én a júniust! Tulajdonképpen csak azóta szeretem, amióta klímaváltozás van. :) Mert a születésnapom is ebben a hónapban van, és mindig, de tényleg mindig esett az eső azon a napon, vagy legalábbis borult volt az ég. Pár éve azonban hétágra süt a nap a születésnapomon, így már én sem vagyok olyan szomorú az Idő múlása miatt. :) Cserébe viszont az esős rossz idő áthúzódott májusra, így tulajdonképpen a május már nem is olyan kedvencem pár év óta...
Mintha a hónapok egyet csúsztak volna visszafelé, nem? Az április olyan meleg, mint a május, ekkor nyílnak már az azelőtt tipikus májusi virágok, mint a tulipán és az orgona, a májusból esős június lett, júniusban pedig kánikula. Arról nem is beszélve, hogy a tél is inkább kora tavasz az utóbbi időkben, eltekintve hébe-hóba egy-egy hóvihartól, és ősz is alig van már. Nem biztos, hogy olyan jó dolog ez a klímaváltozás... :(
