PDCA a nyomor szélén
Néha olyan érzésem van, Hogy L. Ritók Nóra és támogatottjai már jobban értik a PDCA-t, mint sok ügyvezető, akik nagy mellénnyel hangoztatják, hogy ők már bevezették a leant.
Néha olyan érzésem van, Hogy L. Ritók Nóra és támogatottjai már jobban értik a PDCA-t, mint sok ügyvezető, akik nagy mellénnyel hangoztatják, hogy ők már bevezették a leant.
A minap rájöttem, mi az, ami igazán zavar az olyan gyorséttermekben, mint amik a plázákban vannak. Az történt, hogy egy szemetes melletti asztalnál jutott csak hely, így hosszasan megfigyelhettem a szemét bedobásának és ürítésének a folyamatát is. Ottlétem kb. 30 perce alatt a szemetest háromszor ürítették. És mind a háromszor tele volt.
Egy cikket olvasok a Trade magazin 2014. július-augusztusi számában. A cikk címe az, hogy Hölgyeké az elsőbbség, és arról szól, hogy a jóléti társadalmak elnőiesednek. (Mintha ez baj lenne.)
De nem erről akarok írni, hanem egy gondolat ragadott meg belőle, ami egyébként már bennem is régóta motoszkál. Kjell Nordstrom azt mondja, hogy egyre értéktelenebbé válik, ami tanulható, leírható, elmondható, viszont felerősödik a megfoghatatlan, a meg- és ráérzés, az intuíció szerepe. Igaz, Nordstrom ezt a marketing jövőjéről írja. De ne legyenek illúzióink. Ennek vannak jelei már most is, és nem csak a marketing területén.
Egy riportot olvasok éppen az Élelmiszer szaklap 2014. 07-08. számában a Ziegler ostyák gyártóival, idősebb és ifjabb Ziegler Jánossal.
Azt mondják, hogy annak idején, amikor elkezdték az ostyákat gyártani, vagyis az 50-es évek elején, azok még kisüzemi módszerrel készültek: Ziegler nagymama vajjal készítette őket, ezért azok nem álltak el fél évig, ami pedig ma már elvárás.
Tavasszal pedig olyan szépen ment. Kétszer is. A magyar parlamentire és az EU-választásokra is csont nélkül át tudtam jelentkezni, ment minden, mint a karikacsapás. Gondoltam, az államgépezet most is ugyanilyen csikorgásmentesen fog működni - életében immáron harmadszor. Hát nem.
Már megint kimaradt a lényeg. Mármint abból a cikkből, amit a Portfolio.hu-n találtam, és ami arról szól, hogy van 10 vezető a világban, aki borzasztóan korán kel fel.
És a lényeg, ami kimaradt az az, hogy meddig dolgoznak, mikor fekszenek le és egyáltalán: miért kelnek fel olyan korán?
"Lesznek olyanok, akiknek az fontos, hogy mi nincs kész. Azért érdekli őket, hogy elvegyék közös örömünket."
dr. Nagy Gábor Tamás, a Budavári Önkormányzat polgármestere mondta ezt ebben a videóban, amiben már másodszorra adták át a Várkert Bazárt.
Először átadták a parlamenti választásokra tavasszal, majd ismét átadták az önkormányzati választásokra, két napja. De még mindig nincs kész. Vajon mi lesz az az Ez Most Már Tényleg Nagyon Fontos Határidő, amikorra végleg készen lesz?
Azért az én örömömet nem tudták elvenni, a polgármester úrtól vett idézeten is jót mosolyogtam, például.
Ha még menne a Miért szeretem? sorozatom, akkor augusztushoz beírhatnám, hogy azért szeretem az augusztust, mert a végén mindig akad röhögni való. Most például, hasonlóan a tavalyi évhez, ezen lehet jókat derülni.
Nehéz elszakadni ettől a helyiségtől. :) Mostanában egyre több helyen találkozok költségtakarékos WC-vel. Ez azt jelenti, hogy a férfi és a női szakaszon belül nincsen külön több fülke, hanem csak 1-1 helyiség van, 1 női és 1 férfi, és rögtön oda lehet belépni a folyosóról. Ez a helyiség egyben tartalmazza a wc-kagylót és a kézmosót is (mint otthon), ennélfogva, amikor belépünk, rögtön rá kell fordítani a zárat. Optimális esetben a záron kívülről látszik, hogy valaki van bent, de ha nem látszik, az sem baj, mert feltalálták már a kopogást. Baj akkor van, ha valaki elfelejti rázárni magára az ajtót, egy másik valaki pedig nem szeret kopogni. :)
Jobb híján egy gyorsétteremben ebédeltem. Kilógott az ajtón a sor, amikor odaértem, de mit volt mit tenni, beálltam a sor végére. Egy sor volt, mindig a következő sorbanálló ment az üres kasszához. Kisvártatva jött két gyerek, alulról súrolták a 12. életévüket. Nem álltak be a sorba, hanem előrementek az egyik kasszához, mintha csak a kínálatot akarnák felmérni. Persze amint a kassza megürült, rögtön leadták a rendelésüket, majd leültek falatozni. Sem az elöl sorbanállók, sem a dolgozók nem szóltak rájuk.
Valami történik a Boltban, Ahova Járok. Most éppen az történik, hogy nem történik semmi. Időtlen idők óta van elég kosár a bejáratnál, és azok a kosarak üresek! Se egy nejlonzacskó, se egy blokk, semmi szemét nincs bennük. Hát hogy lehet így játszani?!
Ugye tudod, mit jelent ez a torta a pontosan 3 szál gyertyával? Igen, AZT! Boldog szülinapot!
Amikor az ember egy térdficam után dolgozni megy, azonnal rájön, hogy a vadonatúj 4-es metróban nem a látszóbeton az igazi fícsör, hanem a lift.
---én
...mert véget ért az év, ezzel a darabbal befejeződik a sorozat :) ...mert még nyár van ...mert már csak 1 hónap van hátra a hőségből ...mert nemsokára kezdődik az iskola ...mert rajtam kívül minden gyerek utálta annak idején, mert nemsokára kezdődött az iskola
Te miért szereted az augusztust?
A margitszigeti japánkertben nagy változások vannak, július óta felújítják, jelenleg le van zárva kerítéssel. A nyitás várhatóan szeptemberben lesz. Nagyon kíváncsi leszek, mit és főleg hogyan újítanak fel benne. Lesz növénycsere is? Vagy csak a feltöredezett járdákat javítják? Ha készen lesz, a sorozat bónuszaként hozok majd néhány képet.
Majdnem elfelejtettem: a szomorú, 100 éves aktualitása miatt első világháborús szócikkíró-verseny indult a Wikipédián, a Hadtörténeti Múzeum és a Hadimúzeum Alapítvány támogatásával. Szeptember 30-ig tart, és tabletet, e-book olvasót és egyéb ajándékokat lehet nyerni. Hajrá!