Azon gondolkodtam a minap, hogy miért fontos az, hogy a problémákat kreatívan oldjuk meg? Sótlanul, unalmasan miért nem lehet?
Valahogy az az érzésem, hogy a kreatívan szó itt valójában azt jelenti: megkerülve a szabályokat, törvényeket, szokásokat, standardokat, sőt, a józan észt.
Tudjátok, a cégek siránkozását hallgatni, hogy nincs elég szakember se Magyarországon, se globálisan, elég unalmas már. Nem azért, mert túl sokszor olvashatunk róla, és így már nem éri el az ingerküszöböt, hanem mert...
...egyrészt ezek a cégek elvárják, hogy az emberek agyatlanul megvegyenek mindent, amit eléjük raknak. Erre kondicionálják őket a reklámokkal a tévében, interneten, közterületen. Mert megérdemled! Mert ez neked jár! Mert enélkül nem vagy senki és semmi! Mert aki nem vásárol, annyit is ér! Mert a könnyű, csillogó, csodaszép élet az egyetlen elfogadható alternatíva! Légy boldog! Légy trendi! Csillogj! Ragyogj! Élj könnyedén! Csak ne végy a lelkedre semmit! Főleg felelősséget ne! Sose törődj a holnappal! Csak MA hatalmas akciók! Vásárolj! Ne gondolkozz, vedd meg MOST!
Erre a hétre ez a kedvenc cikkem a Nagy Állami Gigaszkennelőről. Érdemes beleolvasni a kommentekbe is.
Nektek mi a véleményetek róla?
És ez igaz.
Elmondom, hogy történt. Gyanútlanul bementem az irodánkhoz legközelebb eső boltba, ami történetesen egy CBA, hogy tejet vegyek az irodába a kapucsínókészítéshez. A pénztárhoz érve azt hallom, hogy a pénztárosnő felkiált:
Az a véleményem, hogy az a cég(vezető), amelyik hónapokat gondolkodik azon, hogy melyik folyamatát is kellene "megleanezni", az sosem lesz lean, bármennyi pénzt is költ el lean tanácsadóra és tréningekre. Láttam már ilyen céget.
Internetadó. Ez volt az, ami elindította bennem azt a gondolatsort, hogy a 100 000 az mikor számít nullának. Olyan nullának, amire nem kell odafigyelni, amiről tudomást sem kell venni, ami nem számít, ami nincs. És aminek semmilyen következménye nem lehet.
Kicsit zavarosnak hathat, amit írtam, de megmagyarázom.
Erőteljes diszkriminációnak érzem, hogy csak az iskolásoknak jár ilyenkor ősszel a pihenés, így hát az esélyegyenlőségi ombudsman valamint az Alkotmánybíróság teljes mellőzésével saját kezembe vettem eme égbekiáltó igazságtalanság kezelését, és saját hatáskörben úgy döntöttem, hogy én is őszi szünetet tartok.
November elején veletek, ugyanitt!
ATM-en fizettem be az internetszámlám. Beraktam a kártyát, beütöttem a pinkódot, kiválasztottam a számlafizetés menüpontot, beírtam a telefonszámot, beírtam az összeget... és a gép kiírta, hogy rossz volt a pinkód, adjam meg újra.
Akkor kezdett gyanús lenni a dolog, amikor még a 6. oldalon is duguláselhárító-kisiparosok sorakoztak. Tudniillik megjött a kerületi Kisokos, és mit csinál az ember unalmában, amíg várja, hogy felforrósodjon az olaj a serpenyőben? Belelapoz. De mondom, a 6. oldalon gyanús lett a dolog.
Nem vagyok Tesco-részvényes, így hát teljes nyugalommal, egy joghurt békés kanalazása közben olvastam a hírt, miszerint 50 millió dollár értékű vezetőségi repülőgép érkezett a Tescóhoz. Nem túl jókor jött, mert alig pár hete robbant a hír, hogy csúnyán felülbecsülték a profitot, olyan 250 millió fonttal. De hát még a repülőgépgyártásban is van átfutási idő, és az annyi, amennyi. Ezt a gépet például még tavaly év elején rendelték, hát csak most lett kész, így most szállították.
Némely folyamatban vannak annál súlyosabb problémák és veszteségek is, mint egy kis néhány órás várakozásoscska.
Itt van például Csorbáné esete. Ő egy 84 éves néni, aki szemétszállítási kedvezményt kapott. Aztán egy szép napon kimentek ellenőrizni, hogy Csorba néni jogosult-e a kedvezményre. Eddig rendben van. Azonban sajnos az ellenőrzés során éppen csak Csorba nénihez felejtettek el becsöngetni. Helyette a szomszédtól kértek felvilágosítást Csorba néni életviteléről. A szomszéd információi alapján aztán meg is vonták a nénitől a kedvezményt, sőt még büntit is kapott.
Nagyon vicces cikket olvastam a minap az Orangewaysről. Különösen viccesnek találtam a cég sajtósának a nyilatkozatát, amiben megköszöni, hogy felhívták a figyelmét arra, hogy milyen jól működik a cég ügyfélszolgálata, miközben a panaszok egy része éppen arról szól, hogy az ügyfélszolgálatot nem lehet elérni.
Kellett nekem egy másik boltba menni, mint Ahova Járok.
10 percig álltam sorba, mert sok volt a vásárló. Végre sorra kerültem, és már éppen fizettem, nyújtottam a pénzt, a pénztárosnő megnyomott egy gombot a pénztárgépen - és az lefagyott.
Itt az ősz, elkezdtek újra dübörögni az események a Boltban, Ahova Járok. Épp az előző posztomban kérdeztem rá, hogy a vásárlónak mindig igaza van-e, és tessék. Igaza van.
Végre történt valami a Boltban, Ahova Járok. Sorban álltam éppen a gyorskasszáknál, ahol 9 kassza van egy 3x3 soros négyszögbe rendezve, és egy ötvenes pár állt előttem. Valami furcsa volt rajtuk, de nem tudtam rájönni, hogy mi. Aztán amikor sorra kerültek, kiderült, hogy mi az. Ugyanis amikor oda akarták tolni a bevásárlókocsijukat az éppen megürült kasszához, (ami a 3x3-as négyszög legeslegközepén volt), a kasszás rájuk szólt: ide csak kézikosárral lehet jönni! Hát ez volt a furcsa, hogy bevásárlókocsival álltak be a gyorskasszához.