Internetadó. Ez volt az, ami elindította bennem azt a gondolatsort, hogy a 100 000 az mikor számít nullának. Olyan nullának, amire nem kell odafigyelni, amiről tudomást sem kell venni, ami nem számít, ami nincs. És aminek semmilyen következménye nem lehet.

Kicsit zavarosnak hathat, amit írtam, de megmagyarázom.

A kormány be akarja vezetni az internetadót. Erre fel létrehoznak a Facebookon egy oldalt "Százezren az internetadó ellen" néven, amit rövidesen több mint 100 000-en lájkolnak (sőt, több mint 200 000-en).

Mi van akkor, ha ez a 100 000 ember nem az interneten lájkol, hanem az utcán tüntet? Az történik, hogy kivezénylik a rendőrséget, bevetik a könnygázt, a 100 000 ember egy része felszedi az utcakövet és betör néhány ablakot, mire rabosítják őket. Az is előfordult már a történelemben, hogy még ennél durvább események is történhetnek: tömegbe lőnek, jönnek a tankok, ledöntik a szobrokat, kikiáltanak valami új államformát, fellógatnak egy-két embert a lámpavasra. Végeredményben a hírekbe kerüléstől a lemondatáson át a gyilkosságokig bármi történhet, de a lényeg egy: odafigyelnek erre a 100 000 emberre, mert 100 000 ember nemtetszése már számít. Ha az a 100 000 ember az utcán van.

De mi van akkor, ha ez a 100 000 ember megmarad annál, hogy a nemtetszését úgy fejezi ki, hogy lájkol? Semmi.

100 000 ember az interneten - semmi. Nem kell velük törődni, nem kell tőlük félni, nem vezénylik ki a rendőröket, nem vetik be a könnygázt, nem lőnek a tömegbe, nem jönnek a tankok, nem döntik le a szobrokat, nem kiáltanak ki új államformát, és senkit sem lógatnak fel a lámpavasra. Végeredményben sem a hírekbe nem kerül be az interneten lájkoló 100 000 ember, se nem mondatnak le senkit, és gyilkosságok sem történnek. A lényeg itt is egy: nem figyelnek oda erre a 100 000 emberre, sőt, ez a 100 000 ember nem is létezik, a nemtetszésük pedig főleg nem számít.

Még egyszer leírom. 100 000 ember az utcán - VAN. 100 000 ember a lájkgomb mellett - NINCS.

Pedig ez ugyanaz a 100 000 ember. Ugyanazt akarják. Csak nem mennek ki az utcára, nem szedik fel az utcakövet, nem döntik le a szobrokat, nem lógatnak fel senkit a lámpavasra.

Mennyivel költséghatékonyabb ez így, mennyivel leanebb, ugye? Nem kell rendőrség, nem kell tankokat küldeni, sem temetést rendezni a fellógatottaknak, a felszedett utcakő újralerakásának költségeiről nem is beszélve.

Csakhogy a hatalom nem veszi észre, hogy a 100 000 embert a lájkgomb mellett pontosan ugyanúgy kell figyelembe és számításba venni, mint a 100 000 embert az utcán.

100 000 ember az 100 000 ember, akár offline, akár online.

Miért van az, hogy a hatalom (és nem csak Magyarországon!) nem ért másból, csak az erőszakból? Abból, ha 100 000 ember kimegy az utcára? Ha 100 000 ember felszedi az utcakövet? Ha 100 000 ember ledönti a szobrokat? Ha 100 000 ember kikiált egy új államformát? Ha 100 000 ember fellógatja az értetleneket a lámpavasra?

Az értetleneknek nem lenne jobb a 100 000 lájk megtekintése után azt gondolni, hogy "hinnye, itt valami gáz van, gondoljuk csak át újra ezt a dolgot"? Az értetlenek miért csak az utcán lévő 100 000 ember megtekintése után gondolják ugyanezt? Ha ugyan gondolják...

Már arra is van törvény, hogy tilos a gyereket bántalmazni, még egy halk fenékreütést sem lehet neki adni, mondván, hogy sérül a lelke. Tessék szépen beszélni azzal a gyerekkel, abból majd tanul. Hogy lehet akkor az, hogy a hatalmon lévő felnőttek mégis mindig megvárják, amíg kapnak egy halk fenékreütést, és a szép beszéd az istennek sem hat rájuk? Lehet, hogy az a baj, hogy az ő gyerekkorukban még nem volt betiltva a fenékreütés?

Nem lenne egyszerűbb sok kis apró, szinte ingyenes kaizennel eljutni a mindenki számára megfelelő megoldásig ahelyett, hogy megvárjuk, míg a drága kairyoig fajulnak a dolgok? A hatalomnak mindenképpen Mohács kairyo kell?

És mikor fogunk oda eljutni, hogy már a 100 000 lájkot sem várja meg a hatalom, hanem már az ezrediknél elgondolkodik?