Nagy örömmel gyűjtögetem az olyan híreket, amikben arról számolnak be, hogy már nem csak a sori munkásokat lehet robotra cserélni, de a fehérgallérosokat is, sőt, akár igazgatótanácsi tagokat is.

Miért? Mert mint lean tanácsadó mindig döbbenten hallgatom, amikor cégvezetők (vagy beosztottak) arról panaszkodnak, hogy milyen drága embereket foglalkoztatni. Mert nem az alapanyag a drága, nem a gépek, nem az elvesztegetett idő és energia, hanem az ember. Mert borzasztó sokba kerül. Fizetést kell neki adni, adót kell fizetni utána, adminisztrációt kell külön őmiatta fenntartani, és még azt is elvárná, hogy motiváljuk, törődjünk vele és ha mindez meg van, még akkor is pampog. Ezért kellene a folyamatot optimalizálni, hogy kevesebb ember kelljen hozzá.

Nem lenne baj a kevesebb emberrel működtethető folyamatokkal, ha már eljött volna a kánaán, és azért kellenének a robotok, hogy a napi 1-2 óra - természetesen kreatív és otthonról végezhető - munkánk mellett a művészeteknek, hobbiknak, pihenésnek, kutatómunkának szentelhessük magunkat - úgy en bloc, a teljes emberiség. De sajnos erről szó sincs. Ma azért kell optimalizálni a folyamatokat, mert sokba kerül az ember. Az embert tehát kivesszük a folyamatból, és hogy azután mi lesz vele? Kit érdekel? A lényeg, hogy azért továbbra is vegye a termékeinket, használja a szolgáltatásainkat, elvégre ebből élünk.

Ezért örülök annak, ha arról hallok, hogy már a fehérgallérosok is simán helyettesíthetőek robottal. Azt hiszem, csak akkor fog a "vegyük ki az embert a folyamatból mert sokba kerül" szemlélet megváltozni, ha bizonyos emberek rájönnek, hogy bizony ők is sok pénzbe kerülnek, ezért a cégtulajdonosok tőlük is szabadulni akarnak majd. A változáshoz mindig valamilyen válsághelyzet kell, ami miatt változtatni akarunk. Amíg nem a saját bőrünkre megy a játék, addig nincs válsághelyzet, és nem változtatunk.

Azért is érdekes ez a "vegyük ki az embert a folyamatból mert sokba kerül" szemlélet, mert a folyamat legértékesebb eleme az ember. Ugyanis őmiatta csináljuk az egészet. Belőle áll a gazdaság, a civilizáció, a társadalom, és a nagy, könnyeket fakasztó szó, hogy Emberiség.

Nem az ember van a gazdaságért, a gazdaság van az emberért. A l'art pour l'art gazdaságnak még a l'art pour l'art forradalomnál is kevesebb értelme és létjogosultsága van.