Gondoltam, továbbképzem magam. Vannak pillanatok, amikor az ember különösen szerencsétlennek érzi magát, amikor úgy gondolja, neki úgysem sikerül soha semmi. Ha ez a gondolat csak egy kicsit fészkeli be magát a fejedbe, az nem jó, mivel a mai gyorsan változó világunk megköveteli, hogy mindenben profik legyünk, a magunkat szerencsétlennek érzésben is.

Így hát ebbe az irányba akartam magam képezni, hogy profi lúzer legyek, ha már annak érzem magam. :) Ehhez a legideálisabb (ezt a szót a Kaizenprotól loptam :), Steve McDermott A profi lúzer, a gyors és sikeres bukás kézikönyve c. művének elolvasása, ami a HVG könyvek között jelent meg.

Eleinte nagyon gyorsan és nagyon jól haladtam a bukás felé. Az 1. leckében ilyen gyakorlatok voltak: Ne határozd el mit akarsz! Ha mégis elhatároznád, ne gondolkozz el az okán! Ha rájössz a magyarázatra, hitesd el magaddal, hogy úgysem érheted el! Na, idáig megvagyunk, gondoltam. Gyerünk a második leckére: Ne gondolkozz azon, hogyan tudnád a hobbidat a munkáddá tenni! Ajaj, ezen már túl vagyok, de sebaj, itt a következő lecke: Ne gondolkozz azon, mit dolgoznál, ha nem kéne dolgoznod! Ez könnyű, mert ha nem kellene dolgoznom, nem dolgoznék, ergo nincs is mit gondolkodni rajta. :) Ugorjunk az 5. leckére: Ne gondolj a jövőre! Hát, mivel a jövő semmi jót nem tartogat, tényleg nem érdemes rá gondolni.

Szóval így haladtam leckéről leckére, olyan további jótanácsokat olvasva, mint, hogy egyáltalán ne legyenek céljaid, ha véletlenül vannak, le ne írd őket! (Összetéptem a listámat.) Ne állíts fel prioritásokat, ne legyél se mentor, se mentorált! Ne olvasd sikeres emberek életrajzát, mert még a végén tanulnál belőlük valamit (ki is dobtam mindet)... szóval szép előrehaladásról tettem tanúságot a bukáshoz vezető úton, amikor is egyszer csak a 82. oldalra értem.

Ahol egy szép, szöveges PDCA kör fogadott (terv, tevékenység, ellenőrzés, áttekintés), a közepébe beleírva a szó, vastagon kiemelve: KAIZEN.

Hát a leantől már nem lehet megszabadulni? Pedig kellene, mert McDermott azt írja, hogy ha biztosan sikertelenek akarunk lenni, akkor a második lépésnél kell leragadni a pdca-körben, a kaizent pedig nem szabad alkalmazni. Mit nem szabad, egyenesen tilos! Ha benne ragadunk a 2. lépésben, akkor, idézem "[A lúzerek] így biztosan elkerülhetik a fejlődés lehetőségét, és garantáltan mókuskerékben rohangálhatnak egész életükben." Továbbá a szerző azt írja, hogy már csak azért sem ajánlja a hogy a lúzer-jelölt rászokjon a kaizen szellemében végzett önellenőrzésre (ami 30 perc a nap végén, amit azzal töltesz, hogy átgondolod, mit csináltál aznap és hogyan), mert akár az állását is kockáztathatja vele. Hiszen képzeljük el, mit szólna a főnök, ha a delikvens a nap végén csak ücsörögne és gondolkodna, és azzal mentené magát: "Főnök, épp folyamatosan fejlődök".

Itt letettem a könyvet és elgondolkodtam. Mert sok mindenről hajlandó vagyok lemondani a biztos bukás reményében: kidobtam egy csomó könyvet, eltéptem a listáimat, na de mindennek van határa, a leanről nem mondok le.

Most akkor ez azt jelenti, hogy bármennyire is nem szeretném, mégis sikerre vagyok ítélve?

Valaki a fenti mondatot írta be egy keresőbe, így jutott el a blogomra.

A kérdés jó, mert valóban: honnan lehet tudni, hogy elértem a gyökérokot?

...ááá, ez nálunk nem fog működni...

...olvasom a Totalcaron a Toyota fejlesztésért felelős alelnökének Ucsijamada Takesinek a véleményét a villanyautókról. Előrebocsátom, hogy nem értek az autókhoz, bár majd' egy évtizedet autóipari beszállítónál dolgoztam, de még jogsim sincs. Szóval nem értek hozzá, de amit Énvezettem? bloggertárs írt a cikkhez megjegyzésként, azzal maximálisan egyet tudok érteni.

Számomra nem is az a meglepő, hogy egy autógyár így gondolkodik, hanem az, hogy ez az autógyár a Toyota. Az a Toyota, aki kifejlesztette a Toyota Termelési Rendszert, ami aztán lean néven terjedt el az egész világon. Azt a rendszert, aminek pont az a lényege, hogy menj szembe a dolgok szokásos sodrásával, találj új utakat, szabadulj meg a veszteségektől ne csak a folyamatokban de a gondolkodásmódban is, keresd az értéket...és most ez a Toyota nem tud elrugaszkodni attól az autóképtől, ami - most még - él bennünk?

Mit is mondott Henry Ford? "Ha megkérdeztem volna az embereket, hogy mit szeretnének, azt felelték volna: gyorsabb lovakat."

Jó kérdés.

Csak ez lehet a magyarázata az alábbi kis párbeszédnek:

- Szia! Egy békönös tószt menüt kérek mekburival és kapucsínóval.

- Sajnos nincs kapucsínó, elromlott a gép, tudok adni hosszú kávét, üdítőt vagy teát.

- Hű, az baj, nekem mindenképpen kapucsínó kellene.

- Akkor adok egy üres poharat, menj át oda a McCaféba és adnak kapucsínót a pohárba.

Átmentem (5 méter), adtak.

Emlékeztetőül: ugyanebben a McDonalds-egységben nyitott kávézót a Burger King is

...hová lesz így a világ?

Az történt, hogy már megint boltban voltam. Hosszú évek óta van Supershop-kártyám, és nem félek használni, :) dacára minden összeesküvés-elméletnek, amiknek az a lényege, hogy amikor ilyen pontgyűjtő kártyákkal vásárolsz, akkor jól összeírják valakik valahol, hogy mit, hol, mennyiért veszel, és akkor neked véged. :) Mindent tudni fognak rólad és nem menekülsz. Életed nyitott könyv lesz, ujjal fognak mutogatni rád és mindenki azon fog csámcsogni, hogy te már megint vettél egy doboz gyufát. Miből telik neked erre? Hát - ahogy mifelénk mondják -, arra senki nem varr gombot, hogy én hányszor veszek kenyeret és tejet, tehát nyugodtan felírhatják, legyenek boldogok ezzel a Nagyon Fontos Információval. Ezek a bizonyos valakik boldogok is ezzel, annyira, hogy kitalálták, hogy megvariálják a Supershop pontgyűjtő rendszerét, és amiért eddig 2 pontot adtak, azért most már csak 1 pont jár. Hát, nem mondanám, hogy megnyerte a tetszésem az új rendszer. Cserébe viszont - gondolom az évek hosszú során felépített adatbázis alapján - frissen nyomtatott, személyre szabott kuponokat kapunk azon a blokkon, amin minden vásárlás végén feltüntetik, hogy mennyi az új SS-pont egyenlegünk.

Legalábbis én azt hittem, hogy személyre szabott a kupon egészen addig, míg itthon alaposabban meg nem néztem. Ugyanis az én kuponomon az áll, hogy jelentős kedvezménnyel vehetek mosóport. Na, itt jöttem rá, hogy már az összeesküvés-elméletek sem a régiek, mert ha azok lennének, nem ajánlanának nekem mosóport. Ugyanis ha tényleg valakik valahol összeírnák, hogy én napról-napra, évről-évre mit veszek, akkor tudnák, hogy én nem használok mosóport, csak mosógélt. Most nem azért, de egy rendes, becsületes összeesküvés-elmélettől ennyi pontosságot igazán elvárhatna az ember, nem?

Az elmaradt keddi poénos bejegyzés pótlására itt egy elgondolkodtató kép.

Ebben vagyok most. Ha valaki jól figyelt, észrevehette, hogy tegnap még a szokásos keddi humoros bejegyzés is elmaradt. Egyszerűen nem jut eszembe semmi, és ez baj.

Nem azért baj, mert így nincs mit olvasnia a T. Olvasóknak, mert szerintem ők kibírják nélkülem, :) hanem azért baj, mert mi van akkor, ha ez a nihil egy ügyfélnél tör rá az emberre? Ha az ügyfél csak várja, várja a megoldást a problémájára és a tanácsadónak nem jut eszébe semmi?

Szerintem a tanácsadói szakma (nem csak a lean tanácsadóé) kreatív szakma, muszáj, hogy ötletei legyenek az embernek. Persze tudom, hogy a lean egyik alapelve a standardizálás, de lehet az ötleteket standardizálni? Lehet csak úgy előhúzni a kalapból egy Mindenre Jó Standard Ötletet amikor épp kifogytunk a nemstandardokból? Ha lehet, akkor mi szükség van a nemstandard ötletekre? Csak kellene írnom egy Standard Ötletek Listáját, amiből éppen mindig elővennénk azt, ami kell, és máris fel lehetne szántani az összes lean tanácsadó céget és a helyüket behinteni sóval. Én pedig meggazdagodnék. :)

De egyelőre még a blogbejegyzések hiányát orvosló standard ötletem sincs, így a lean tanácsadók fellélegezhetnek, egy ideig még szükség lesz rájuk, ránk.

Szombaton és vasárnap zajlottak országszerte a Kulturális Örökségnapok. Már nyolcadik éve járom ilyenkor a várost, sok olyan helyre be lehet menni (ingyen!), ahova egyébként nem. Idén egy barátnőmmel tarka programot állítottunk össze, egy óbudai kiskocsma-történeti sétától a MAVIR székházig (innen irányítják az egész ország villamosenergia-ellátását, és még a diszpécserek szimulátorát is megnézhettük) sok minden belefért, többek között a Parlament és a Krisna-tudatú Hívők központja is.

Ez utóbbi kettőről mi jutott eszembe? Hát persze, hogy a lean. Pontosabban az 5S - megléte és hiánya.

A Krisna-tudatú Hívők (alias "a krisnások") Haré Krisna Oktatási és Kulturális Központja Óbudán van Csillaghegyen, a Lehel utcában. Egy Nóri nevű lány (igazából asszony) vezetett körbe. Megnéztük az előcsarnokot, ahol büfé is van, és ahol utána meg is ebédeltünk - igen baráti árakon, de arra fel kell készülni, hogy a krisnások vegetariánusok és kávé sincs -, és a templomszobát is, benne nagyon szép márvány Krisna-szoborral és oltárral. A szobrot naponta kétszer öltöztetik át, szebbnél szebb ruhákba. Az előcsarnokban van az a műszikla, ahol egy nagyobb Krisna-szobor látható egy bocival, lótuszok és pillangók között, kis vízcsobogással (lásd a képet, amit ott csináltam). Nagyon hangulatos az egész, nagyon indiai, nagyon nyugalmas, ahogy barátnőmmel megállapítottuk, már-már gyermekien bájos az egész Krisna-kultusz. De mi köze ennek az 5S-hez? Annyi, hogy ami mindezeken túl még feltűnt, az a HIHETETLEN tisztaság volt. Ha azt mondom, hogy minden ragyogott, akkor nem mondtam semmit. Az előcsarnokban egy nagy, sok-sok csingilingis csillár lógott, és nekem meggyőződésem, hogy annak az összes csingilingijét naponta lemossák. Pókháló? Mintha fel sem lennének találva a pókok... A választ hamar megkaptuk a jelenségre. A Krisna-kultuszban a tisztaságnak nagy jelentősége van, például nagyvécézés után le kell fürdeni és ruhát váltani. Az eredeti indiai ruhákat - amiket nem kötelező hordani, de Nóri például száriban volt - nem varrják, mert azt vallják, hogy a varrott ruhába a tűvel is bekerülhet annyi piszok, amit utána nem lehet belőle kimosni.

Ilyen vallási előírással tehát a rend és tisztaság fenntartása nem nehéz - csak hit kell hozzá.

Vasárnap a Parlamentben voltunk, nagyon szép épület és természetesen takarítják is, de a krisnásoknál látott makulátlan tisztaságnak nyoma sincs. Ez még a kisebbik baj lett volna, hiszen hatalmas épületről van szó. De megmutattak nekünk egy dolgozószobát, ahol az íróasztalokat akkurátusan elkerítették piros kordonnal, mintha múzeumi tárgyként akartak volna mutogatni egy igazán rendezetlen irodát és íróasztalt  az "Ilyen volt az élet a lean bevezetése előtt" c. kiállításon. :) Az asztalon szó szerint hegyekben a papírok (nem dossziék, hanem pőre papírok), a polcokon sem katonás rendben álltak a könyvek, siralmas volt az egész, pláne, hogy még turistáknak mutogatják is. Ha tudták, hogy jönnek a látogatók, legalább tüntették volna el a kupacokat valahova. Hiába, no, mi nem auditorok voltunk, akiknek a látogatása előtt még a székeket is elvágólag kell elrendezni... :)

Végre megnyugodhatunk! Nem a felelőtlen emberi tevékenység az oka a globális felmelegedésnek, hanem a szupernóvák!

Én csak arra leszek kíváncsi, hogy ha esetleg bebizonyosodik, hogy mégse a csillagok az okai az összes problémánknak, akkor kit-mit fogunk hibáztatni? Mi van még a csillagoknál is messzebb?

/Bár persze az is lehet, hogy mégis csak az asztrológusoknak lesz igazuk, és a csillagok irányítják az életünket. :)/

Lezárult az idei Goldenblog verseny közönségszavazása. Bár a blogom nem került be a közönség által legjobb tíznek ítélt szakértői blog közé, azért köszönöm a támogatást!

... hogy csak csináld tovább, és ne törődj vele, hogy hívják!

Forrás: hungarfield.freeblog.hu

Nekem mindenről AZ jut eszembe. Igen, a lean. :)

Most például az Öt év, öt nyelv blogon olvastam egy bejegyzést, ami szerintem a kaizenről szól. Az írója és valószínűleg az olvasói szerint is viszont arról, hogyan lehetünk Ironmanek alig 1 év alatt a nulláról indulva, és hogyan szerezhetünk a nyelvtudás mellé nyelvvizsga-bizonyítványt is.

Hát úgy, hogy mindig a lehető legkisebbet kell ugrani - de úgy, hogy még legyen haladás. Kezdjük az Ironmanre való felkészülést 2 perc futással és 2 perc gyaloglással, és kezdjük a nyelvtanulást napi 2 szó megtanulásával. A végére Ironmanek leszünk és lesz nyelvvizsga-bizonyítványunk. De ezek csak a mellékhatások. A lényeg ugyanis, hogy lesz nyelvtudásunk valamint fittek leszünk, lefogyunk, energikusabbak leszünk, és ez a lényeg, nem a plecsnik és a papírok.

Vajon hol szerveznek mostanában Ironcompany versenyt?

Tudom, nehéz elhinni, de mégis higgyétek el, a saját fülemmel hallottam a fenti mondatot egy hivatalnok szájából.

A volt munkahelyemmel vannak még vitás ügyek (nem csak nekem, a cég minden dolgozójának), ezért egy volt kolléganőmmel el kellett mennünk a Munkaügyi Központ Kisfaludy utcai kirendeltségére, és kérvényt kellett benyújtanunk hogy betekinthessünk bizonyos iratokba és adatokba. Ez még 1 hónapja volt, és úgy tudtuk, az ügyintézés 30 nap és még valami illetéket is kell fizetni. Sajnos, mint akkor mondták, az ügyintéző éppen szabadságon van. Mi csak mosolyogtunk, hiszen mindenki ismeri a hivatalokat...

Aztán úgy 1 hete csörgött a telefonom, és a szabin lévő ügyintéző hívott, hogy visszajött és kézbe venné az ügyet, mikor tudnánk bemenni személyesen, mert úgy hamarabb meg van a kért papír, mintha mi feladnánk az illeték feladóvevényét postán aztán ő is postán küldené ki az iratokat. Annyira hamarabb, hogy ha bemegyünk reggeli hivatalnyitásra, akkor ő odaadja a csekket, mi elballagunk a postára, és mire visszaérünk, ő aláíratja a főnökével a papírokat és már vihetjük is. Kicsit hihetetlenül hangzott, de vágjunk bele. Az ominózus nap előtti napon a hölgy megint felhívott, hogy ugye nem felejtettük el, hogy másnap megyünk a papírért? Na, itt már egy tündérmese közepén éreztem magam.

Eljött a nagy nap, a recepción is tudtak rólunk, hogy jövünk, a hölgy bevezetett minket egy külön tárgyalóba (!), kicsit beszélgettünk, megkaptuk a csekket. Feladtuk, visszamentünk és még egy kicsit beszélgettünk. Kiderült, hogy én mostanában mivel foglalkozom, és a hölgy rögtön lelkes lett, hogy ez nagyon jó, mert ő is szeret ilyesmiken gondolkodni, (hogy ti. hogyan lehet folyamatosan fejleszteni, gyorsítani az ügyintézést), bár ott náluk ez elég nehéz, mert sok a központilag előírt bürokrácia. De ő azt szereti, ha az ügyek gyorsan és gördülékenyen intéződnek, és a mi papírjaink is sokkal hamarabb készen lettek volna, ha nem pont most lett volna szabadságon.

Hát én a magam részéről el voltam ájulva, és meg is jegyeztem, hogy nagyon pozitívan csalódtam a hivatalban, és ez személyesen neki köszönhető. No, ekkor hangzott el a címben idézett mondat...

2011. szeptemberében az alábbiakról is írtam:

...a gyilkosságoktól a zavargásokon át az 5 miértig...

...gyerekek a gembán...

...nincs időnk semmire, mert mindig csak várakozunk...

...lean otthon: a konyha...

...bemutatkozott a blogon: A Bolt, Ahova Járok...