A lean szakirodalom szerint a folyamatokban rejlő veszteségek közül a túltermelés a legveszélyesebb, a leginkább üldözendő.

Én más véleményen vagyok. Bár természetesen a szükségesnél többet termelni sem jó, sőt nagyon nem jó, de a túltermelt áruval mindig lehet kezdeni valamit: eladni áron alul, tárolni addig, míg normál áron el nem tudjuk adni, szétbonthatjuk és alkatrészként felhasználhatjuk a darabokat, végső esetben az egész szállítmányt kilőhetjük a napba, egyszóval valamit biztosan lehet vele kezdeni, még ha sokba is kerül. Persze ez is mind veszteség, de...

….de a várakozással elvesztegetett időnket senki és semmi nem adja vissza. Soha. Sem szép szóval, sem paranccsal. Sem törvénnyel, sem nemzeti együttműködéssel. Senki semmivel nem adhatja nekem és neked vissza azt az időt, amit a várakozással töltünk el, ezért nekem, akár mint ügyfélnek, akár mint munkatársnak, minden veszteségek legutálatosabbika a várakozás.

Márpedig várakozni nagyon sok helyen és nagyon sokféle okból kifolyólag kell.

A postán, a bankban, az orvosnál. A hivatalban, az ügyfélszolgálaton, a buszra. A boltban a pénztárhoz, a munkahelyeden egy aláírásra. Vársz arra, hogy jöjjenek bekötni a tévét, vársz a mosógépszerelőre, vársz, hogy visszajelezzenek egy állásinterjúd után.

A várakozás tehát a lehető legvalósabb probléma. Engem igazán meglep, hogy a "mai, rohanó világunkban", amikor "nincs idő semmire" ennyi mindenre kell várni. Hogy a cégek, a szolgáltatók a rengeteg várakoztatást minden gond nélkül megengedhetik maguknak. De mi okozza végül is a várakozást?

A veszteségek nem függetlenek egymástól, egyik kihat a másikra, akár pozitív, akár negatív irányban. Ha egy folyamaton belül csökkentjük az egyik veszteséget, annak mértékét, szinte biztos, hogy magával hozza egy másik veszteség csökkenését is. De egy veszteség megléte önmagában generálhat számos más veszteséget is. A kommunikációs veszteség/problémák például igen sok várakozási időt tudnak generálni, hiszen a hibásan átadott vagy hiányos információ miatt várni kell, míg az új, helyes információ eljut az ügyfélhez vagy a munkatárshoz. A felesleges tevékenységek szintén sok várakozási veszteséget okoznak, hiszen amíg a felesleges köröket futjuk, az ügyfél, munkatárs várni kényszerül. A felesleges mozgás (például amikor az üzem egyik végéből a másikba kell szállítani egy terméket) végeredményben szintén várakozási veszteséget okoz (hiszen az üzem másik végében várnak a termékre). Talán elsőre fura lehet, de a túltermelés is okozhat várakozási veszteséget, ugyanis amíg az A termékből legyártasz 1000 darabot tömeggyártásban (pedig csak 200-at rendeltek, de a gépsort 1000 darab alatt nem érdemes beindítani), addig a B termékből rendelt 50 darab termék gyártását nem tudod elindítani, tehát a B termék vásárlója várni kényszerül. A selejt és a várakozás közötti összefüggés azt hiszem, mindenki számára nyilvánvaló: a selejtet nem lehet eladni, tehát a vevőnek várnia kell, míg a selejt helyett megfelelő minőségben legyártod a kért terméket. Vagy ha mégis eladod, akkor várni kell a javítására.

A vevő, legyenek neked az üzemedben, irodádban bármilyen szépen bekategorizálva a veszteségek, majd' mindegyiket várakozásként éli meg. Nincs a rendelt termékből, várnia kell, míg lesz. Tévesen vették fel a rendelést, várnia kell, míg javítják. Még ide is regisztrálni kell, meg még amolyan (felesleges) adatot is megadatsz vele a webáruházadban – és a vevő még mindig messze van attól, hogy végre a kezében legyen az áhított termék. A végén begurul, és elmegy máshová, ahol – talán – nem váratják ennyit, amíg végre megkaphatja azt, amiért fizetni szeretne.

A tapasztalat azt mutatja, hogy az egyéb veszteségek kiküszöbölésével elsősorban a várakozási időket lehet csökkenteni, és nem csak az ügyfél várakozási idejét, de folyamaton belül, az egyes munkafázisokon belüli várakozási időt is, ami jelentősen megnövelheti az adott folyamat hatékonyságát, mivel a felesleges várakozási idő kiküszöbölésével azonos idő alatt több terméket tudsz gyártani, vagy több szolgáltatást nyújtani. Az értékáram-elemzés módszerének lényege is az, ahogy egy korábbi posztomban írtam, hogy a termék legyártásának folyamatában megvizsgáljuk mennyi hasznos és haszontalan idő (azaz várakozás) telik el addig, amíg a késztermék elkészül és kiszállítják a vevőnek. Hihetetlen mennyiségű várakozási veszteség van a folyamatokban, hiszen az egyes folyamatok hatékonysága nem több, mint 1 %!

Mindig figyelj oda, ha a vevőid, munkatársaid a sok várakozásra panaszkodnak!