...biztosan férfi találta fel. :)

Forrás: hundilbert.blog.hu

Én értem, hogy a forrást jelölni kell (a Wikipédián ezt alaposan megtanulja az ember), azt is értem, hogy reklámot kell csapni a társoldalaknak, szóval én mindent megértek, csak az alábbi folyamatot nem.

A Google Readeremben olvasom egy HR Portálos cikk bevezetőjét, ami az új Mt. egyik passzusának alkalmazásáról szól. Érdekel a téma, ezért rákattintok magára a cikkre. A már elolvasott bevezető + két további mondat után ott a link, hogy a cikk többi része a Jobline-on olvasható. Továbbkattintok, az eddigiek + 2 újabb mondat után ott egy újabb link, hogy a cikk további része az Adózónán olvasható. Továbbkattintok hát, de itt már csak 1 plusz mondatot kapok, majd a felszólítást, hogy regisztráljak, mert a cikk fennmaradó része csak regisztrált olvasók számára elérhető. Nem regisztráltam.

Lehet, hogy én vagyok már túl puritán, de akkor is megdöbbentem azon, ahogy a Somogy megyében várható 2 (azaz kettő) napos gázszünetet tálalták egyes médiumok. (video is van!). Mintha itt lenne a világvége. Mert két napig nincsen gáz nyáron. Mi lesz most. Végünk van.

Higgyétek el, még senki nem halt bele abba, hogy két napig csak hideget evett és hideg vízben fürdött. Több ezer évig a gáz fel sem volt találva. Sem a villany. Sem a lakásban a folyóvíz.

Az a baj, hogy elkényelmesedtünk, nem tudunk a civilizáció vívmányai nélkül élni. Pedig a vívmányoknak egy dolguk van: hogy megkönnyítsék az életünket. De ne helyettesítsék azt. Élni kell tudni nélkülük is, igaz, nehezebben megy. De két napig csak ki lehet bírni a gáznélküliséget éhenhalás nélkül?

Ápdét és bréking nyúz: Békésben is gázszünet lesz, meneküljön, ki merre lát!

Olvasom ezt a hírt, hogy a hekkerek lassan már az agyunkból is ki tudják lopni a pin-kódunkat és a bankszámlaszámunkat, ha nem vigyázunk.

Ez annyira jellemző az emberi gondolkodásmódra. Nem a rák ellenszerének képletét, vagy az örök fiatalság titkát, esetleg az örök béke kulcsát lopnák ki az agyunkból, hanem a pin-kódot. Már a Különvélemény című Tom Cruise-filmben is borzasztóan zavart, hogy az emberek gondolataiban való olvasási képességet összesen két dologra használták: a bűnözés megelőzésére és reklámozásra. Építő gondolatot egyet sem szipkáztak ki senkinek a fejéből sem. Néha tényleg úgy érzem, hogy az emberiség megérett a pusztulásra.

Imádom azt a játékot, amit egy bloggertársam ötlete nyomán kezdtem el játszani. A játék lényege, hogy amikor boltba megyek és veszek egy kosarat, akkor a benne levő szemetet kidobom a kukába.

Egészen addiktív játék. Már olyan is volt, hogy megsértődtem, mert a 4 oszlopba kihelyezett kosarak közül egyik legfelsőben sem volt szemét. Hát hogy lehet így játszani? :)

Viszont még ennél is érdekesebb, ha szemétürítés közben Ohno-kört húzunk magunk köré, és megfigyeljük játékostársainkat. Több típusuk létezik:

1. A Finnyás. Ő ugyan nem vesz el szemetes kosarat (szemét=benne hagyott blokk), hogy képzeli azt bárki is, hogy ő más blokkjára pakolja rá a tejet és az olajat? Még a végén blokkosak lesznek. :) Ez a játékos tehát a világ minden kincséért sem nyúlna szemetes kosár után. Addig válogat, míg nem talál egy szemétmentes kosarat.

2. A Továbblapátoló. Hát más blokkjára pakolni ő sem fog, az fix. Ő csak egy elegáns csuklómozdulattal beleborítja a szemetet a következő kosárba. Más szemetéhez neki semmi köze! Ebből a típusból pont ma láttam az utánpótlást is, egy akkora gyerek formájában, aki a derekamig is alig ért, pedig én sem vagyok kosaras termet. Hiába, a nevelést korán kell kezdeni!

3. "Homo Leszarom". Megfogja a blokkot, és kidobja a földre, elfér az ott. Gondolom otthon is így tesz a teli hamutartóval. :)

4. Semmi Nem Érdekel. Simán veszi a szemetes kosarat és abba pakol.

5. Az ötödik típus az, aki benne hagyja a blokkját a kosárban.

Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a magamfajta hatodik típusúból is látni néhányat, de igen elvétve.

A hetedik típusúból viszont egy sincs. Kik ők? Azok a bolti dolgozók, akik azelőtt kiszedik a kosarakból a szemetet, hogy visszavinnék őket a bejárathoz. De ne legyünk igazságtalanok, már az is szép dolog, hogy visszaviszik őket...

Kedd van, ilyenkor mindig humoros bejegyzést szoktam közzé tenni itt a blogon. De ma inkább szomorú vagyok, mint vidám. Ennek az az oka, hogy sajnos a Blogtalálkozónkra sokan nem jöttek el azok közül, akik regisztráltak és akiket nagyon vártam, vártunk mindannyian, akik végül is ott voltunk.

Gyakorlatilag csak az olvasók nem jöttek el, mi bloggerek, és a szakmából többen bizony megtisztelték jelenlétükkel a rendezvényt, ami azonban a távolmaradtak ellenére is igen jó hangulatban telt. Egészen késő estig falatoztunk és cseréltük az eszmét a leanről, a tanácsadók szerepéről, de szóba került annyi sok téma között az emberek motiválása, kiderült, hogy van olyan köztünk, aki azért szereti a leant, mert szereti az angol humort, sőt még az is, hogy vajon megfelelő hely-e a lean alkalmazására egy tengeralattjáró belseje.

Szóval akik nem jöttek el, bánhatják! De csüggedésre nincs ok, Blogtalálkozó lesz máskor is.

Néhány kép a rendezvényről:

Elkezdtünk gyülekezni...

Szaporodunk...

Nem lankad a figyelem...

Bloggerek és szakmabeliek beszélgetnek...

Aki felismeri a képeken szereplő bloggereket, (és tudja, hogy kihez melyik híres lean blog tartozik) annak elnézzük, hogy bár regisztrált, mégsem jött el. :)

Aki nem ismer fel senkit, annak sajnos várnia kell a következő találkozóig...

Mindig tudtam, hogy az állatok egyszer majd átveszik az uralmat a Földön tőlünk, emberektől. Úgy tűnik, már el is kezdték a felkészülést. Az egész internetet bejárta ez a videó, amin egy okos madár (állítólag kócsag) egy kenyérdarabkát használ a halászathoz.

Azt hiszem, itt az idő elkezdeni reszketni - vagy végre "bevezetni a leant", mert képzeljétek el, milyen kínos lenne, ha az állatok leelőznének minket kaizenben! :)

Vigyázz, kész, rajt! El ne felejtsétek, holnap Blogtalálkozó Budapesten, a Rozmaring Étterem tetőteraszán, kezdés 16 órakor!

Egymásnak estek a tolnai halottszállítók, szól a kicsit morbid hír arról, hogy Tolna megyében kicsit sok lett mára a halottszállító cég, ezért igencsak egymás alá licitálnak, főleg, amikor közbeszerezési eljárásról van szó, és jó kis üzletet lehet megcsípni. Mi ebben az érdekes, gondolhatjátok, ez minden ilyen esetben így van. Csakhogy most az történt, hogy a nagy egymás alá licitálásban annyira levitték az árakat, hogy a fele csapatot kizárták, és egy olyan cég nyert, ami a jelenlegi ár duplájáért vállal halottszállítást. No, ebben megint mi az érdekes. :)

Olvasva a cikket, eljutunk egy olyan részhez, ahol az egyik cég vezetője nyilatkozik. És azt mondja, hogy őket is kizárták a túl alacsonynak ítélt ár miatt, pedig az magasabb volt annál, mint amivel 2 évvel ezelőtt nyertek. Szerinte az alacsonyabb ár sok mindenből adódhat, pl. a költségek lefaragásából (kevesebbet fogyasztó autó, kevesebb munkaerőköltség, stb.), kis túlzással mondhatjuk, hogy a folyamataikban lévő veszteségek lefaragásából. Azért kis túlzással, mert nem hiszem, hogy a nevezett cég - tudatosan - használná a lean technikákat.

A lényeg azonban ott van, hogy amikor egy cég benyújt egy ajánlatot bármilyen árra, a megbízó tulajdonképpen valóban nem tudhatja, hogy a jelentkező miért tud olyan alacsony árat kérni? Feketén alkalmazza a dolgozókat vagy "leanezik"? Túlságosan hozzá vagyunk szokva a pazarláshoz, a folyamatainkba beépített veszteségekhez, egészen természetesnek vesszük őket, és ha valaki ezeket kiveszi a folyamatból és ezáltal alacsonyabb árat tud kínálni, az rögtön gyanús lesz és kizárjuk az ajánlatukat, mint lehetetlenséget. Bezzeg aki dupla árat kér, vagy még többet! Az igen, azzal minden rendben van, hiszen mindenki tudja, hogy a költségek csak nőnek, nőnek, és semmit nem tudunk tenni ellenük...

Ebben a blogbejegyzésben minden benne van, amit a benne fejtegetett témáról gondolok. Hogy mi köze a leanhez? Csak gondolkozz...

Ez a kép olyan régi, de mégis annyira jó. Az meg külön újdonság, hogy a Sanyit külföldiül Herbertnek hívják. :)

290 bejegyzés. Egy év termése ezen a blogon. Emelje fel a kezét, aki mindet olvasta! És most emelje fel az, aki megírta őket! :)

Az eredeti, mérhető cél az volt, hogy minden hétköznap legyen bejegyzés. Azt hiszem, a fenti szám azt mutatja, hogy ez sikerült is. A nem mérhető cél a lean ismertebbé tétele. Ezt sajnos nem tudom igazolni, hogy bekövetkezett-e. Remélem, igen.

Az elmúlt évben indítottam sorozatokat: minden kedden humoros(nak vélt) bejegyzést tettem közzé, volt egy sorozat a 7 veszteség mibenlétéről, kedvenc vesszőparipám, a lean otthon is sokszor szóba került, novemberben pedig egy teljes hetet a divatnak szenteltem. Februárban sajnos csúfos, ámde váratlan véget ért az előző munkahelyem, és az ilyenkor minden ember életében bekövetkező válságkorszakról is született egy pár bejegyzéses sorozat. Erőmből még arra is tellett, hogy néha a lean melletti másik hobbimnak, a Wikipédiának is csapjak egy kis reklámot. Az erőmből tellett volna arra is, hogy lean pozitív cégeknek is csapjak egy kis ingyenreklámot, de ilyet keveset találtam.

Ezenkívül írtam mindenről, ami szerintem kapcsolatban van a lean gondolkodásmóddal. A Bolt Ahova Járok például már szinte kultikus hely. :) Ezen a héten pedig a blog 1 éves születésnapját ünneplem.

Akik konkrét eszközöket, képleteket, lean bevezetéses termelési esettanulmányokat vártak, talán kicsit csalódtak, de azt hiszem, ilyesmiket bőven találnak más, jobbnál-jobb oldalakon.

Ennek ellenére 1 év után eljön az az idő, amikor az ember elgondolkodik a hogyan továbbon. De nem kell örülni, a blog nem szűnik meg! :)

Sőt ne felejtsétek el, augusztus 25-én Lean blogtalálkozó Budapesten, a Rozmaring étteremben!

2011 augusztusában ezekről is írtam:

Így kezdődött a blog...

Erről szól...

A boldogság és az 5S

Nahát, van még olyan gyár, ami nem lean? :)

Ma 1 éves a blog! Hogy repül az idő...