Ennek a cikknek minden szavával egyetértek. A felhő szerintem is veszélyes, de még ha nem lenne veszélyes, akkor sem szívesen tartanám ki-tudja-hol az adataimat.
Viszont arra kíváncsi leszek, mikor találják meg a felelőst, és ki lesz az. Talán az, aki kitalálta a felhőt?
Imádom a sci-fit. Ezért is örültem együtt sokakkal, hogy sikerült a Curiosity landolása a Marson.
Kíváncsi leszek, képes lesz-e elvégezni a feladatát, mielőtt tönkremegy. Szerintem nagyon sok kreativitás kell hozzá, hogy képesek legyenek olyan viszonylag kicsi helyre annyi fontos és sokféle feladatot ellátni képes műszert beszerelni. Kell a kreativitás ahhoz is, hogy megoldják, hogy ne sérüljenek meg ezek a műszerek se a landoláskor, se működés közben. Ahhoz is kell a kreativitás, hogy egyáltalán eljuttassák az egész szerkezetet a Marsra. De mi kell még a kreativitáson (és persze a sok pénzen) kívül?
Hát persze, hogy lean szemlélet. A méret véges, a tervezett élettartam véges, a költségkeret is véges. De a feladatot el kell tudnia végezni a marsjárónak. Nem lehet pazarolni sem a helyet, sem az anyagot. Mindennek célszerűnek, feladatra szabottnak kell lennie. Mindennek el kell tudnia látni a feladatát - valószínűleg beépített tartalékok nélkül, és önállóan. Nincs helye a felesleges készletnek, a felesleges alkatrészeknek, a felesleges feladatoknak.
Hát ezért is tetszenek nekem a mars-szondák.
Meg azért is, mert marha jó neveket találnak ki nekik, akárcsak az űrsiklóknak (Kíváncsiság, Vállalkozás, Kihívó, Felfedezés stb.)
Nem beszélve a tök jó mémekről, amik ilyenkor elárasztják a netet, köszönhetően nem csak az űrszondának, de a korántsem sablonos kinézetű irányítóknak, akik külön a kedvenceim. Bár azt azért innen üzenem a cikk írójának, hogy attól, hogy valaki punk, még lehet kiváló fizikai és szellemi kondícióban... (rólam közismert, hogy nem hiszek abban, hogy komoly, felelősségteljes ember csak az lehet, aki öltönyben jár és dolgozik.)
Itt a róla szóló cikk. Nem tudom, mit gondoljak az ilyen fejlesztésekről. Sok értelmét valóban nem látom annak, hogy egy virtuális 3D-s térben ugyanúgy sorba álljak egy pultnál, mint ahogy a valóságban tenném. Ha pedig azt az indokot veszem alapul az ilyen terek megalkotása melletti érvként, hogy a kezdő netezők nehezen igazodnak ki a 10 főmenü 26 almenüje között, ezért kell nekik létrehozni ilyen virtuális tereket, akkor arra azt mondom, hogy így a kezdő netezők sosem fognak hozzászokni a főmenü-almenü rendszerekhez. Egy régi eset jut erről eszembe, még Ráth-Végh István egyik könyvében olvastam, hogy valahol bevezettek valami új pénzt, és kiadtak egy rendeletet, hogy a nép a régi pénzben számolhasson addig, míg az újat meg nem szokja. De mikor szokja meg az újat, ha mindig a régiben számol? A lényeg szerintem ott van, hogy az embereket kell megtanítani a logikus gondolkodásra, ehhez kapcsolódóan logikus (had ne mondjam, hogy veszteségmentes) rendszereket kell kialakítani, és nem azon gondolkodni, hogy a mostani, nem túl hatékony, nem túl egyszerű rendszereket hogyan lehetne vizualizálni, mert ezekhez vagyunk hozzászokva.
További érvként hozzák fel, hogy a virtuális terekkel egy csomó kiadást meg lehet spórolni, pl. fűtési költségeket. Csakhogy ezeket a virtuális tereket jelenleg valódi épületek után készítik el, azaz például a cikkben említett budaörsi hivatalt hozták létre virtuálisan. Ha nincs valódi tér, akkor mit modelleznek le? És ha nincs valódi tér, amit az emberek ismernek, mert már jártak ott, akkor mennyiben segíti ez a kezdő netezőket? Nem beszélve azokról, akik még sosem jártak a mintául szolgáló valódi hivatalban.
Egy előnyét viszont látom a rendszernek: végre jó csajként jelenhetek meg a többiek előtt. A bemutatott videóban ugyanis egyetlen öreg, kövér, csúnya embert sem láttam, csupa "szép" avatár volt látható... Bár hülyén fog kinézni, ha ez a sok szép ember majd a virtuális térben szidja egymást és az ügyintézőt valós időben, hogy lassú az ügyintézés és sokat kell várni. :)
Neked mi a véleményed?
Több magánemailcímem van, mindegyiket másra használom. Az citromailes címem napok óta kiabál, hogy csökkentsem a leveleim számát. Nem értettem, hogy miért, mert a menü alján van egy csík, ami jelzi a szabad tárhely nagyságát, és ott még alig értem el a 20%-ot. Ma kiderült, hogy az a baj, hogy túl sok levelem van. Ugyanis hiába a nagy tárhely, a levelek darabszáma nem lehet több, mint 3000. Meghökkentően nagy szám, pláne, hogy a citromail szerint nekem több, mint 2900 levelem van, azaz vészesen közeledek a határértékhez. Szerintem eddigi életemben összesen nem írtam ennyi levelet, nem hogy ennyit tárolnék - pláne, hogy rendszeresen kukázok is, - de nem ez az igazán meglepő, hanem az, hogy miért kell számolnom a levelek számát, ha egyszer a rendelkezésemre álló tárhelynek még az ötödét sem használtam fel? Minek kétféle mérőszám? A gmail miért nem kiabál, ha sok benne a levél, pedig a tárhely szinte korlátlan? (Vagy kiabál az is, csak még nem jutottam el arra a szintre?)
A Kaizenpro blogján megtekinthető a helyszín részletes leírása és a menü is, amiből majd választani lehet augusztus 25-én, a Blogtalálkozón.
Épp a napokban gondolkodtam azon, vajon mennyi pénzt kaszálhatnék I love lean feliratú pólókkal. Erre tessék. Erről is lemaradtam.
Hogy jóvátegyem előző hibámat, minden kedves sportrajongónak szeretettel ajánlom a Wikipédia Olimpiaműhelyét, ahol pontos menetrendet találhattok a magyar versenyzők szerepléséről. Az oldalt a HVG is ajánlja, nem véletlenül. Az olimpiaműhelyünk igen szorgalmas, az egyik legjobb műhely a magyar wikin! Hajrá magyarok!
Nagyon tetszenek az olyan cégek, ahol villámgyorsan reagálnak a világ történéseire. A SocialTimes.hu-n olvastam most egy angol cégről, akik azonnal reagáltak arra a hírre, hogy az olimpián felcserélték Észak- és Dél-Korea zászlaját. A cég szemüvegeket készít, így hát nem meglepő, hogy rögtön felajánlották szolgálataikat az arra rászoruló olimpia-szervezőknek. :) De nem a jó poénok miatt kedvelem a gyors reagálású cégeket, hanem mert meggyőződésem, hogy igazából az ilyen cégeknél lehet sikeres a lean "bevezetése" (amiről ráadásul tudjuk, hogy nem bevezetni kell, hanem átállni a lean életformára). Aki eleve tisztában van a gyors reagálás fontosságával és végre is tudja hajtani, annál nem lehet gond a folyamatos fejlesztés filozófiájának elültetése sem.
De van ellenpélda is, ahol egy arculatváltás miatt már 1 éve nem tudják (vagy akarják?) elvégezni a munkájukat. Ez pedig nem más, mint a NAV, ahol - ma hallottam a rádióban - már 1 éve nem tudnak kiállítani adókártyát arculatváltás miatt. Az ilyen cégeknél viszont - bármit is csinálunk - sosem lesz "bevezetve" a lean, nem is érdemes vele próbálkozni. Ezzel azonban igazából nem is lenne baj, ha ez a cég valódi cég lenne, mert legfeljebb elveszítené az ügyfeleit, mivel azok átmennének a konkurenciához. Csakhogy ez esetben egy hivatalról van szó, aminek nincs konkurenciája.
Hacsak egy másik államot nem tekintünk annak...
Az elmúlt napokban valaki úgy jutott el a blogomra, hogy azt írta be a gugliba, hogy "fölösleges ismeretek a wikipédiáról".
Büszke vagyok rá, hogy hasznos tartalmat nyújthattam az arra szomjazónak. Elvégre ezért írom ezt a blogot. :)
(A gugli 9. helyen hozza a Miért nem szeretem a Wikipédiát? bejegyzésem a fenti keresőkifejezésre. A guglinak igaza van. Ki a fenét érdekel, hogy én miért nem szeretem a Wikipédiát?)
Hát nem jobb ez az ötlet a postán érkező, komplikáltan megfogalmazott és dögunalmas Nemzeti Konzultációnál?
Hogy érzed ma magad, Magyarország?
Tegnap az MLBKT által szervezett workshopon voltam, ahol a japán menedzsment kultúra mibenlétét jártuk körül. Az egyik előadó, Vaszkun Balázs igen érdekeset mondott a workshop vége felé. Azt mondta, hogy az amerikai részvényes-központú és a japán munkavállalói-központú menedzsment kultúra azért alakult ilyen különbözően, mert Amerikában a tőkéből volt kevés, ezért arra fókuszáltak, hogy minél több tőkét tudjanak bevonni a cégekbe, ergo a tőkének kellett kedvezni, míg Japánban kevés volt a munkaerő, ezért a dolgozónak kellett kedvezni, hogy éppen abba a gyárba menjen dolgozni, és ne másikba. Mostanában - mondta Vaszkun Balázs - mindkét helyen problémák vannak. Amerikában a "kreatív könyvelés" és társai miatt kialakult pénzügyi válság, Japánban a túl erős szakszervezetek (és a begyűrűző pénzügyi válság) okoz problémákat (ugyanakkor Japán nagyon munkaközpontú is), ezért mindkét helyen kezdenek eltávolodni a tőke-központú illetve a munkavállaló-központú menedzsmenttől, és Vaszkun szerint majd valahol középen találkozni fognak.
Szerintem nem így lesz.
Ugyanis Japán (akárcsak Európa) elöregszik, ergo továbbra is munkaerőhiány lesz, amit a bevándorlás csak részben enyhít, pláne Japánban, ahol nemigen vannak bevándorlók. De bevándorló is csak akkor van, ha a célország többet tud és akar nyújtani, mint a kiinduló ország. Ugyanakkor tőkéből sem lett több, sőt, a válság óta kevesebb van, így szerintem munkaerő- és tőkehiány egyszerre fog fellépni. Lehet, hogy ez nem holnap fog bekövetkezni, gondoljunk arra az ellentmondásra, hogy bár panaszkodunk, hogy elöregszik a lakosság és nem lesz, aki dolgozzon, a munkahelyeken 35 év felett már öregnek számítasz, és nem vesznek fel.
De ha egyszer bekövetkezik, vajon milyen menedzsment lesz a megoldás?
