Tegnap az MLBKT által szervezett workshopon voltam, ahol a japán menedzsment kultúra mibenlétét jártuk körül. Az egyik előadó, Vaszkun Balázs igen érdekeset mondott a workshop vége felé. Azt mondta, hogy az amerikai részvényes-központú és a japán munkavállalói-központú menedzsment kultúra azért alakult ilyen különbözően, mert Amerikában a tőkéből volt kevés, ezért arra fókuszáltak, hogy minél több tőkét tudjanak bevonni a cégekbe, ergo a tőkének kellett kedvezni, míg Japánban kevés volt a munkaerő, ezért a dolgozónak kellett kedvezni, hogy éppen abba a gyárba menjen dolgozni, és ne másikba. Mostanában - mondta Vaszkun Balázs - mindkét helyen problémák vannak. Amerikában a "kreatív könyvelés" és társai miatt kialakult pénzügyi válság, Japánban a túl erős szakszervezetek (és a begyűrűző pénzügyi válság) okoz problémákat (ugyanakkor Japán nagyon munkaközpontú is), ezért mindkét helyen kezdenek eltávolodni a tőke-központú illetve a munkavállaló-központú menedzsmenttől, és Vaszkun szerint majd valahol középen találkozni fognak.

Szerintem nem így lesz.

Ugyanis Japán (akárcsak Európa) elöregszik, ergo továbbra is munkaerőhiány lesz, amit a bevándorlás csak részben enyhít, pláne Japánban, ahol nemigen vannak bevándorlók. De bevándorló is csak akkor van, ha a célország többet tud és akar nyújtani, mint a kiinduló ország. Ugyanakkor tőkéből sem lett több, sőt, a válság óta kevesebb van, így szerintem munkaerő- és tőkehiány egyszerre fog fellépni. Lehet, hogy ez nem holnap fog bekövetkezni, gondoljunk arra az ellentmondásra, hogy bár panaszkodunk, hogy elöregszik a lakosság és nem lesz, aki dolgozzon, a munkahelyeken 35 év felett már öregnek számítasz, és nem vesznek fel.

De ha egyszer bekövetkezik, vajon milyen menedzsment lesz a megoldás?