Múlt hét pénteken kikerült az Index címlapjára az egyik posztom. Nem sokáig volt ott, csak pár órát, ha Jobangel nem szól, észre sem veszem. :) Illetve azért észrevettem volna, mert megszaporodtak a kommentek a bejegyzés alatt.

A kommentekben és a kommentelőkben nem csalódtam. Beigazolódni látom azt, amit régóta gyanítok, hogy a lean kultúra olyan messze van a magyar néplélektől, mint Makó Jeruzsálemtől (tisztelet a kivételnek).

Ez a blog a lean kultúráról, filozófiáról akar(na) szólni. Szándékosan nem írok lean módszertant, mert azt, hogy mit jelentenek az 5S-ben az S betűk, vagy milyen képlettel kell kiszámolni a kanbankártyák számát, azt sok (többnyire angol nyelvű) szakkönyvből, sőt ingyen elérhető anyagból (pl. Lean szótár) vagy óccóér' beszerezhető magyar sorozatból (Zsebedben a lean) meg lehet tanulni. (Lehet tanácsadót is hívni.) De a filozófia! A gondolkodásmód! A szemlélet! Az nincs benne a könyvekben...

A szemléletet legjobban kis személyes sztorikkal, vagy hírekhez adott megjegyzésekkel lehet közvetíteni, legalábbis szerintem. Szóval ez egy olyan sztorizgatós blog. A sztorik velem esnek meg és 99%-a egyre lyukad ki: az adott sztoriban a folyamat rossz. Teccikérteni: a folyamat.

Nem az a lényeg, mint ahogy az indexcímlapos posztról hitték, hogy hány forint volt a zsömle, ami miatt reklamáltam és hogy akcióban vettem-e. A folyamatra tessék koncentrálni: emberünk vesz valamit, amit nem azon az áron számolnak el, mint hirdetik. Mit lehet tenni? Reklamálni. Sokszor előfordul ilyen reklamáció? Igen. Tesz valamit ellene az eladó? Nem. Miért nem? És mit tehetne, ha tényleg érdekelnék a vevők? Na, ezek a posztok ezekre a kérdésekre vannak kihegyezve. Ugyanis a lean (dióhéjban) erről szól: egy folyamatból vegyük ki a veszteségeket, tegyük jobbá, gördülékenyebbé és mindenki boldogabb lesz.

Van egy könyv, az értékáram-elemzésről szól (ami szintén a lean egyik módszere). Az a címe: Learning to see. Magyarul is megjelent: Tanulj meg látni. Csak ezt tudom javasolni azoknak a kommentelőknek is, akik az egész történetből csak annyit vettek észre, hogy 78 forintért reklamálni nagy lúzerségre vall.

78 forintért kellett reklamálnom a Boltban, Ahova Járok. Az információnál, ahol a panaszt intézték, mondták, hogy az én problémám sokszor előfordul, és ahányszor előfordul, annyiszor meg kell nézni a gépben, hogy jogos-e a panasz, azután kitölteni egy A4-es lapot mindenféle csoda számokkal, majd azt nekem, mint panaszosnak két helyen aláírni, és már adják is a pénzt. Mind a 78 forintot.

Mi történt? Az történt, hogy épp a pékárunál voltam, amikor bemondták a hangosbeszélőbe, hogy minden pékáru féláron kapható, kivéve a császárzsemle. Nosza, vettem is 3 vágott zsemlét. Kicsit drágább, mint a sima, de hát így mulat egy magyar lean tanácsadó. :) Természetesen a kasszánál nem féláron számolták fel, ezért kellett reklamálni. Igaz, kicsit féltem, hogy szégyenben maradok, mert kiderülhetett volna az is, hogy én hallottam félre, és nem a császárzsemlét mondták be, hanem a vágott zsemlét, de szerencsére nekem lett igazam. Kérdeztem a hölgyet, hogy hogy lehet az, hogy nem számolták fel a félárat? Ilyenkor már fáradtak a pénztárosok (este 8 után voltunk), ezért. Hát ezt a pénztárosnak kell figyelnie? Nincs benne a pénztárgépben a kedvezmény? Bizony, nincs benne. A pénztárosnak kell figyelni, és annyival kevesebbet ütni a gépbe. Mint említettem, a hölgy azt is mondta, hogy az én problémám sokszor előfordul. Kérdés, hogy miért nem foglalkoznak ezzel a vezetők? Hiszen több megoldása is lenne:

- Nem adunk féláron semmit 8 után
- A pénztárgép mindenféle kedvezményeket tud kezelni, arra is biztos tudnának írni valami algoritmust, hogy 8 után minden pékárut automatikusan féláron számoljon
- Továbbképzést tarthatnának a pénztárosoknak, hogy a fél fülük mindig a hangosbeszélőn legyen
- Továbbképzést tarthatnának a vevőknek: a kasszánál mindenki mondja be előre, mit vásárolt kedvezményesen a hangosbeszélő hatására :)
- Rövidíthetnének a pénztárosok munkaidején, vagy több szünetet adhatnának nekik, hogy ne legyenek fáradtak.

De az, hogy 78 forintokért A4-es lapokat kell kitöltögetni, és ehhez még sorba is kell állni, az biztosan nem megoldás. Pedig még elnézést is kértek. Kétszer is.

Ma van a 2. születésnapod!

A blog írója természetesen most is egyetért Garfielddal, ezért a jókívánságokat kommentben kérjük, a tortákat csokisban és nagy méretben. :)

Kép: napigarfield

A hétvégén (szombaton) Fehérváron voltam. Volt időm, ezért sétáltam egyet délután kettőkor a pláza-színház útvonalon, ami egy szépen kialakított sétálóutcás övezet, több utcával, múzeumokkal, kis parkokkal. Ezek az utcák, kb. egy tucatnyi ember kivételével teljesen üresek voltak - szombat délután kettőkor.

Ennek csak az volt az oka, hogy a kávézókat kivéve, MINDEN zárva volt. Nem sorolom fel, hányféle üzletet láttam a patikától a drogériáig, de egy sem volt nyitva. Hát miért is mentek volna oda az emberek a szabadnapjukon? Azért, hogy bezárt üzletek kirakatai előtt korzózzanak fel s alá? Minek? Ezt otthon a lakásban, vagy a lakás előtt a járdán is meg lehet tenni. Miért zárnak be ezek az üzletek szombaton délben? És ha bezárnak, miért csodálkoznak, hogy nem jönnek a turisták, nem jönnek a helyiek és nincs bevétel? Igen, lehetne mondani, hogy de az ott dolgozóknak is kell a pihenés. A kávézókban dolgozóknak nem kell? A plázában dolgozóknak nem kell?

Ugyanis eközben a sétálóövezet egyik végén álló plázában szó szerint hömpölygött a tömeg. De nem is voltak bezárva a boltok. Szóval ezek után nekem ne panaszkodjon egy "kisboltos" sem, hogy a pláza teszi őt tönkre.

Ez az ember elképesztően gazdag. Ezt állítólag annak köszönheti, hogy a cégében elképesztően hatékonyan folyik a munka.

Ennek az elképesztően hatékony munkának pedig az a lényege, hogy a csoportokban dolgozó emberek csoportprémiumot kapnak, ha pontosan és időben elvégzik a munkájukat, ami csomagok összeállításából áll, ezenfelül pedig kimagasló órabért ad a munkásainak akkor, ha például vállalják, hogy 1 óra alatt legalább 25 raklap árut átmozgatnak egyik helyről a másikra. A dolgozók állítólag még túl is szárnyalják ezt a tervet.

Valami azt súgja, hogy ez munkavégzés csak a cikk írója szerint elképesztően hatékony.

És szerintetek?

Azt olvasom ebben a cikkben, hogy ha sír a csecsemő, akkor az 5S módszer alkalmas arra, hogy megnyugtassuk. Nem mondok vele semmi meglepőt, ha elárulom, hogy az az 5S nem ez az 5S. :)

A mi 5S-ünk a rendről és a rend megtartásáról szól. Az ő 5S-ük ... is a rendről és a rend megtartásáról szól. Érdekes, nem? Ugyanis a cikk szerint a 0-3 hónapos csecsemők ebben az életkorban a 4. trimeszterben vannak, és azzal tudjuk őket a legjobban megnyugtatni, ha bepólyázással az anyaméhhez hasonló környezetet teremtünk a számukra, azaz visszavisszük őket abba a világba, ahol mindennek helye volt, és minden a helyén volt... nem úgy, mint idekint. :)

A babás 5S lényege tehát abban áll, hogy próbáljunk rendet rakni a kisbaba életében. Aztán később majd úgyis kinövi... a pólyát is, és a rendet is.

Aztán majd pár évtized múlva meg lehet próbálkozni a mi 5S-ünkkel is, hátha az is ilyen nyugtatólag hat ránk. Egy próbát megér, nem? Akár nem is kell pár évtizedet várni vele...

Még mindig meleg van, ezért most csak néhány rövid szösszenetet osztok meg veletek. Nem is biztos, hogy van közük a leanhez.

*

Nemzeti Dohánybolt. Kíváncsi voltam rá, tényleg olyanok-e ezek a boltok, amilyennek leírták őket, ráadásul se égen, se földön nem kaptam gyufát. Mindenféle gyufa van: gázsütőbe való, hosszú gyertyagyújtó, grillpartira való, kandallógyújtáshoz való, talán még eperízű is van, de sima mezei gyufa nincs. Gondoltam, hátha itt lesz. Frekventált helyen lévőbe tértem be. A leírások nem hazudtak. A hangulat erősen kriptoid, némi penny marketes diszkont-lerakat bukéval. Szóval nem szeretnék itt dolgozni, de volt gyufa! Egy vevő is volt a boltban, abból az erősen értetlenkedő fajtából: miért nincs ez a cigi, miért nincs az a cigi, miért kerül ennyibe, miért kerül annyiba és miért kell ilyen messzire jönni érte? Mikor a vevő eltávozott, kértem a gyufámat, és megjegyeztem, hogy nem lehet könnyű a vevőkkel. Az eladónő csak ennyit válaszolt: Sok ilyen vevő van. Fura még nekik a dohánybolt. De az emberek majd ezt is megszokják.

Mint annyi mindent, tettem hozzá gondolatban.

*

Megboldogult mostohaapám, aki buszsofőr volt, mondogatta mindig, hogy váró busz nincs, csak váró utas. Én ezt a mondást kiforgattam úgy, hogy váró sor nincs, csak a sorba újra beálló vevő van. Azt történt ugyanis a Boltban, Ahova Járok, hogy már vagy 10 perce álltam az egyik sorban a kasszánál, amikor a mellettünk lévő sorban szóváltás kerekedett. Egy nyugdíjas hölgy sértett-mélyen felháborodott arccal vitázott a sorban állókkal, hogy ő csak elugrott valamit megnézni a polcok közt, és milyen hallatlan, hogy az alatt mindenki átlépte az ő kasszánál hagyott kosarát, és most így ő megint a sor végén találta magát. Hát, asszonyom, váró sor nincs, csak a sorba újra beálló vevő van. Néha az időspórolás is rosszul sül el.

*

Be kellett fizetnem pénzt egy olyan számlára, ami nem az enyém. Sorra kerülvén a pénztárnál, a kisasszony elkérte a személyimet.
- Miért kell a befizetéshez a személyi?
- El kell hozzá kérnem.
- Értem, de miért kell elkérnie? Mi szükség van rá?
- Ez a szabály.

Szabályok vannak. Magyarázat nincs. Persze, sejtem, hogy azért kell, hogy be tudják írni a gépbe - megjegyzem, elég sokáig tartott ez a rész - hogy kitől érkezik a számlára a pénz, de annyira jó lett volna tudni, hogy a kisasszony is tudja-e ezt, vagy csak beírja, mert "ez a szabály". (Újabban kíváncsi vagyok arra, hogy amikor valaki csinál valamit, tudja-e, hogy MIÉRT csinálja?)

*

És mi a 9 öltés? Állítólag Henry David Thoreau írta a Walden című könyvében ezt:

"Egyetlen idejében tett öltés kilenc öltést takarít meg, ám az emberek ma ezret öltenek, hogy megtakarítsák a holnapi kilencet."

A könyv 1854-ben jelent meg.

Tud ez a nap még ennél is melegebb lenni? És igen, TUD!

Hát ezért van mini-blogszünet. A kánikula végeztével újra jelentkezünk adásunkkal, addig ne menjenek sehova! :)

Kép forrása

Én nem teljesen értek egyet ezzel a képpel.

Azt is megmondom, hogy miért nem. A kép szerint a "Mi fizet jól?" és a "Miben vagy jó?" közös halmaza a "Gazdagon, de siváran élsz majd." A problémát ott látom, hogy szerintem, ha valaki valamiben jó, akkor azt örömmel végzi (vö. "Utálom a matekot, mert nem értem"). Tehát már a suliban is azt a tárgyat szeretted, amiben jó voltál. Ergo, ha jó vagy valamiben és azért még sok pénzt is kapsz, az nem teheti sivárrá az életed. Bár igaz, hogy valamikor a 90-es években olvastam egy srácról, akiről énekórán kiderült, hogy mesés kontratenor hangja van, és csodás operaénekesi pálya állhatott volna előtte - ha nem érzi vércikinek az operaénekélést (metálos volt). Ilyenkor tényleg lehet sivár az illető élete, ha mégis az operát választja.

Viszont igazat adok az ábrának abban, hogy ha valami jól fizet és még szeretsz is vele foglalkozni, az csak véletlen lehet! :)

A képet ebben a cikkben láttam.

Azt olvasom a 10. születésnapját ünnepelt Wikipédiában, hogy a sztahanovista mozgalom célja "a szocialista munkaverseny létrehozása, azaz az egyes munkások önálló kezdeményezésekre törekvése, a munka ésszerűbb megszervezése, a teljesítmények fokozása, a gépek teljesebb kihasználása, és a fejlettebb munkamódszerek átadása volt."

Milyen érdekes, nem? Aztán persze kiderül, hogy kilóg a lóláb, mert "Normális munkakörülmények mellett megvalósíthatatlan teljesítményt jelentett, ezt azonban gyakran kihasználták a normák aránytalan emelésére. Gyakran a sztahanovista címet elért vagy elérni akaró szakemberek a megfeszített munka miatt rokkant nyugdíjba kerültek, s korán meghaltak, róluk aztán már nem szóltak a krónikák."

Érdekes, hogy az azonos célok (a kibocsátás növelése és a selejtmentesség) milyen eltérő megközelítési módokat hozott felszínre. Japánban a leant, a Szovjetunióban a sztahanovista mozgalmat. Vagyis az első megváltoztatta a "normális munkakörülményeket", a második a "normális munkakörülmények" megtartása mellett inkább a dolgozók "jobb kihasználására" törekedett. El lehet gondolkodni azon, melyik megközelítés ért el több eredményt... és vajon miért.

További wikipédiás olvasnivaló a témában: 2000 tonnás mozgalom

Van az úgy, hogy hiába használom ki jobban az üzemem méreteit, a vevő mégis elpártol tőlem. Hogy lehet ez?

Július 8-án 10. születésnapját ünnepelte a magyar Wikipédia. (Hurrá!) Ennek örömére tejjel-mézzel és lufihegyekkel folyó wikitalit szerveztünk egy étterembe. Ment is minden pompásan, sok új arc is eljött, akiket eddig nem ismertünk személyesen, csak a szerkesztői nevükről. Elhangzott sok remek beszéd a 10 éves múlt eredményeiről és a jövőbeli terveinkről, stb. Az ünnepi torta is nagyon finom volt. Egy dolog árnyékolta csak be az örömünket, hogy a mi csapatunk nem tudta betölteni a rendelkezésre álló helyet, ezért ugyanerre az időpontra egy esküvőt is odaszerveztek az étterembe.

Volt már ilyenben részem, például a tavalyi Blogtalálkozón, csakhogy akkor egy teljesen szeparált helyiséget kaptunk, ahova egy hangfoszlány sem szűrődött be. Ehhez képest most a két rendezvényt üvegfal választotta el egymástól, ami elé áttetsző függönyt tettek fel. Az üvegfal mögött pedig nem csak a násznép foglalt helyet, de egy cigányzenekar is, akik megszolgálták a fellépődíjat: egész este húzták a talpalávalót és nem pianóban. Így hát mi így kommunikáltunk egymással:

- Szeretettel üdvözlök mindenkit a magyar Wikipédia...
- Hangosabban!
- Tehát szeretettel üdvözlök...
- Nem halljuk!
- 10 ÉVES A MAGYAR...MOST MÁR HALLJÁTOK?
- IGEN!

Én értem, hogy az étteremnek abból van pénze, ha minél több vendéget lát vendégül. De ha leszervez egy esküvőt, és tudja, hogy üvegből van a fal (tehát átlátszik) és nincs hangszigetelés (tehát áthallatszik), akkor igen durva udvariatlanság, nemtörődömség és leszaromság oda még egy rendezvényt leszervezni. A második társaság ugyanis nem fogja magát jól érezni. Régebben ezt úgy szokták megoldani, hogy ha rendezvény van, akkor kiírják az ajtóra, hogy Rendezvény miatt zárva. Úgy látszik, manapság inkább az a módi, hogy Rendezvény alatt is nyitva. Az, hogy jól érzed-e magad, kit érdekel?

Szóval nem megyek többet a Regiment étterembe. Még rendezvényen kívül sem.

Ezúton szeretném üzenni mindenkinek, de különösen azoknak, akik magukat lean evangelistának tartják, hogy a lean, mint szó, végig kisbetűvel írandó, mivel se nem tulajdonnév, se nem betűszó.

Aki nagybetűvel írja végig, vagy nagy L-el, azt a jövőben nem veszem komolyan, mint lean szakembert.

Köszönöm a megértést.

Te melyik változatban hiszel?

Érdekes cikket olvastam a futurista blogon. Arról szól, hogy San Francisco szemétmentes várossá szeretne válni. Grandiózus cél!

Az elv, amit használnak a következő:  refuse, reduce, reuse, recycle, rot, azaz 5R. Kis angoltudással megfejthetőek a szavak:

refuse: ha nem kell, ne használd!

reduce: ha kell, akkor is csak annyit használj, amennyi feltétlenül szükséges!

reuse: használat után használd fel újra!

recycle: a sokadik használat után hasznosítsd újra!

rot: a maradékot komposztáld!

Szerintem a lean eszköztárában is jól használható ez az 5R koncepció, akár vállalati szinten is.

Érdekes kérdéssel szembesülök mostanában: mi a P? Mármint a PDCA-ciklusban. Oké, tudom, P annyi mint Plan, azaz tervezés. De mit takar a tervezés? Jelentheti-e egyből a D-t is, azaz a Do-t (cselekvés)? Tudok-e D közben P-zni, vagy P közben D-zni? Szerintem nem. Szerintem a P-nek minden esetben meg kell előznie a D-t. Van, aki másképp gondolja - van is belőle problémánk. :)

Nektek mi a véleményetek?