Index címlap - és ami mögötte van

Múlt hét pénteken kikerült az Index címlapjára az egyik posztom. Nem sokáig volt ott, csak pár órát, ha Jobangel nem szól, észre sem veszem. :) Illetve azért észrevettem volna, mert megszaporodtak a kommentek a bejegyzés alatt.

A kommentekben és a kommentelőkben nem csalódtam. Beigazolódni látom azt, amit régóta gyanítok, hogy a lean kultúra olyan messze van a magyar néplélektől, mint Makó Jeruzsálemtől (tisztelet a kivételnek).

Ez a blog a lean kultúráról, filozófiáról akar(na) szólni. Szándékosan nem írok lean módszertant, mert azt, hogy mit jelentenek az 5S-ben az S betűk, vagy milyen képlettel kell kiszámolni a kanbankártyák számát, azt sok (többnyire angol nyelvű) szakkönyvből, sőt ingyen elérhető anyagból (pl. Lean szótár) vagy óccóér' beszerezhető magyar sorozatból (Zsebedben a lean) meg lehet tanulni. (Lehet tanácsadót is hívni.) De a filozófia! A gondolkodásmód! A szemlélet! Az nincs benne a könyvekben...

A szemléletet legjobban kis személyes sztorikkal, vagy hírekhez adott megjegyzésekkel lehet közvetíteni, legalábbis szerintem. Szóval ez egy olyan sztorizgatós blog. A sztorik velem esnek meg és 99%-a egyre lyukad ki: az adott sztoriban a folyamat rossz. Teccikérteni: a folyamat.

Nem az a lényeg, mint ahogy az indexcímlapos posztról hitték, hogy hány forint volt a zsömle, ami miatt reklamáltam és hogy akcióban vettem-e. A folyamatra tessék koncentrálni: emberünk vesz valamit, amit nem azon az áron számolnak el, mint hirdetik. Mit lehet tenni? Reklamálni. Sokszor előfordul ilyen reklamáció? Igen. Tesz valamit ellene az eladó? Nem. Miért nem? És mit tehetne, ha tényleg érdekelnék a vevők? Na, ezek a posztok ezekre a kérdésekre vannak kihegyezve. Ugyanis a lean (dióhéjban) erről szól: egy folyamatból vegyük ki a veszteségeket, tegyük jobbá, gördülékenyebbé és mindenki boldogabb lesz.

Van egy könyv, az értékáram-elemzésről szól (ami szintén a lean egyik módszere). Az a címe: Learning to see. Magyarul is megjelent: Tanulj meg látni. Csak ezt tudom javasolni azoknak a kommentelőknek is, akik az egész történetből csak annyit vettek észre, hogy 78 forintért reklamálni nagy lúzerségre vall.