9 öltés és egyéb történetek

Még mindig meleg van, ezért most csak néhány rövid szösszenetet osztok meg veletek. Nem is biztos, hogy van közük a leanhez.

*

Nemzeti Dohánybolt. Kíváncsi voltam rá, tényleg olyanok-e ezek a boltok, amilyennek leírták őket, ráadásul se égen, se földön nem kaptam gyufát. Mindenféle gyufa van: gázsütőbe való, hosszú gyertyagyújtó, grillpartira való, kandallógyújtáshoz való, talán még eperízű is van, de sima mezei gyufa nincs. Gondoltam, hátha itt lesz. Frekventált helyen lévőbe tértem be. A leírások nem hazudtak. A hangulat erősen kriptoid, némi penny marketes diszkont-lerakat bukéval. Szóval nem szeretnék itt dolgozni, de volt gyufa! Egy vevő is volt a boltban, abból az erősen értetlenkedő fajtából: miért nincs ez a cigi, miért nincs az a cigi, miért kerül ennyibe, miért kerül annyiba és miért kell ilyen messzire jönni érte? Mikor a vevő eltávozott, kértem a gyufámat, és megjegyeztem, hogy nem lehet könnyű a vevőkkel. Az eladónő csak ennyit válaszolt: Sok ilyen vevő van. Fura még nekik a dohánybolt. De az emberek majd ezt is megszokják.

Mint annyi mindent, tettem hozzá gondolatban.

*

Megboldogult mostohaapám, aki buszsofőr volt, mondogatta mindig, hogy váró busz nincs, csak váró utas. Én ezt a mondást kiforgattam úgy, hogy váró sor nincs, csak a sorba újra beálló vevő van. Azt történt ugyanis a Boltban, Ahova Járok, hogy már vagy 10 perce álltam az egyik sorban a kasszánál, amikor a mellettünk lévő sorban szóváltás kerekedett. Egy nyugdíjas hölgy sértett-mélyen felháborodott arccal vitázott a sorban állókkal, hogy ő csak elugrott valamit megnézni a polcok közt, és milyen hallatlan, hogy az alatt mindenki átlépte az ő kasszánál hagyott kosarát, és most így ő megint a sor végén találta magát. Hát, asszonyom, váró sor nincs, csak a sorba újra beálló vevő van. Néha az időspórolás is rosszul sül el.

*

Be kellett fizetnem pénzt egy olyan számlára, ami nem az enyém. Sorra kerülvén a pénztárnál, a kisasszony elkérte a személyimet.
- Miért kell a befizetéshez a személyi?
- El kell hozzá kérnem.
- Értem, de miért kell elkérnie? Mi szükség van rá?
- Ez a szabály.

Szabályok vannak. Magyarázat nincs. Persze, sejtem, hogy azért kell, hogy be tudják írni a gépbe - megjegyzem, elég sokáig tartott ez a rész - hogy kitől érkezik a számlára a pénz, de annyira jó lett volna tudni, hogy a kisasszony is tudja-e ezt, vagy csak beírja, mert "ez a szabály". (Újabban kíváncsi vagyok arra, hogy amikor valaki csinál valamit, tudja-e, hogy MIÉRT csinálja?)

*

És mi a 9 öltés? Állítólag Henry David Thoreau írta a Walden című könyvében ezt:

"Egyetlen idejében tett öltés kilenc öltést takarít meg, ám az emberek ma ezret öltenek, hogy megtakarítsák a holnapi kilencet."

A könyv 1854-ben jelent meg.