Hajdanában egy autóipari beszállítónál dolgoztam, többféle munkakörben. Az egyikben kb. 2 és fél évet "húztam le", a munkakört úgy hívták, hogy idegenáru-ellenőr (máshol bejövő áru ellenőrnek is hívják). Ez egy minőségbiztosítási munka, a céghez beérkező alkatrészeket, segédanyagokat, alapanyagokat kell hol tételesen, hol csak szúrópróbaszerűen ellenőrizni, valamint nálunk feladat volt még az egész raktárnak a minőségügyi szempontú rendben tartása, a FIFO betartatása és a selejtraktár kezelése is, beleértve ez utóbbinak az adminisztrációját is a fizikai anyagmozgatással együtt, és természetesen a bejövő áruban észlelt problémákat is dokumentálni kellett.

Értelemszerűen ennek a munkakörnek a helye a raktárban volt. Nálunk a beszállítási és a kiszállítási folyamatok felépítése nem volt túl bonyolult: jött a kamion a cuccal, azt lepakolták, majd felrakták rá a készárut és viszlát. Amíg a készárut pakolták, az idegenáru-átvevő már meózta a beérkezett árukat, így a kiszállítás végén el lehetett kezdeni a beérkezett árut bevételezni. Ezen kívül minden, a raktárhoz tartozó iroda a raktár egyik sarkában volt kialakítva, és nem a többi iroda mellett, amik az üzem túlsó végén voltak.

Talán ezért is volt, hogy nem volt olyan raktáros, raktár-adminisztrátor, raktárvezető ill. idegenáru-átvevő, aki ne tudta volna, hogy mely napokon és mely napszakokban van beszállítás és egyben kiszállítás. Hiszen mindannyian egész nap ott nyüzsögtünk a raktárban, és a nagy kamionok jövés-menését nehéz is lett volna nem észrevenni. :)

Ezért furcsa nekem, amiről ebben a cikkben olvastam, hogy (félkövér és aláhúzott kiemelés tőlem):

"néhány éve egy nagy autóipari beszállítónál azzal a problémával szembesültek, hogy erősen szóródott a naponta beérkező kamionok száma. Két fő beszállítási nap volt, hétfő és szerda, a többi napon nagyságrendekkel kisebb volt a beszállítás mértéke. Ez a logisztikai egységnél azért jelentett problémát, mert hétfőn és kedden sok raktárosra volt szükség a beérkeztetésre (lerakodás, átvétel, ellenőrzés, betárolás). Ezeken a napokon a többi logisztikai feladatra kevés volt a munkaerő. Ezzel szemben a többi napon sokan voltak a raktárban. Ráadásul az átvételi folyamat is hosszabb lett, átlagban 2-3 nap alatt került használható állapotba az anyag.

A jelenség oka nem a beszállítónál volt, hanem maga a vállalat idézte elő a helyzetet. Minden beszállítónak meghatározott beszállítási napja volt, amely napot a diszpóosztály határozott meg. A hiba az volt, hogy az osztályon senki sem látta az egészet egyben, senki sem nézett rá, hogyan oszlik meg a beszállítás. Egyszerű volt a megoldás, más napokat jelöltek ki, és azóta nagyjából minden nap ugyanannyi kamion érkezik."

Remélem, most, hogy a cég megtalálta az egyszerű megoldást, nem csak megoldotta a problémát, de tanult is az esetből.

Kép: Wikimedia Commons

Egyik kedvenc blogom az Egy nap a városban. Ebben az egyik legutóbbi írás arról szól, hogy megnyílt egy legeslegújabb reggelizőhely a városban (azaz Budapesten), ahol - igazodván a munkába járás időpontjához - már 8 órától lehet reggelizni! Merthogy sok olyan reggelizőhely van, ami 9-kor, sőt 10-kor nyit.

Nem tudom, hogy egy 10-kor nyitó reggelizőhelynek kik a célcsoportja, de nem a munkába beleőszült kohászok és szövőnők, az biztos. :) Ennek fényében nem találom furcsának, hogy a mekik és hasonló nem túl menő helyek, ahol szintén lehet reggelit kapni, ugyanebben az időszakban tele vannak (láttam ilyet :), mert azok már 7 órától adnak reggelit.

Néha meglep, hogy egyes cégek milyen jól megélnek abból, hogy nem akkor kínálnak valamit, legyen az termék vagy szolgáltatás, amikor annak szezonja van (pl. reggelit reggel, sőt hajnalban), hanem dafke akkor, amikor alig van rá fizetőképes kereslet (pl. reggelit késő délelőtt). Lehet, hogy ők tudnak valamit, amit én nem?

Kép: Wikimedia Commons

Tegnap sikerült elkeverednem egy olyan Tescóba, amiben önkiszolgáló kasszák is vannak. Természetesen kipróbáltam az egyiket, nagyon ötletes találmány. Ennek ellenére mégsem támogatom a bevezetését.

Hogy miért nem? Mert nem szeretem, ha hülyének néznek és mert az önkiszolgáló kassza nem lean.

Nem tudod, mit jelent a lean? Nézd meg a Wikipédiában!

Régen, amikor feltalálták a telefont és a telefonközpontot, még kisasszonyok ültek a kapcsolótábla előtt, és ők kötötték össze az egymással beszélni kívánó embereket. Aztán a telefonellátottság nőtt, ennélfogva nőtt az igény is, így a kisasszonyok alkalmazása már nem volt kifizetődő. Nem azért, mert sokat kellett nekik fizetni, hanem mert sokkal-sokkal több kapcsolatot kellett egyszerre létrehozni és bontani, mint amit akár 1000 kisasszony képes lett volna kezelni. Egyszerűen a technika túlnőtt a kisasszonyokon, így ez a munkakör megszűnt, béke poraira.

Most nézzünk meg egy 100 évvel ezelőtti boltot és egy mait. Mi a közös? Az, hogy az árukért fizetni kell. Bár a vásárlók mennyisége nőtt, a feladat maradt ugyanaz: ki kell velük fizettetni az áru árát. Ehhez pénztárakat használnak, amiknél az áru árát - ma már vonalkódos beolvasással - beütik egy gépbe, ami összeadja a tételeket és a végén megkapjuk, hogy a vevőnek mennyit kell fizetnie. Jó esetben a vevő ezt kifizeti, elrakja a vásárolt árut és távozik. A pénztáros szerepe ebben ott van, hogy lehúzza a kódot, közli a végösszeget és fizettet.

Ahogy írtam, a vásárlók mennyisége nőtt, de a fenti folyamat ugyanez. Valakinek be kell olvasnia  kódot, valakinek közölnie kell a végösszeget, valakinek fizettetnie kell. A vásárló pedig továbbra is fizet és csomagol. Ki lehet-e váltani a kódbeolvasás, az összeg közlése és a fizettetés feladatát úgy, mint ahogyan a kisasszonyokat felváltotta a telefonközpont? Nem lehet. A kódot az önkiszolgáló kasszánál is leolvassa valaki: a vevő. Az összeget közli valaki: a gép. Fizettet valaki: a gép. Fizet: a vevő. Csomagol: a vevő. Mennyivel lesz gyorsabb a fizetés folyamata a fentiekkel? Az emberi tényezőt (magyarul a pénztárost) csak 2 műveletnél tudjuk kiiktatni: a pontos összeg közlésénél és a fizettetésnél. A maradéknál, azaz a kódbeolvasásnál csak az történt, hogy a pénztárost kicseréltük a vevőre. Tehát az emberi tényező megmaradt.

Sőt, alapvetően a helyzet rosszabbodott, mert a vevő nem olyan járatos a kódleolvasásban mint a pénztáros, ezért neki lassabban megy. Ha pedig gond van, annak a megoldása ugyanúgy időbe telik, mint a pénztáros esetében. Időbe telik az is, amíg a vevő kiszedegeti a pénztárcájából a pénzt vagy a kártyát (vagyis ezen sem nyerünk semmi időt), időbe telik, amíg a gép visszaad. És az is időbe telik, amíg a vevő elpakolja az áruját, és az alatt új vevő nem tud az önkiszolgáló kasszához jönni. A hagyományos kasszánál volt rá lehetőség, hogy a pénztáros már egy új vevő kiszolgálását kezdje meg, amíg az előző elpakol. A hagyományosnál a fenti műveletek párhuzamosítására is van lehetőség, ugyanis az értelmesebb vevők már akkor előkészítik a szatyrot, pénztárcát, bank- és pontgyűjtő kártyát, amikor a pénztáros még csak a kódokat olvassa be. Ellenben az önkiszolgáló kasszánál előbb kódokat olvasol be te magad, majd csak a végén tudod előhalászni a pénztárcát, kártyát, szatyrot. És bár az önkiszolgáló kasszát a Tesco úgy reklámozza, hogy nem kell többet sorba állni, ha akár csak tízen akarnak vele fizetni egyszerre, ugyanúgy sorba kell állni hozzá...

Mondhatjuk persze, hogy hozzá kell szokni az önkiszolgáló kassza használatához. De hidd el, ez sosem lesz jobb, mint a pénztárossal való fizettetés. A legjobb esetben is csak ugyanolyan gyors lesz, mint az. Az egyetlen előnye, hogy nem kell bért fizetni a pénztárosnak, és nem kell őt képezni meg motiválni, és úgy egyáltalán törődni vele, mert az csak nyűg a vezetőségnek. Ellenben a pénztárosi munka egy részét továbbra is élőmunkával kell elintézni, (a kódleolvasást), csak éppen most már nem kell érte fizetni, hiszen megcsinálja a vevő. Hát ezen a ponton érzem én úgy, hogy hülyének néznek.

Azt, hogy a folyamat nem lean, pedig fentebb kifejtettem. Mitől is lenne az? Nem gyorsabb, nem ad semmi plusz élményt (ha csak azt nem vesszük plusz élménynek, hogy ha valami gond van, akkor keresgélhetjük az illetékest, aki segít), sem plusz értéket vagy jobb szolgáltatást. (Az jobb szolgáltatás, ha én végezhetem el azt, amit addig a személyzet végzett és még ugyanúgy sorba is kell állnom hozzá?) És még munkahelyek is megszűnnek miatta, pedig a munka megmarad.

Neked mi a véleményed az önkiszolgáló kasszákról?

Kép: Önkiszolgáló kassza egy amerikai Ikeában Forrás: Wikimedia Commons

Tudtad, hogy a waray Wikipédiában már majdnem egymillió szócikk van? Bezzeg a magyar meg ennek a hétnek az elején éppen hogy csak elérte a 250 000-et. Micsoda szégyen! Vagy mégse?

Te is könnyen elbódulsz a számok láttán?

Vizsgáljuk meg közelebbről a waray wikit. Ha rákattintasz a fenti linkre, majd azon belül a Lap találomra, akarom mondani a Bisan ano nga pakli gombra (bal oldalt) és ezt a műveletet 10x megismétled, akkor egymás után 10 darab cikk fog random módon eléd kerülni a waray wikiből. Ha figyelmesen szemléled őket, és ha kicsit is konyítasz a Wikipédiához általában, akkor azt láthatod, hogy alul, a kategóriák (Mga kaarangay) sorban többször is ehhez hasonló kategóriacímkék jelennek meg: Himo hin bot 2013-08.

Ezt bizony még csekély waraytudásommal is le tudom neked fordítani: Bottal létrehozott cikk 2013 augusztusából. A Wikipédián botnak - a robot rövidítéséből - nevezik az "önműködő" kis programokat, amik majdnem maguktól képesek bizonyos automatizált feladatokat elvégezni, pl. helyesírást javítani vagy bizonyos feltételek mellett cikkeket átemelni máswikikből, stb. Tehát a waray wiki bottal készített rengeteg cikket. A rengeteg nem is elég jó szó, mert ha majdnem egymillió cikkből random módon lekérve 10 darabot, abban legalább 8 bottal készített van, az arányaiban véve több, mint rengeteg. Márpedig én többször 10 cikket megnéztem.

De mi közünk van nekünk ahhoz, hogy a waray hogyan gyárt cikkeket? Az ő dolguk. Ez így is van. A probléma ott kezdődik, amikor egyesek a waray wikit mint véres kardot hordozzák körbe, hogy lám, még ott is majdnem 1 000 000 cikk van, debezzegnálunk.

Ha tovább vizsgáljuk a waray wiki random cikkeit, azt is láthatjuk, hogy ezek a bottal létrehozott cikkek gyanúsan sokszor rövidek. Nem kicsit, nagyon. Annyira nagyon, hogy nálunk ezek a cikkek mennének a levesbe, mint szubcsonkok. Szubcsonk az, ami használhatatlanul rövid, mintha Napóleonról annyi szerepelne csak, hogy Napóleon egy francia császár volt. Az ilyen cikk kap 5 nap haladékot, hátha valaki feljavítja, és ha nem, akkor töröljük. A waray wikipédistákat azonban nem zavarják ezek a "cikkek", sőt, bizonyára büszkék is rájuk. Hát így van nekik 1 millió darab. Lehet, hogy mennyiségben sokkal előbbre járnak nálunk, de minőségben?

Szerinted melyik a fontosabb, legyen jó sok "Napóleon egy francia császár volt" típusú cikk, vagy legyen kevesebb, de használhatóbb tartalmú?

A waray wiki esete azt mutatja, hogy mindig érdemes a számok mögé nézni, mielőtt elkezdünk ájuldozni az eredmények láttán. És ez nem csak a wikipédiákra igaz, ha érted, mire célzok. :)

A képen waray wikipédisták láthatóak. Forrás: Wikimedia Commons

...mert november :) ...mert rajtam kívül senki nem szereti. ...mert jó hazaérni a ködös szürkeségből a világos meghittségbe. ...mert muffint lehet sütni a hideg ellen. ...mert el lehet kezdeni készülni a karácsonyra. ...mert lehet szép havas télben reménykedni. ...mert ködös ...mert végre egy olyan hónap, aminek nincs célja, hanem csak úgy van...

Te miért szereted a novembert?

Margit-sziget és japánkert november 1-jén

A fenyőfák fittyet hánynak a novembernek

A japán juhar levelei elkezdtek pirosodni végre

A lámpás szilárdan állja, amit állnia kell :)

A kis tó is meg van még, hátulról is

Kis BKV-s (pardon: BKK-s) szösszenetek.

Első.

Utaznék a 7-es buszon a Móricztól Kelenföld-Városközpont felé. Nem jön. Már régóta nem jön, ellenben a Duna felé szirénázó mentő siet. A villamosok se jönnek. Biztosan baleset van, sóhajtok. Éppen elkezdenék töprengeni, elinduljak-e gyalog, amikor végre jön egy 7A busz. Felszállunk rá. A busz robog, a Kosztolányin megáll a buszmegállóban. Majd ráhajt a villamossínekre, amit pedig nem szokott a napnak ebben a szakában. Gyanús lett a dolog, és igazam lett. A busz ahelyett, hogy bekanyarodott volna a Tétényi útra, ment egyenesen tovább, a villamosmegállóhoz. Az utasok persze elkezdtek sipákolni: "Mi van, miért erre megyünk? Ez villamospótló?" Mire az egyik utas megszólalt: "Mi is 7A busznak hittük, aztán hallottuk, hogy a sofőrnek szólnak, hogy a Tétényitől a villamossíneken menjen tovább Kelenföldre, mint villamospótló. A sofőr akkor ezt be is mondta a hangosba, de azóta nem." Így hát leszálltam, és gyalog mentem tovább a célom felé (még kb. 15 perc). Szerintem sejtitek, mi volt a gond: a kommunikáció teljes hiánya. A buszra 7A volt kiírva. A sofőr egy mukk nem sok, annyit sem szólt. Még a villamosmegállóban sem, ahol a fél busz - erősen anyázva - leszállt.

Második.

Állok a buszmegállóban. Már megint régóta. Hol az a fránya busz? Végre jön. Felszállunk, majd állunk. Nem mi, az utasok, hanem a busz. Miért nem megyünk már? Ekkor a hangosban megszólal egy női hang, hogy a menetrend betartása érdekében most néhány percet még álldogálunk itt a megállóban. Utasfelháborodás. Na, ezzel meg mi a baj? Már az se jó az egyszeri utasnak, ha a BKV megpróbálja végre betartani a menetrendet? Legalább pontosan lehet tudni, mikorra kell kimenni a buszra, nem kell negyedórákat várni, mert előbb (vagy később) megy el. Egy külvárosi járatnál ezt az érvelést el tudom fogadni. De ebben az esetben mi a 7E busszal álltunk a Kosztolányin, ami abban a menetrendi időszakban (reggel 8 és 9 között) egészen pontosan 5 percenként jár. Ez van kiírva a menetrendre is, hogy 5 percenként, pontos időmegjelölés nélkül. Felváltva a 7, 7A és 107E buszokkal, amik ugyanazon az útvonalon, szintén 5-6 percenként járnak. Mire is vártunk hát ebben az esetben?

Harmadik.

Elsőajtós felszállás. Elöl állok. 15-16 éves fiatalok felszállnak, mutatják a bérletet, kivéve egy srácot. Hátramennek. Sofőr bekapcsolja a hangost: kérem a kedves utast, fáradjon előre és mutassa be jegyét, bérletét. Srác veszi a lapot, előrejön. Teátrális mozdulatokkal előveszi a pénztárcáját, és mutatja a sofőrnek (és én is látom, mert mellette állok), hogy ott van benne gondosan elhelyezve 1 db jegy. Előveszi, nagy műgonddal berakja a lyukasztóba. Úgy csinál, mintha lehúzná, de nem kattan. (Nekem 5 perccel őelőtte kattant, mert én nem csak úgy csináltam, mintha.) A jegyet nagy műgonddal visszateszi a tárcájába. Én ránézek, ő visszanéz. Tudja, hogy láttam. Majd szó nélkül elmegy hátra a barátaihoz. Még arra se veszi a fáradságot, hogy odavágjon nekem egy "mit bámulsz, he"-t. Ő a jövő embere. Ügyes! És nem, nem cigány volt, hanem egy jól öltözött középosztálybeli srác. De legalább vigyáz a jegyére, hiszen csak egy van neki.

Kép: Wikimedia Commons

Meg akartam nézni a Google Mapsen, hogy a Szent Gellért tér és egy másik hely között mi a legrövidebb út. Ez a következőképpen zajlott:

1. Behívtam a Google Mapset, bejött a Magyarország-térkép. Beírtam a keresőbe, hogy Budapest, Szent Gellért tér. Bejött a tér.

2. Rákattintottam a Saját helyek gombra a térképkészítéshez. Kiírta, hogy nem vagyok bejelentkezve.

3. Bejelentkeztem. Ekkor ismét bejött a Magyarország-térkép.

4. Megint beírtam a keresőbe, hogy Budapest, Szent Gellért tér. Bejött a tér.

5. Rákattintottam a Saját helyek gombra. Bejött a korábbi mentett térképeim listája és egy piros színű, Térkép létrehozása feliratú gomb. Rákattintottam.

6. Új lap nyílt, rajta egy ablak: Üdvözli a Maps Engine Lite! és egy kék gomb: Új térkép felirattal. Rákattintottam.

7. Bejött a Magyarország-térkép.

8. Valahol kandi-kamera van elrejtve, ami figyeli, hogyan reagálok erre a helyzetre? Így:

9. Gugli, Gugli, ennél többet vártam tőled.

10. Persze tudom, én rontottam el a sorrendet, csak a végén kellett volna megkeresni a Szent Gellért teret!

11. Bocsánatot kérek a Guglitól, mert nem tudom helyesen használni a termékét.

Pálferi mesélte az alábbi sztorit:

A szegény ember szomorúan veszi tudomásul, hogy tönkrement a kedvenc papucsa, és nincs pénze újat venni. Azért még elviszi Svarchoz, a cipészhez, hátha meg tudja javítani. Svarc átveszi a papucsot, és azt mondja a szegény embernek, hogy hátraviszi a műhelyébe, mert alaposan meg kell néznie. 10 perc múlva visszajön azzal, hogy sajnos a papucs menthetetlen. Szegény ember lógó orral hazaviszi a papucsot, és elhatározza, hogy ennek ellenére addig fogja hordani, amíg tényleg le nem szakad a lábáról. Otthon bele is lép a bal papucsba, de érzi, hogy valami nyomja a lábát. Belenyúlt: egy cukorka volt benne. Belelépett a jobb papucsba, abban is nyomta valami a lábát: egy papírdarab volt benne. A papírdarabon írás volt Svarc betűivel: "Ha valamit nem tudunk megcsinálni, érdemes jól nem megcsinálni."

Kép: mek.oszk.hu

Biztosan olvastátok már ezt az interjút. Azt hiszem, ha nem is olvastátok, akkor sem mond semmi újat a magyar módszerről. Sajnos.

Sok-sok cikket olvastam már arról, hogy egyes cégek azokat az üzletágaikat, amik nem mennek, egész egyszerűen eladják. Minek vesződjenek vele? Vesződjön vele más!

Szerintem ez zseniális ötlet. Rögtön alkalmazom is magamon.

Nekem a térdem nem működik megfelelően. Ezért eladom, vesződjön vele más. A szemem sem tökéletes. Vesződjön vele más. Ezt is eladom. Tulajdonképpen én magam sem működöm megfelelően, hiszen itt blogot írogatok, meg dolgozni járok ahelyett, hogy aranyifjúként (vagy inkább aranylányként) egy tengerparton süttetném a hasam. Így hát egyben is megvásárolható vagyok! Vesződjön velem más!

Ajánlatokat kommentben kérek. Jelige: Meg fogunk egyezni, kalandorok se kíméljenek.

Biztosan ismeritek ezt a kifejezést, hogy "for dummies". Arra mondják, ha valamit úgy írnak le, olyan egyszerűen, hogy a legbutábbak is megértsék.

Megnéztem a Gravitáció című filmet Sandra Bullockkal és George Clooneyval. Láttam benne egy érdekes részt, amikor Bullock megpróbálja beindítani a Szojuzt, és előveszi a Piros Könyvet, amiben lépésről lépésre le van írva, mit, mikor és hogyan kell csinálni. Erre a könyvre néha ráközelít a kamera. Sajnos azt a kockát a filmből, amin igencsak meglepődtem, nem találtam meg semmilyen formában a neten, de a következőt ábrázolta.

A feladat: a fékezőrakéták segítségével odanavigálni a Szojuz egységet a kínai űrállomáshoz. Ehhez "el kell hitetni" a Szojuzzal, hogy csak 3 méterre van a Földtől, ugyanis - legalábbis így vettem ki a sztoriból, de javítsatok ki, ha tévedek - másképp nem indulnak be a fékezőrakéták. Bullock szépen oda is lapoz a megfelelő részhez a könyvben, amiben egy ábra van. Függőleges vonalon ábrázolva a méterek, vízszintes vonal ábrázolja a földet, és a föld fölött lebeg a Szojuz egy ejtőernyőn, és a Szojuz és a föld közé egy kisebb függőleges vonal van húzva, és ráírva, hogy "3 m", azaz 3 méter. Az oldal mást nem tartalmazott (legalábbis mást nem láttam rajta az alatt a 2 másodperc alatt, amíg mutatták a filmen). Hát mi ez, ha nem "Landolás for dummies"?

Nem tudom, ebből Bullock mit szűrt le, de végül is megoldotta a feladatot. :) (Bocs a spoilerért.)

Azon gondolkodtam ez után, hogy mennyire lehet leegyszerűsíteni a dolgokat, illetve az ábrázolásukat, különös tekintettel arra, hogy az űrhajósok nem a dummies kategóriában tartoznak. Vajon szükséges előtte az alapos képzés, hogy aztán a dolgokat ennyire le lehessen egyszerűsíteni? Képzés nélkül vajon érthető lett volna-e az űrhajós számára, hogy mit jelent az ejtőernyőn lebegő leszállóegység és a 3m?

Elég-e, ha a munkahelyeken is csak vizuális jeleket helyezünk el (for dummies), de nem magyarázzuk el, hogy mit jelentenek?

Holden írt nemrég arról, hogy egy patikában várakoznia kellett, pedig a patika nagy betűkkel hirdette, hogy ők bizony feltalálták a várakozás nélküli patikát. Kis hazugság. Hány ilyen van! Például itt Budapesten egyes zebráknál található egy gomb, amit ha megnyomsz, akkor a lámpa zöldre vált és átmehetsz az úton. Persze, ha nem nyomod meg, akkor is előbb-utóbb zöldre vált, csak gombnyomással hamarabb. Elvben. Ki is van rá írva: "Nyomja meg. Várjon. Menjen át." Megnyomom. Várok. Pontosan annyit, mintha nem nyomtam volna meg. Átmegyek. Még háromszor kipróbáltam gombnyomással és háromszor anélkül. Azóta nem nyomom meg.

Mások viszont bőszen nyomkodják, mert azt hiszik, hogy elromlott, amikor azt látják, hogy előbb egyenesen mennek az autók, aztán a kanyarodósáv mehet, aztán megint egyenesen az autók és csak utána a gyalogok. A sorrend ugyanez, akár nyomjuk a gombot, akár nem. Kis hazugság. Talán már észre sem vesszük.

Holden válaszára kommentben azt írták, komoly cégek tudják, hogyha valamit ígérnek az ügyfélnek, azt be kell tartani, a többiek pedig trükköznek az apróbetűvel. Ez oké is. De hogy nálunk milyen nagyon sok cég tartozik a többiek kategóriába...?!

Néhány nappal ezelőtt arról írtam, hogy csinálni akarok magamnak házi zen kertet, mert borzasztóan tetszenek a japánkertek, sokszor járok a Margit-szigetre az ottani kert miatt. (lásd még: Miért szeretem? sorozat)

Nos, házi zen kertem ugyan még nincs, viszont az elhatározás után 2 nappal azon kaptam magam, hogy a bal kezemben fogom a Hogyan nézzük a japán művészetet?, a jobb kezemben A buddhizmus rövid története című könyveket, közben olvasásra várnak a Régi japán kertek és A harmónia kertje - A kert harmóniája: Zen kertek c. könyvek, és próbálom megérteni, mi is az a zen kert, azon kívül, hogy állati jól néz ki.

Pedig a házi zen kert nem nehéz, ennyiből áll:

Azaz némi homok, kavicsok és a képen nem látható gereblye, amivel a vonalakat húzzuk a homokba. Minek ehhez a buddhizmus története?

A dolgok (vagy micimackósan: A Dolgok) azonban sokszor többek, mint aminek látszanak. Példának okáért ott a lean, annak is az 5S eszköze.

Nem tudod, mi az az 5S? Nézz utána a lean szótárban!

Ránézésre nagyon egyszerű. Végy egy kis rendet: vonalak a földön, címkék a dobozokon, ilyen volt-ilyen lett képek a falon, némi napi-heti-havi audittal megbolondítva, és kész is. Aztán eltelik néhány hónap, és bár van vonalunk a földön, címkénk a dobozon, képek a falon és auditunk is, még sincs 5S-ünk. A fene se érti. Lehet, hogy elfelejtettük elolvasni A buddhizmus rövid történetét?

Amiből megtudhattuk volna, hogy tulajdonképpen mi az ördögnek is kell nekünk az az 5S? Mire akarjuk használni? A célja ismeretében el tudjuk mondani, hogy nekünk tényleg az 5S kell? Akarunk rá időt, energiát szánni, vagy csak annyi van az akarásunk mögött, hogy  "de jól néz ki, nekünk is kell egy ilyen"? És a többi lean eszköz? Arról tudunk legalább annyit, mint az 5S-ről? Mert az 5S-ről nagyon jó képeket és videókat lehet találni a neten. De találsz-e a just in time-ról? A kanbanrendszerről? A kaizenről? A hoshin kanriról? Az ember tiszteletéről? (Hosin miről...?)

Ezekről is találsz infót a lean szótárban!

Én tudom, hogy neked a lean kell, mert én tudom, mi a célja. :) De te is tudod, vagy csak megrendeled a tanácsadótól és aztán várod a csodát?

Én azt várom, hogy egyszer egy lean tanácsadáson azzal fogadjon a cég, hogy Tündi, hallottunk egy konferencián a leanről, amin felbuzdulva elolvastuk a Lean szemléletet, és a Toyota-módszert, megvettük a Zsebedben a lean sorozatot, és még egy csomó szakkönyvet (és a blogod is olvassuk :). Hát el vagyunk ájulva, és egészen biztosak vagyunk benne, hogy nekünk a lean kell! Nekünk kell a lean!

Én nem kavicsokat és homokot akarok tárolni a lakásomban, hanem egy zen kertben akarok gyönyörködni, ezért nem csak érdekel a japánkert, de érdeklődöm is iránta. És te? Vonalakat akarsz a földön, vagy 5S rendszert?

Téged valóban érdekel az, ami érdekel?

...mert október :) ...mert esik ...mert – ha szerencsénk van – még van néhány szép napunk. ...mert színesek a fák. ...mert jó az avarban sétálni. ...mert fel lehet venni a színes őszi ruhákat, cipőket, sálakat. ...mert lehet várni a telet és a havat. ...mert kezdődik a muffinsütő-szezon. ...mert az egyik legszínesebb hónap.

Te miért szereted az októbert?

Margit-sziget és a japánkert október 6-án

Valaki azt írta egy korábbi bejegyzésem kommentjében, hogy minek ír az blogot, aki nem tud írni. Teljesen igaza van, sőt, én azzal egészítem ki ezt az éleslátást, hogy minek fényképezik az, aki nem tud fényképezni. :) Így nézzétek hát a következő képeket.

A fenyők:

A kis tó "elölről", a japán juharral, aminek már pirosodnak a levelei. Ha teljesen piros lesz, akkor lesz igazán szép.

A kis tó közelről:

Nincs japánkert kőlámpás nélkül:

A kis tó "hátulról":

Ha új vagy a blogomon, még nem tudhatod, hogy lelkes wikipédista vagyok, de azt te is tudhatod, hogy a magyar Wikipédia idén 10 éves. Ha minden igaz, még az ősz folyamán elérjük a 250 000 cikket is, nem mintha a darabszám fontos lenne.... Ellenben az fontos, hogy a cikkek egyre jobb minőségűek legyenek. Erre van egy jó rendszer, a kiemelés, ami azt jelenti, hogy az a cikk, aminek a címe mellett balról egy bronzcsillagot láttok, az ún. kiemelt, azaz a Wikipédián belül kiemelt minőségű úgy tartalmilag, mint formailag. Ilyen minőségű cikkből már majdnem 800 van, ahogy azt a Wikipédia kezdőlapján is olvashatjátok. Ezekből a cikkekből válogatunk hetente kettőt a címlapra, e sorok írása közben az anafilaxiáról szóló cikkre hívjuk fel a nagyérdemű figyelmét.

Tehát vannak kiemelt cikkek, amikről lehet tudni, hogy nagyon jó minőségűek. De mi van a többivel? Azok rosszak? Korántsem. Sok más nyelvű wikiben, például az angolban komoly cikkértékelési rendszer működik, aminek része az úgynevezett (angol nevével élve) Good Article, röviden GA cikkek megléte, amit magyarra Jó cikként tudnánk fordítani. Már régóta tervbe volt véve, hogy a magyar wikin is legyenek GA cikkek. Úgy tűnik, most jött el az ideje ennek, mert augusztus 19-én az erről szóló szavazáson megalapítottuk a Jó cikkek rendszerét. Ez úgy működik, hogy ha valaki talál egy Jó cikknek való cikket, jelöli a megfelelő lapon, és a szerkesztők - a megszavazott kritériumok mentén - értékelik a cikket, és ha szükséges, változtatásokat javasolnak és hajtanak végre. Minderre két hét áll rendelkezésre, a végén vagy már közben pedig szavazni kell arról, hogy a cikk megkaphatja-e a Jó cikk státuszt. Megfelelő szavazatszám mellett megkapja, egyébként nem. A rendszer tehát alig másfél hónapja működik, mégis már 18 cikk kapta meg ezt a minősítést (és volt néhány, ami elbukott), amit a cikk címe mellett balról látható zöld kör benne egy kereszttel jelöl. Más wikikben is ez a jele a Jó cikknek.

Mi a különbség a kiemelt és a jó cikk között? Vannak olyan kritériumok, amiknek mindkét esetben meg kell felelni (igazából minden Wikipédia-cikknek meg kellene felelni ezeknek), ilyen a kiváló helyesírás (!), az enciklopédiába illő semleges stílus és cikk-formázás valamint a megbízható, ellenőrizhető forrásból származó tartalom.

A kiemelt cikknél nagyon fontos az, hogy a cikk minden "erős" állítása mellé kell egy forrást állítani, ezeket jelzik az adott szó vagy mondat után a jobb felső sarokban álló kis számok. Erős állítás pl. az, hogy "Ez a könyv a világirodalom 10 legjobb könyve között van." Ilyenkor meg kell mondani, hogy ezt egy szaktekintély mondja, vagy Mari néni. Előbbi számít, utóbbi nem. A Jó cikknél "csak" az a feltétel, hogy a cikk tartalma a cikk végén megadott forrásokból levezethető legyen (persze nem baj, ha az állítások külön is forrásolva vannak).

Kiemelt cikknél fontos a cikk hossza is abban az értelemben, hogy a cikk tárgyáról egy enciklopédiához illő mélységben kell írni, ami bizony meghatározza a hosszt is, magyarán egy kiemelt cikk az bizony (nagyon) hosszú. Persze mint tudjuk, ez csak viszonylagos, hiszen lehet Napóleonról 10 A4-es oldalnyi kiemelt cikket írni, ami már tényleg hosszú, ugyanakkor Napóleonról könyveket is írtak már tele, amihez képest egy wikis kiemelt cikk hossza szinte meg se látszik. Tehát a Jó cikk lehet rövidebb is, a lényeg, hogy minden fontos témát tárgyaljon, vagy legalább említsen. Esetleg lehet rövid azért is, mert nincs a témáról több infó. Jó cikk lett például az 526-os antiokheiai földrengésről szóló, ami sosem lesz kiemelt, viszont többet sem nagyon lehet róla tudni, mint ami bele van írva.

Részletes leírást a jó cikkek iránt támasztott követelményekről itt találtok: Jó szócikk-státusz kritériumai

Itt tudtok jelölni Jó cikket: Jó szócikk jelölése

És itt találjátok a már Jó cikk-minősítést kapott cikkek listáját témakörönként: Jó szócikkek listája

A Jó szócikkek rendszerét tehát azért hoztuk létre, hogy egyrészt megmutassuk, hogy a kiemelt cikkeken kívül is vannak minőségi cikkek a Wikipédián, másrészt, hogy azokra a cikkekre is felhívjuk a figyelmet, amik témájuk miatt sosem tudnak kiemeltek lenni (mint például az említett földrengéses cikk), habár minőségi cikkek, és hogy a szerkesztőknek egy újabb platformot adjunk, ahol elismertethetik a cikkeiket. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy kiemelt szintre kevesen írnak cikket, mert annak az elbírálása nagyon szigorú, nagyon sok energiát kell beleölni egy-egy cikkbe (főleg ami az állításonként való forrásolást illeti). A jó cikknél is vannak szigorú követelmények (érdekes, hogy néha nem is a tartalommal van baj, hanem a stílussal és a helyesírással :), de ezeknek könnyebb megfelelni, és a cikket "olvasásra érdemes" szintre felhozni. A németül tudó szerkesztők szerint a német wikiben a Jó cikkeket nem is Jó cikknek, hanem Olvasásra érdemes cikknek nevezik. Egy az angol wikiben dolgozó szerkesztőtől pedig azt olvastam, hogy szerinte a Wikipédia (nem csak az angol wiki, hanem általában a Wiki) célja az kellene, hogy legyen, hogy előbb-utóbb minden cikk Jó cikk legyen, mert az már bőven jó minőségi szint, a kiemelt szintre felhozni egy cikket, szinte már túlzás (leanes szakszóval élve: túlzott megmunkálás). Ezzel a véleménnyel egyet tudok érteni, ezért is foglalkozok a magyar wiki Jó cikkeivel.

Szóval, ha van cikk, amit szívesen megírnátok, felfejlesztenétek erre a szintre, ne habozzatok, csak regisztrálni kell hozzá! (A kérdésekre szívesen válaszolok kommentben.)

Akit pedig érdekel, hogy vajon a Wikipédia lean-e (ha már ez a blog a leanről szól), az olvassa el két korábbi posztomat a témában: Miért szeretem a Wikipédiát? és Miért nem szeretem a Wikipédiát?