Hollywood annyira unalmas. Már rég nincsenek új történetek, csak a régiek remake-jeit készítik el, beleértve a világmegváltó képregényhősök végeérhetetlen sorának filmrevitelét. Ha a fantáziájuk meglódul, akkor esetleg megfilmesítik egyes klasszikusok előzményét vagy utózmányát, ahogy tették azt az Alien-filmekkel (Prometheus) vagy éppen teszik most a Csillagok háborújával. A Prometheusról még itt a blogban is írtam, akkora csalódás volt számomra.

Ne ijedjen meg senki, nem lesz hosszú. Én, aki imádom a csokit, a következőket elmélkedtem ki akkor, amikor arról olvastam, hogy egy csokiélményparkban hamarosan üzembe állítanak egy 3D-s csokinyomtatót: Bárcsak az, aki feltalálta a 3D-s nyomtatást, ezentúl csak nyomtatott csokit ehetne élete végéig! Legalább több maradna nekem az igaziból! :)

Nagyon tetszik az észtek hozzáállása. Ugyanis az a véleményük, hogy a fában az a jó, hogy árnyékot ad. Hogy ebben mi a hír? Az, hogy ez a bizonyos fa egy focipálya közepén áll. Nem oda ültették - ennyire azért nem különleges még az észtek hozzáállása sem :) -, egyszerűen csak a fa körüli területet kinevezték focipályának. Ez már régen volt, évtizedekkel ezelőtt. Akkoriban persze megpróbáltak megszabadulni a fától, hiszen nem az volt a baj, hogy a fa körüli részből csináltak focipályát, hanem az, hogy a fa nőtt rossz helyen, de a fa nem hagyta magát. Ez az ő földje, az ő gyökerei, haggyákőtbékén. Békében is hagyták, most körülötte fociznak, és örülnek, hogy milyen jó, mert árnyékot ad focizás közben.

Tanulság? Ki-ki vonja le maga. A fára pedig lehet szavazni, mint az Év fájára! Megérdemli.

A kacifántos címet egy gyerekkori élményem felidézése ihlette. Amikor hetente jött a szódás, hogy kicserélje az üres szódásüvegeket teliekre.

Annak idején a szörpöt (amit mi csak "málnának" hívtunk akkor is, ha narancsízű volt), szódával ittuk. Meg persze a fröccsöt is. :) A legkorábbi élményeim egyike az, amikor szifonban, patronnal készítettük, aztán nem tudom mikor és hogyan, de áttértünk a szódás által töltött és hetente helybe hozott üvegekre.

Ezen a héten kiderült, hogy Garfield még mindig keresi a gyökérokokat, hogy nem mindig sikerül elsőre minden részletében érthető sajtóközleményt (?) írni és hogy feltalálták végre a világ legzseniálisabb szolgáltatását.

Ezen kívül döbbenetes hír és videó járta be a világsajtót: egy repülőgép folyóba zuhanását láthattuk testközelből. Kiderült, hogy a gép mindkét hajtóműve leállt, és az is kiderült, hogy a társaság nem ritkíthatta meg a járatait. Miért is nem? Tiltja a törvény? Megállt volna a Föld forgásában? Ja, hogy akkor elpártoltak volna az utasok? Hát igen, ez is egy indok... Én viszont azt mondom: inkább lemondok az utazásomról, elegendő megfelelően kiképzett pilóta hiányában, mint hogy egy folyóban landoljak - holtan.

Elvileg most - mivel ez egy hétvégi pihenős poszt - kellene ide egy idézet, a hét lezárásaként. De nem tudom, milyen idézetet lehetne ide tenni. Mert más az, hogy ha nő az igény kék színű lábosra, akkor gyorsan legyártunk a kék ezerféle árnyalatában pompázó, de vacak lábost, és más az, ha az utazási igény növekedésére úgy reagálunk, hogy semmibe vesszük a biztonsági előírásokat, és gyorsan "kiképzünk" valakiket repülőt vezetni. Sőt, a fenti esetben szerintem nem a biztonsági előírások megszegése a probléma, hanem az egész mögött meghúzódó gondolatsor. Mert azt hisszük, hogy a vevő kívánságait mindenáron teljesíteni kell. Még akkor is, ha ezzel magát a vevőt veszélyeztetjük. Mert arra gondolunk, hogy a cégünknek mindenáron életben kell maradnia még akkor is, ha ezzel a vevőink (és a dolgozóink) életét veszélyzetetjük. És akkor a profitelvárásokat nem is említem.

Az ilyen döntések nem a biztonsági előírásokkal mennek szembe, hanem a józan ésszel. Akik ilyen döntéseket hoznak, valójában fütyülnek a vevőkre - még ha az ellenkezőjét is állítják. Én ezért nem utaznék többet ilyen légitársaságokkal, mint a TransAsia. 

(A fenti sorok írója korábban néhány évig a Malévnél dolgozott, a pilóták járatokra beosztása volt a feladata. Vicces mondás járta akkoriban: "mi fél lábbal mindig a börtönben vagyunk, mert ha valami történik a gépekkel, az első, amit megnéznek, a pilóták járatra való beosztásának szabályossága." Én nem találtam olyan viccesnek ezt a mondást. Viszont előfordult, hogy töröltünk járatot azért, mert nem volt szabályosan beosztható pilóta. Ez főleg nyáron - azaz csúcsszezonban - fordult elő, hiszen a pilóták is ekkor akartak szabadságra menni. Ha te is szenvedő alanya voltál ilyen törlésnek - ritkán fordult elő - akkor örülj, jobb élve lemaradni egy nyaralásról, mint koporsóban visszatérni.)

Ez lenne az, aminek a segítségével pisilőhelyet találhatunk magunknak, ha épp szükségünk van rá.

Szerintem korszakalkotóan és hiánypótlóan zseniális, arra a kérdésre pedig, hogy igénybevétel után "megérte-e az árát" a szolgáltatás, csak annak fényében lehet érdemi választ adni, hogy mennyire volt sürgős (had ne mondjam: Just in time) az igénybevétel...

Ha ez a szolgáltatás nem ad értéket, akkor nem tudom, melyik ad!

Vagy háromszor kellett elolvasnom ezt a hírt, hogy megértsem, akar-e mondani valamit egyáltalán?

A cikk címe szerint újragondolja a piackutatást egy magyar startup, ami "egy olyan szoftvert fejlesztett, ami tanul az emberi inputokból, és a kapott információt az egész adatbázisra alkalmazza." Ez áll a bevezetőben.

Garfield nem azok közé a macskák közé tartozik, akik, miután a tanácsadó kitette a lábát, mindent elfelejtenek. Ő még ma is alkalmazza a lean eszközeit. Egyik kedvence például a gyökérok-keresés, mivel a leanben Garfield szerint is az a jó, hogy minden fontos kérdésre választ ad - feltéve, ha a helyes kérdést tesszük fel.

Forrás: Napigarfield

Ez történt a blogon a héten:

Hétfőn bemutattam Mark Zuckerberg elképzelését a közösségi média jövőjéről. Szerdán azon lamentáltam, hogy miért nem annyit csomagolnak a gyógyszerekből egy dobozba, amennyit a páciensnek be kell vennie? Csütörtökön kiderült, hogy a Pinteresten már a felhasználók nemére is lehet szűrni, és ez állítólag jó dolog. Pénteken pedig MM indexes újságíró szavait idézve elemeztem a Budapestre leesett 3 cm hó által okozott hókáoszt.

Ez történt a nagyvilágban:

Ez egy rövid poszt lesz, mert Marczisovszky Mártonnal csak egyet érteni tudok hókáosz-ügyben. Azt mondja, hogy pár centi hó nem azért okoz problémát, mert jaj leesett, hanem azért, mert leszarjuk. Ő mondta így, nem én. :)

Ehhez már csak egy kérdést lehet hozzáfűzni: és ilyenkor hol vannak és mit csinálnak a közmunkások?

Ez utóbbi kérdés megválaszolására állítólag volt igény a Pinterest felhasználók körében. Csak ezzel tudom magyarázni, hogy a Pinterest beújított egy olyan keresőfunkciót, amiben a követendő pinnelők nemére is lehet szűrni.

Amerikában állítólag nagyon megy a lean healthcare, azaz a lean egészségügy. (Itt egy csomó könyv a témában.) Nálunk még nem annyira megy. És most nem a kórházakra és azok állapotára, a végeérhetetlen várólistákra gondolok, hanem a gyógyszerek csomagolására-adagolására.

Mark Zuckerberg Bogotában járt, és ha már ott volt, felvázolta a közösségi média jövőjét. A közösségi média jövője az lesz, hogy mindenkinek lesz egy szemüvege, aminek a segítségével folyamatosan tud kommunikálni bárkivel anélkül, hogy le kellene néznie a telefonjára. Szerintem ez elég unalmas jövő.

Úgy döntöttem, plagizálok - önmagamtól. A másik blogomon ez a hétvége már a második, amikor "hétvégi pihenőt" tartok, és összegzem, mi történt azon a blogon az elmúlt héten, mi történt a nagyvilágban, és bónuszként közzéteszek egy néhol komoly, néhol vicces "bölcs mondást" vagy akár kicsit hosszabb idézetet. Ezt a szisztémát fogom tehát ezután követni itt is, a 7 veszteség blogon.

Mi történt ezen a héten a blogon?

Ezen a héten 3 írást olvashattatok, ebből kettő heti aktualitásra reflektált. Az első, egy rendszámtáblalopás apropóján arról szólt, hogy tudunk mi hatékonyak lenni, ha akarunk. A másodikban arra mutattam rá (ismét), hogy miért fontos, hogy néha kimozduljunk a saját iparágunkból, és átránduljunk egy másikba. Én például egy marketingről szóló könyvet olvastam, mégis leanre bukkantam benne. A harmadik írás pedig arról szólt, hogy a vásárlók miért vizionálnak hiányt a Tescóba, és hogy vajon tényleg hiányról van-e szó?

Mi történt a nagyvilágban?

Éppen a Jó szócikknek jelölt Feröer történelme cikket értékeltem a Wikipédián, amikor szembejött velem az az infó, hogy Feröer első telepesét úgy hívták, hogy Grímur Kamban. :) A Kamban állítólag egy kelta név.

Murphynek igaza volt: ami elromolhat, az el is romlik. Mint például ez a kuka az Örs vezér téren. Vajon mi lenne a gyökérok?

Ideje lenne elmenni benchmarkingolni a Fülöp-szigetekre, és ott megtanulni, hogy ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a gembára, vagyis a hegyhez.

És a bónusz idézet ismét a Mi a bőgés?-ből:

A Vesztes 47. számú definíciója: Amikor a cége befuccsol, TÉNYLEG le van döbbenve.

Olvasom, hogy a Magyar Nemzet szerint nem csak hogy bezár néhány Tesco, de már a maradékban is esik a kiszolgálás színvonala. Mivel nem járok Tescóba, ezt nem tudom megítélni, hogy így van-e, mindenesetre állítólag a Tesco változtatott a beszerzési politikáján, és ezentúl csökkenteni szeretnék az árukészletbe befektetett pénzt.

Ha ez így van, akkor evidens, hogy kevesebb áru lesz a polcokon. Ezt egyébként alapvetően nem látom problémának. Amúgy is úgy gondolom, hogy túl nagy a választék mindenből, és nem csak a Tescónál. Képtelenség, hogy pl. wc-papírból annyifélére van igény, mint ahányfélét látni a polcokon. De mondhatnám a szalvétákat, papírzsebkendőket is, de korábban már írtam erről a jelenségről a helyben sütött pékáruk kapcsán is. Azért hoztam fel a papírárut, mert a cikkben is írnak az egészségügyi papírtermékekről.