A kacifántos címet egy gyerekkori élményem felidézése ihlette. Amikor hetente jött a szódás, hogy kicserélje az üres szódásüvegeket teliekre.

Annak idején a szörpöt (amit mi csak "málnának" hívtunk akkor is, ha narancsízű volt), szódával ittuk. Meg persze a fröccsöt is. :) A legkorábbi élményeim egyike az, amikor szifonban, patronnal készítettük, aztán nem tudom mikor és hogyan, de áttértünk a szódás által töltött és hetente helybe hozott üvegekre.

A szódás a közeli városból járt kis teherautóval, aminek a platója tele volt szódával. Ha jól emlékszem, egy ládában 10 vagy 12 üveg fért el. Akinek 10-12 vagy több kellett, az megkapta a ládát is, akinek kevesebb, az csak a megfelelő számú üveget. Amikor a szódás megállt valahol, elővett egy kolompot, innen tudta mindenki, hogy megérkezett. A kolomp messzire elhallatszott, ezért már előre tudtuk, hogy pár perc múlva ott lesz nálunk, érdemes kikészíteni az üvegeket.

Mivel többé-kevésbé mindig ugyanakkor jött, ezért ezt a kikészítést természetesen már jóval a kolompozás meghallása előtt megcsináltuk: a kertkapuhoz ki voltak készítve az üres üvegek, hogy ha odaér az autó, akkor már csak egy lépés legyen az átadás-átvételig, mert kb. 100 méterenként állt meg és olyan mázlink volt, hogy pont a mi kapunk előtt volt az egyik megállóhelye. 

Tehát milyen előnyei voltak ennek a rendszernek a vásárló szempontjából?

- Házhoz jött a szóda, mert a házhozszállítást nem a pizzázók találták fel :)
- Fix áron lehetett szódához jutni (akciók nem voltak)
- Előre tudhattad, mikor, melyik napon és hány óra tájban jön, fel tudtál rá készülni
- Nem vettél több szódát, mint amennyi kellett, mert csak az üres üvegeket cserélték. Amiben csak egy kicsi is volt az alján, azt nem cserélték, ha csak nem tudtad hitelt érdemlően bizonyítani, hogy hiába nyomod, nem jön ki.
- Ennélfogva rá voltál kényszerítve, hogy pontosan (+1 vagy két üveg ráhagyás) kiszámold, hogy mennyi szódára van szüksége a családnak egy hétre. Ha kevesebb üveget vettél, szomjas maradtál.
- Ha véletlenül nem voltál otthon, amikor jött a szódás, meg lehetett kérni a szomszédot, hogy cserélje ki ő, tehát - ahogy ma mondják - "közösségformáló ereje" volt.
- Szükség esetén (pl. vendégeket vártál) lehetett plusz üvegeket kérni

Milyen előnyei voltak a rendszernek a szódás számára?

- Fix vevőkör
- Akiknek az igényeit előre lehetett ismerni, hiszen tudták, kinél hány üveg van.
- Biztosan fizető vevők, hiszen addig nem adtak tele üveget, míg a cserét ki nem fizetted
- Mivel tudta, hányan vesznek szódát, ki tudta számolni a szükséges gyártókapacitást.
- Tudták, hogy mikorra kell elkészülni a gyártandó mennyiséggel, hiszen adott napon, lehetőleg adott időre oda kellett érni a szódával az adott faluba.
- Nem volt konkurencia, mert két szódást már nem bírt volna el a falu és a környező falvak. (Minden nap másik faluba mentek, így alakult ki a falunkénti milk run).

Persze voltak a szódás számára hátrányok is, pl. mivel minden nap mentek valamelyik faluba, és mivel családi vállalkozásban űzték a bizniszt, be kellett osztani, hogy mikor melyikük hova megy. Nem tudom, családilag, együtt, hányszor tudtak elmenni nyaralni... mert a szódát ki kellett hordani mert várták a vevők!

Szerintem ez egy nagyon jó rendszer volt. Felétek is járt a szódás?

Kép: Nádasdy Múzeum