Hétvégi pihenő - 6. hét - Avagy ki törődik a vevővel igazán?

Ezen a héten kiderült, hogy Garfield még mindig keresi a gyökérokokat, hogy nem mindig sikerül elsőre minden részletében érthető sajtóközleményt (?) írni és hogy feltalálták végre a világ legzseniálisabb szolgáltatását.

Ezen kívül döbbenetes hír és videó járta be a világsajtót: egy repülőgép folyóba zuhanását láthattuk testközelből. Kiderült, hogy a gép mindkét hajtóműve leállt, és az is kiderült, hogy a társaság nem ritkíthatta meg a járatait. Miért is nem? Tiltja a törvény? Megállt volna a Föld forgásában? Ja, hogy akkor elpártoltak volna az utasok? Hát igen, ez is egy indok... Én viszont azt mondom: inkább lemondok az utazásomról, elegendő megfelelően kiképzett pilóta hiányában, mint hogy egy folyóban landoljak - holtan.

Elvileg most - mivel ez egy hétvégi pihenős poszt - kellene ide egy idézet, a hét lezárásaként. De nem tudom, milyen idézetet lehetne ide tenni. Mert más az, hogy ha nő az igény kék színű lábosra, akkor gyorsan legyártunk a kék ezerféle árnyalatában pompázó, de vacak lábost, és más az, ha az utazási igény növekedésére úgy reagálunk, hogy semmibe vesszük a biztonsági előírásokat, és gyorsan "kiképzünk" valakiket repülőt vezetni. Sőt, a fenti esetben szerintem nem a biztonsági előírások megszegése a probléma, hanem az egész mögött meghúzódó gondolatsor. Mert azt hisszük, hogy a vevő kívánságait mindenáron teljesíteni kell. Még akkor is, ha ezzel magát a vevőt veszélyeztetjük. Mert arra gondolunk, hogy a cégünknek mindenáron életben kell maradnia még akkor is, ha ezzel a vevőink (és a dolgozóink) életét veszélyzetetjük. És akkor a profitelvárásokat nem is említem.

Az ilyen döntések nem a biztonsági előírásokkal mennek szembe, hanem a józan ésszel. Akik ilyen döntéseket hoznak, valójában fütyülnek a vevőkre - még ha az ellenkezőjét is állítják. Én ezért nem utaznék többet ilyen légitársaságokkal, mint a TransAsia. 

(A fenti sorok írója korábban néhány évig a Malévnél dolgozott, a pilóták járatokra beosztása volt a feladata. Vicces mondás járta akkoriban: "mi fél lábbal mindig a börtönben vagyunk, mert ha valami történik a gépekkel, az első, amit megnéznek, a pilóták járatra való beosztásának szabályossága." Én nem találtam olyan viccesnek ezt a mondást. Viszont előfordult, hogy töröltünk járatot azért, mert nem volt szabályosan beosztható pilóta. Ez főleg nyáron - azaz csúcsszezonban - fordult elő, hiszen a pilóták is ekkor akartak szabadságra menni. Ha te is szenvedő alanya voltál ilyen törlésnek - ritkán fordult elő - akkor örülj, jobb élve lemaradni egy nyaralásról, mint koporsóban visszatérni.)