A holnapi, este 19 órás Skype-beszélgetésre már nem tudsz jelentkezni, de ne aggódj, ezen a héten még 2 alkalom vár rád, és már a jövő heti időpontok is meg vannak. Jelenleg tehát ezekre az időpontokra tudsz bejelentkezni, ha beszélgetni szeretnél velem Skype-on:

• 2015. április 3., péntek 19.00-19.20
• 2015. április 4., szombat 19.00-19.20
• 2015. április 9. csütörtök 19.00-19.20
• 2015. április 11. szombat 19.00-19.20

Hogy miről beszélgethetsz velem? Íme a témák listája:

Tegnap írtam az öntudatos szerelőről. Természetesen mint az éremnek, ennek a kis történetnek is két oldala van. Azaz most nézzük meg, hogy mit rontott el az öntudatos internetbekötő, vagyis én.

"Madzagos" internetre váltottam. A környéknek meg van a kábeltévé szolgáltatója - habár nekem nincs tévém - ezért azt gondoltam, ez a szolgáltató pont jó lesz az internethez (nem, nem a UPC-ről van szó, hanem egy kicsi cégről). A lakásba be van húzva a kábeltévé madzagja, így azt hittem, egyszerű lesz a dolog. Fel is hívtam a megadott telefonszámot, és megbeszéltem a jelentkező úrral, hogy másnap 12.30-ra jön. Mondtam neki, hogy kell router is, de legyen madzaggal is elérhető a net a laptopomhoz, megígérte, hogy hozni fog mindent, persze külön ki kell fizetni.

Mostantól Skype-on is elérhetsz engem, ha

Be akartam lépni a LinkedIn-en a Harvard Business Review csoportba. Rákattintottam hát a Join gombra, és ezt a választ kaptam.

Magyarul: "Sajnáljuk, de ez a csoport elérte a maximálisan engedélyezett taglétszámot. Ha bármilyen kérdése van, kérjük lépjen kapcsolatba a csoportmenedzserrel."

Vajon van-e kérdésem? És vajon érdemes-e keresnem vele a csoportmenedzsert, vagy a LinkedIn-t?

Tegnapelőtt a Hello Holnap! egyik rendezvényén voltam a Magyar Telekom székházában. Az esemény a közösségi kertészkedésről szólt és arról, hogy mit lehet ültetni akkor, ha csak egy talpalatnyi helyünk van erre a célra. Nagyon jó - és ingyenes - kis program volt, a végén volt még egy kis kreatív workshop is, ahol aki akart, növényjelölőket készíthetett fakanálból, orvosi spatulából, kavicsból, stb., és megmutatták nekünk, hogyan kell helyesen vetni, öntözni.

Elég korán érkeztem, így megfigyelhettem, hogyan készítik elő a technikát.

A Facebook egyik csoportjában találtam ezt a zseniális beszélgetést a minap. A hossza miatt csak 3 képernyőképre fért ki. Mit gondoltok, miért tartom zseniálisnak, és miért raktam ki ide, egy lean szemlélettel foglalkozó blogra?

Akkor ott a helyed az Utálom a leant! pikniken, 2015. április 26-án, vasárnap 9:30-kor a Margitszigeten, a szökőkútnál!

Ez talán egy soha vissza nem térő alkalom arra, hogy végre őszintén elmondhasd, amit a leanről valójában gondolsz, de még soha, sehol, senkinek nem merted elmondani.

A piknikre a Facebookon tudsz jelentkezni, de jelentkezés nélkül is szeretettel várlak! Ne feledd, ez egy piknik, tehát ne felejtsd otthon az enni- és innivalót!

Ebben a hírben nem az a megdöbbentő, hogy bevásárlókocsiban tologatják a gyerekeket a gyerekkórházban, mert nem telik rendes betegszállító ágyra. Az az igazi kérdés, hogy ha (idézem) "A gyermekklinika ajtóin nem férnek be a rendes betegszállító kocsik, a rendes kórházi gyermekszállító kocsi drága, arra pedig, hogy a folyosón hozzák-vigyék a beteg gyereket, egy fertőtlenített és rendes matraccal kibélelt penny marketes bevásárlókocsi is megfelel", akkor miért is kellene drága pénzért "normális" betegszállító kocsit vásárolni?

Ma elindítottam a blog hivatalos Facebook-oldalát, ezért az ehhez kapcsolódó írást ott olvashatjátok (Link az oldalsávban, jobbra). Ha tetszett, lehet lájkolni, megosztani, kommentelni is!

Ötleteket is várok, mit szeretnétek olvasni a Facebook-on, és mit itt, a blogon?

Vajon mennyi híja van annak, hogy a "sima" gyárak is mémgyárakká alakuljanak át egy szép napon?

Mert mi van akkor, ha elromlik valami a gyárban, és jó leaneshez méltóan felcímkézzük, körbejelöljük, bepirosozzuk, hogy az a bizonyos valami most éppen "out of order", és - persze miután értesítettük őket - várjuk a karbantartókat, hogy megjavítsák? Jó esetben hamarosan megjelennek, és valóban megjavítják az elromlott dolgot.

De mi van, ha nem jönnek? Rendes gyárban ilyenkor szoktak bepókhálósodni a dolgok.

Vagy a gyár hirtelen átalakul mémgyárrá, ahogy ebben az elromlott ajtóról szóló sztoriban. Németül is tudók előnyben!

Csoda történt! Én már rég nem hittem benne, hogy ebből lesz valami. Túl későn álltam neki, túl kicsi volt a befogadó közeg, a körülmények sem voltak ideálisak. És most mégis...

...kikeltek a tulipánhagymáim! :)

Még szeptemberben vettem meg a hagymákat, zacskóban. Aztán hozzám egyáltalán nem illő módon meg is felejtkeztem róluk, és decemberben, amikor már minden virág végleg feladta az erkélyen (vagy lefújták és összetörték őket a nagy szelek), és minden cserepet behoztam és elraktam, akkor vettem észre a zacskóban a hagymákat. Decemberben tulipánhagymát ültetni? Nem sok reményt fűztem hozzá... de azért elültettem. Kicsit meglocsoltam és vártam. Még a múlt héten sem volt semmi. Már azon gondolkodtam, hogy kidobom az egészet, amikor tegnap kinéztem az erkélyre, és láss csodát!

Minden hagyma kikelt, pedig nem öntöztem, csapadék is hol volt, hol nem. A cserép sem túl nagy, kb. 20-25 cm átmérőjű. Mégis kikeltek.

Vegyem ezt biztató jelnek a jövőre nézve?

Az biztos, hogy TE biztató jelnek veheted: soha nem késő valamit elkezdeni, nem baj, ha a körülmények kicsit mostohák... attól még lehet a dologból valami!

Most már izgatottan várom a virágzás idejét!

Ki a világ legtitokzatosabb embere? Saint-Germain gróf? Mata Hari? Vlagyimir Putyin? Ugyan, ők a fasorban sincsenek a valódi, megtestesült Titokzatossághoz képest, akit úgy hívnak: Aztmondják.

Annyit olvashatunk arról, hogy így meg úgy csorbítják a szabadságjogainkat. Most például a Tudatos Vásárlók Egyesületének honlapján olvastam cikket erről.

Arról volt benne szó, hogy egy csomó adatot kezelnek rólunk, és ez aggodalomra ad okot szabadságjogilag. Mert a cikk szerint az, hogy rólam valahol feljegyzik, hogy hány naponta veszek Persil mosóport, az már korlátozza az én szabadságomat. Hogy miben, az nem derül ki a cikkből. Talán nem vehetek többet Arielt? 

Azt olvasom, hogy megmenekült a Horizont Magánnyugdíjpénztár, mert annak köszönhetően, hogy intenzív kampányt folytattak, a tagok túlnyomó többsége előre befizette az éves tagdíjat. Ez azért fontos, mert mint tudjuk, csak azok a magánnyugdíjpénztárak maradhatnak talpon, akik - egy még ki tudja milyen számítási módszer szerint - bizonyos számú tagdíjfizetőt (elvileg 70%-ot) fel tudnak mutatni. Akik nem tudnak felmutatni bizonyos számú tagdíjfizetőt, azoknak be kell csukniuk a boltot, a tagok megtakarításai pedig mennek az államkasszába.