"Madzagos" internetre váltottam. A környéknek meg van a kábeltévé szolgáltatója - habár nekem nincs tévém - ezért azt gondoltam, ez a szolgáltató pont jó lesz az internethez (nem, nem a UPC-ről van szó, hanem egy kicsi cégről). A lakásba be van húzva a kábeltévé madzagja, így azt hittem, egyszerű lesz a dolog. Fel is hívtam a megadott telefonszámot, és megbeszéltem a jelentkező úrral, hogy másnap 12.30-ra jön. Mondtam neki, hogy kell router is, de legyen madzaggal is elérhető a net a laptopomhoz, megígérte, hogy hozni fog mindent, persze külön ki kell fizetni.

12.45-kor még nem volt sehol, majd kétszeri telefonálás után megérkezett, 40 perc késéssel. Routert nem hozott. Se kábelt. Se fúrót. Hát minek az egy internetbekötéshez?

Még egyszer megbeszéltük, mi kellene, beszélgettünk az árakról, a bekötési díjról, a kedvezményekről, a szerződésről. Majd megemlítettük, hogy nem nagyon érünk rá, mert programunk van, és mert előző nap a telefonba azt mondta, hogy csak 1 órát fog igénybe venni a dolog, és eleve 40 perc késéssel érkezett, plusz nem hozott semmit, amit és amivel beszerelhetne.

Itt már éreztem, hogy az úr kezd ideges lenni. Főleg, amikor kértem, hogy azért még ma legyen net, és ha lehet 1 órán belül.

Elment vásárolni routert, kábelt. A boltból telefonált, lehet-e drágább router, mert az többet tud és jobb márka is. Oké, legyen, de kábelből a legolcsóbbat hozza és igyekezzen! De hát még el kell mennie a fúróért is.

Eltelt félóra, amikor megérkezett, végre. Bekopogott, kinyitottam az ajtót, és ott állt az öntudatos szerelő, teljes magasságában kihúzva magát felszegett fejjel, orra az egekben, és vérig sértődött arccal, mert hogy siettetni mertem őt. Komolyan, majdnem elnevettem magam, pedig a java ezután jött. Belépve tudatta, hogy más szolgáltatók ezt úgy csinálják, hogy megadnak egy időszakot, mondjuk reggel 8 és 13 óra között, és abban az idősávban jönnek majd valamikor. Tehát ő tulajdonképpen jó fej, hogy pontosan 12.30-ra vállalta a munkát. Hogy ekkor már 15 óra volt, és a munkának még neki se állt, az valahogy nem nyomott sokat a latba.

Mindenesetre végre elkezdett fúrni és szerelni. Összedugtuk a kábeleket, a modemet, a routert. Majd mindent beállítottam, amit kellett: felhasználónevet, jelszót. Mert ő nem tudta, hogyan kell, pedig telefonos segítséget is kért.

Ezen a ponton már tényleg úgy éreztem, hogy kandikamerával figyeli valaki, hogy én, a lean tanácsadó, aki éppen azzal foglalkozok hivatásszerűen, hogy hogyan lehet a munkafolyamatokat gördülékennyé tenni, a vevő elvárásainak megfelelő minőségben és gyorsasággal végrehajtani, miként reagálok egy ilyen szerelőre, aki megsértődik, ha számon kérik rajta, hogy miért késik 40 percet, miért nem hoz eszközöket, miért nem tudja beállítani az internetet, és miért hivatkozik arra - mintha ő, a szolgáltató valami hivatal lenne - hogy más szolgáltatók még olyanabbak, mint ő.

A végén természetesen nem kért elnézést, hogy 17 órakor tudta csak befejezni az 1 órásra ígért munkát. Megkérdeztem, hogy hány ügyfelük van. Kb. 300, jött a válasz. Úgy tűnik, nem is nagyon akarnak többet...

Kérdésed van a leanről? Online beszélgethetsz velem! Részletek itt.