Annyit olvashatunk arról, hogy így meg úgy csorbítják a szabadságjogainkat. Most például a Tudatos Vásárlók Egyesületének honlapján olvastam cikket erről.

Arról volt benne szó, hogy egy csomó adatot kezelnek rólunk, és ez aggodalomra ad okot szabadságjogilag. Mert a cikk szerint az, hogy rólam valahol feljegyzik, hogy hány naponta veszek Persil mosóport, az már korlátozza az én szabadságomat. Hogy miben, az nem derül ki a cikkből. Talán nem vehetek többet Arielt? 

Jó, persze értem, visszaélnek vele, meg zaklatnak. Sőt, egyre inkább abba az irányba megyünk, hogy minél többet és minél személyre szabottabban zaklathassanak, például célzott Persil-reklámokkal. Én igazából ezt nem értem. Mert ha én állandó és rendszeres Persil-vásárló vagyok, akkor ugyan mi szükség van rá, hogy Persilt reklámozzanak nekem? Hiszen úgyis azt veszem meg. 

Persze tudom, az is lehet, hogy az adataimból jól kiolvassák, hogy Persil-hívő vagyok, és majd az arielesek hirdetik nekem a vackukat. Mert nekem, aki rendszeresen Persilt veszek, az Ariel bizony csak egy vacak. :)

Esetleg arra apellálnak, hogy az embereknek mindegy, hogy Ariel vagy Persil, csak jó olcsó legyen? De akkor meg minek a személyre szabott zaklatás? Tolják mindenki arcába az éppen olcsóbbat, és kész.

De elég is ennyi a vicces (ál)naivitásból. Igazából engem nem az zavar ebben az egész történetben, amit megpróbálnak nekem elmagyarázni, hogy tudniillik a Persil-fogyasztási szokásaim felírogatása engem korlátoz a szabadságomban, és ettől nekem félnem kell, mert ez nem érdekel, ettől én nem érzem korlátozva magam semmiben.

Az zavar, hogy itt van ez a rengeteg adat, és arra rátelepülő cég, ami iszonyatos mértékű szellemi munkát, időt és energiát beletol abba, hogy feldolgozza ezeket az adatokat, bevetnek minden tudományt a statisztikától a jövőkutatásig, szuperprogramokat írnak: kép- meg arcfelismerő algoritmusokat. És mindezt miért? Hogy jobb marketingstratégiákat alkothassanak és minél több vackot rásózhassanak az emberekre, azokra, akik ha harmadannyit vásárolnának mindenből, az is sok lenne.

Ennyi a cél?

Komolyan?

Hogyan tudunk hatékonyabban minél többet eladni bármiből bárkinek?

Az Emberiség kezében ott van egy eddig soha nem birtokolt eszköz és lehetőség a világ jobbá, boldogabbá tételére: adatokat gyűjthetnek minden emberről, gyakorlatilag bármilyet. És az Emberiség ezt arra használja, hogy megalkosson ... egy hatékonyabb marketingstratégiát?

Állítólag Horatius mondta: vajúdnak a hegyek: nevetséges kisegér születik /Parturiunt montes, nascetur ridiculus mus/

A hegyek megérdemlik, amit szültek, nem sajnálom őket. Ha ez minden, amit az adatainkkal kezdeni akarnak és tudnak, akkor nincs mitől félnünk, hiszen van egy rémesen egyszerű ellenszerünk, amit semmilyen arc- és képfelismerő szoftver nem tud kicselezni: gondolkodjunk, mielőtt bármit is megveszünk.

(Ez a cikkem a másik blogomon is olvasható.)