Elkezdtem olvasni Seth Godin könyvét, a Mi a bőgés?-t. Gondoltam, magamba szippantok némi marketinges okosságot, lévén, hogy Godin marketing-guru, és a könyvéről még a Wikipédia is azt írja, hogy ez a könyv "is a collection of short essays on marketing". Erre kiderült, hogy a könyv valójában a leanről szól. Csak nekem lehet ilyen pechem. :)

Azt mondod, túlzok, mert én mindenbe belelátom a leant? Hát most tévedsz. Íme egy részlet:

Ugye, hogy tudunk mi hatékonyak is lenni, ha akarunk?

Ezen a videón, amit a Totalcaron találtam, azt látjuk, amint rendszámot lopnak egy furgonról. Alig több, mint 1 perc alatt sikerült végrehajtani ezt a fontos műveletet, de azért még így is maradt kaizenelnivaló. Bár figyelemreméltó, ahogy a BMW kicsit hátratolat, hogy egy vonalban legyen a furgonnal, sajnos a furgonnál ügyködő jómunkások nem egyidőben végeztek a saját műveletsorukkal, ezért a bal oldali jómunkásnak a BMW jobb oldalához, a jobb oldalinak pedig a BMW bal oldalához kellett vinni a leszerelt rendszámot. Nem baj, fiúk, lesz ez még jobb is!

Mi a baj a mostani kormánnyal, a mostani politikai elittel? Mondhatnánk, hogy sok minden, de én most csak egy dolgot emelek ki: nem vagyok megelégedve a kommunikációval. A leanben nagyon fontos az őszinte, problémákat nem elhallgató, de azokat megbeszélő kommunikáció. Sok lean projekt elbukott már ennek hiánya miatt. 

Tehát ha új politikai elit, új kormány kerülne hatalomra, akkor attól én elvárnám az őszinte, mellébeszélés-mentes, a problémákat nem elmismásoló kommunikációt. Ezért is voltam szomorú, amikor még a múlt héten az alábbi beszélgetést hallottam a Kossuth Rádió reggeli műsorában. (Meghallgatható itt, a keresőbe be kell írni, hogy "180 perc" és a január 5-i adást kell keresni. 00:33-tól kezdődik)

Érdekes, hogy éppen a könyvkiadókról írtam az első idei posztomat, mivel éppen itt egy másik kiadós sztori. Kiadós, mindenféle értelemben. Arról van szó, hogy egy meg nem nevezett közel-keleti országban csak akkor lehet a diákok kezébe adni egy földrajzi atlaszt, ha abban nincs benne Izrael. Meg is rendelték hát az atlaszokat egy angol kiadótól. Aki le is gyártotta. Izrael nélkül. Elvégre, ha ez a kedves vevő kívánsága, ha ez jelenti a kedves vevő számára az értéket, ugyebár. 

Aki olvassa a blogom, tapasztalhatta, hogy még a legordenárébb kommenteket sem törlöm ki. Úgy gondolom, azok inkább a beírójukat minősítik és nem engem. Mindenki vállalhatja itt, ezen a blogon a véleményét.

Egyetértek tehát a szólásszabadsággal. Hogyan is foglalkozhatnék leannel, ha nem hinnék benne? Hogyan kérhetném az "egyszerű dolgozók" véleményét és ötleteit, ha nem hinnék abban, hogy a véleményét bárki elmondhatja? Hihet-e a szólásszabadságban (és a leanben) az a vezető, aki az alkalmazottjainak azt mondja, hogy kuss?

De azt is hozzáteszem, hogy a gyilkosság, a "bosszú", semmilyen körülmények között sem tartozik a szólásszabadság eszközei és lehetőségei közé. Így hát bátran kimondhatom:

"– Dumbledore professzor azt mondta – suttogta Dobby –, hogy hibbant vén szőrmóknak is lehet őt nevezni, ha Dobby akarja!" - J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege

Tudtad, hogy az egyik nagybank éves papírfelhasználása 290 tonna volt 2013-ban, aminek az 50%-a újrahasznosított papír volt? És azt tudtad, hogy ugyanennek a nagybanknak a napkollektorai 8444 köbméter földgáz megtakarítást eredményeztek? És azt is tudtad, hogy ennek a nagybanknak a központi épületeinél 102 kerékpár parkolóhely van?

Még január 1-jén olvastam ebben a blogban, hogy amióta megjelentek az e-könyvek, azóta pontosan lehet tudni, hogy egy adott könyvet, ami lehet akár bestseller is, valójában hányan is olvasnak végig? Például egy Pulitzer-díjat nyert regényt a letöltőknek csak 55%-a olvasta el teljesen. A blog írója felteszi a kérdést, hogy lehet, hogy ezentúl az fog számítani, hogy hányan olvassák végig a könyveket és nem az, hogy hányat adnak el belőle? Lehet, hogy változni fog a bestseller fogalma?

És végre elérkezett a NAGY NAP!

Garfieldot ünnepélyesen leanné nyilvánították! Az ünnepelt könnyekig meghatódva mondott köszönetet tanácsadójának, rajongóinak, és persze gazdájának, Jonnak. Nem feledkezett meg ellenségeiről sem, akik pedig váltig állították, hogy Garfield sosem lesz lean. De Garfield bebizonyította, hogy LEHET leanné válni!

És te? Felébredtél már?

Ha igen, jövőre találkozunk - lehet, hogy személyesen is!

Ha nem, olvasd el még néhányszor Garfield történetét az Ébredésről, hátha nálad is megcsörren a vekkeróra! Még nincs késő, hiszen nagyon sokan alszanak még. De aki előbb ébred, az hamarabb tudja kamatoztatni a lean előnyeit!

Ezzel búcsúzok tőled idénre, találkozunk januárban!

Kellemes karácsonyt és Boldog Új Ébredést!

Kép: Hungarfield

Bár manapság már Garfield a legleanebb macska a világon, ő sem úgy kezdte, hogy már mindent tudott. Éppen mivel nem tudott semmit, felfogadott egy tanácsadót, aki szépen, sorjában megtanította mindenre, amit csak egy macskának tudnia kell a lean szemléletről. Tanultak a veszteségek felismeréséről, a gembára járás és a kommunikáció fontosságáról, a just in time-ról, a folyamatos fejlesztésről, a pontos tervezés szükségességéről, a készletekről, és arról, hogy mi az érték a vevő számára.

Mit kellett még ezek után megtanulnia Garfieldnek a leanről? A tanácsadó törte a fejét, de oda lyukadt ki, hogy Garfield már mindent tud. Sőt, vannak témák, amikre ő oktathatna másokat. Például arra, hogy milyen fontos, hogy mindig, de mindig a lényegre fókuszáljunk, és ne hagyjuk, hogy fontosnak látszó, de valójában lényegtelen dolgok elvonják a figyelmünket.

Kép: Hungarfield

Ha már az értéknél tartott, tanácsadója megemlítette Garfieldnak, hogy a lean egyik alaptétele a folyamatos fejlesztés. Ez vonatkozhat a folyamatok fejlesztésére, de vonatkozhat magára az eladni kívánt termékre vagy szolgáltatásra. A legjobban pedig úgy tudjuk fejleszteni a termékeket és folyamatokat, ha jobbító ötleteket gyűjtünk be, gyakorlatilag bárkitől: a gyárunk munkásaitól vagy a vevőinktől is akár.

Mindig, mindenen lehet javítani - tette még hozzá a tanácsadó. Ezt Garfield nagy bólogatások közepette azonnal be is bizonyította.

Kép: Hungarfield

A karácsonyi készülődés során Garfield különleges problémával került szembe.

Ekkor tanulta meg Garfield - és persze mint mindig, most is a saját kárán -, hogy mennyire fontos, hogy olyan értéket nyújtsunk a vevőinknek, amit ők is annak tartanak. 

Kép: Hungarfield

Garfield már majdnem mindent tudott a leanről - vagy legalábbis azt hitte -, amikor nagy pofont kapott az élettől. Rá kellett jönnie, hogy az egyik legfontosabb dolog a leanné válás során a kommunikáció. Ez az, aminek mindig naprakésznek, pontosnak, lényegre törőnek, és amit Garfield a saját bőrén tapasztalt meg: egyértelműnek kell lennie!

Kép: Hungarfield

Már a gondos tervezés szükségességének kapcsán előjött a téma, de tanácsadója úgy döntött, hogy egy külön leckét megér az, hogy a készletekről beszélgessenek Garfielddal. Ez alatt a beszélgetés alatt Garfield nem csak azt tanulta meg, hogy nagy készletet tartani nem kifizetődő, de azt is, hogy az alultervezett készletnek is meg vannak a maga hátulütői.

Kép: Hungarfield

Tanácsadója úgy vélte, Garfield jó felé halad a leanné válás útján. Már tudta, hogyan azonosítsa a veszteségeket, és hogy hogyan kerülje el őket gondos tervezéssel. A just in time filozófiával voltak kisebb bökkenők, de végül is semmi sem állta útját annak, hogy Garfield új szintre lépjen, és megismerkedjen a genchi genbutsuval, vagyis azzal, hogy ahhoz, hogy valóban meg tudjuk oldani a problémákat, ahhoz le kell mennünk a gembára, és saját szemünkkel kell meggyőződnünk a dolgok állásáról.

Garfield azt a gondolatot is maradéktalanul a magáévá tette, hogy a gembára nem elég egyszer lemenni.

Kép: Hungarfield

Kis bakija a just in time rendszerrel nem vette el Garfield kedvét a lean alkalmazásától. Mivel tudta, hogy a veszteségek csökkentése az egyik legfontosabb dolog, amit tennie kell, ezért azon igyekezett, hogy gondos tervezéssel elkerülje a veszteségek kialakulását. Erőfeszítései nem is voltak hiábavalóak:

Kép: Hungarfield