Még január 1-jén olvastam ebben a blogban, hogy amióta megjelentek az e-könyvek, azóta pontosan lehet tudni, hogy egy adott könyvet, ami lehet akár bestseller is, valójában hányan is olvasnak végig? Például egy Pulitzer-díjat nyert regényt a letöltőknek csak 55%-a olvasta el teljesen. A blog írója felteszi a kérdést, hogy lehet, hogy ezentúl az fog számítani, hogy hányan olvassák végig a könyveket és nem az, hogy hányat adnak el belőle? Lehet, hogy változni fog a bestseller fogalma?

Több érdekes kérdés is felmerül ezzel kapcsolatban. Az egyik: mi az érték az írónak, a kiadónak és mi az olvasónak? A kiadónak nyilván az eladás. Mert a kiadó nem abból él, hogy az emberek elolvassák a könyvet, hanem abból, hogy megveszik. Kevés olvasó választ kiadó alapján olvasnivalót, így a kiadó nem veszít sokat, ha vacak könyveket ad ki. Az írónak már mind a kettő fontos. Mert ha nem olvassák el azt, amit írt, a következő könyvét nem veszik meg. Az olvasónak pedig a végigolvasás az érték: a "jó könyv" minimális kívánalma az, hogy végig tudjam rágni magam rajta.

A másik: lehet-e egy könyvkiadó lean, ha a produktumot bármilyen lean módon is állítja elő, az emberek mégsem olvassák végig? Értéket adott-e ekkor a kiadó? Vagy csak az olvasó felelőssége, hogy mit vesz meg? Elég, ha az olvasó Nyomasek Bobó koszorús költőnk összegyűjtött verseit kéri egyedi, személyre szóló kiadásban holnapra, és a kiadó ennek az óhajnak eleget tesz? Vagy az is számít, hogy a lelkesen hazavitt Nyomasek-kötetet az első 5 vers után a sarokba dobják? Kinek a felelőssége ez? Nyomasek Bobóé, mert vacak verseket írt, a kiadóé mert vacak költő verseit adja ki, vagy az olvasóé, aki bedőlt a Nyomaseket övező médiahisztinek?

Összességében, mint már annyiszor, itt is felmerül a végső kérdés: mi is az "érték", mint olyan, valójában?