Kalandozások az Ohno-körben - már 2011 óta

7 veszteség

Sensei kerestetik

Mit csináljon az egyszeri honleány, ha végignézve az elmúlthuszonkétéven, az elmúltnyolcéven, az elmúltkétéven, az elmúltnéhánynapon és az elmúltegyórán arra a következtetésre jut, hogy ami kedvenc országának a politikai vezetését illeti, gondolva itt a két vezető pártra (a félreértések elkerülése végett a Fideszről és az MSZP-ről van szó), az egyik kutya, a másik meg eb?

Tanácsadó kerestetik, aki sensei módjára rávezeti az embert arra, mi is ilyenkor a teendő, hogy aztán ne kelljen mindig másokat hibáztatni a dolgok mindenkori állásáért...

Kiben bízzunk?

Teljesen egyetértek ezzel a cikkel, pedig nem vagyok orvos, és beteg is csak ritkán. Igen csak meghökkennék, ha a patikában a gyógyszerész nekem szegezné a kérdést, hogy melyik gyógyszert kérem a megjelölt hatóanyaggal, azon meg pláne megdöbbennék, ha a gyógyszerész maga döntené el, hogy mit ad. Én nem azért megyek orvoshoz, hogy én döntsem el vagy a gyógyszerész döntse el, hogy mit kell beszednem! Én azért megyek orvoshoz, mert az az ő szakmája, hogy megállapítsa a betegségem és arra terápiát alakítson ki. Nekem az érték ugyanis nem az olcsó gyógyszer, hanem az egészségem.

Persze lehet költségtakarékoskodni, de azért ne essünk át a ló túloldalára!

Ha nagyon éhes vagy, csak nyomd meg a hűtőmágnest

A leant mindenhol lehet alkalmazni, például az ételrendelésnél is. A CreativeAds blog éppen arról ír, hogy az Egyesült Arab Emirátusokban "feltaláltak" egy hűtőmágnest, amit csak meg kell nyomni, és máris küldi a jelet a kedvenc pizzériánkba, hogy kérjük a kedvenc pizzánkat! Te örülnél egy ilyen hűtőmágnesnek?

Ki az ügyfél?

Olvasom ezt a cikket, és megüti a szemem ez a mondat: "A korábban több vezető pozíciót is betöltött szakember azt meséli, újból arra vágyott, hogy „ügyfelekkel foglalkozzon”, közvetlenül, testközelben vegyen részt a rászorulók ellátásában."

Na végre, egy vezető, aki úgy gondolja, hogy ki kell menni a gembára az íróasztal mögül. Csak azt nem értem, hogy miért kell az ügyfél szót idézőjelbe tenni? Aki rászoruló, az nem ügyfél? Elvégre az ügyfél is rászorul valamire: új útlevélre, új telefonra... Vagy csak az az ügyfél, aki fizet? Mi van akkor a nonprofit szervezetek ügyfeleivel? Ki is az ügyfél valójában?

 

A tanulási folyamat

Ezt az ábrát ebben a blogban találtam. Ha jobban belegondolunk, akkor egyes cégekre is lehet alkalmazni, főleg olyanokra, amik már elég hosszú ideje léteznek ahhoz, hogy a munkavállalók egy új generációja dolgozzon már ott, vagy ahol elég nagy a fluktuáció ahhoz, hogy egy idő után már teljesen más gárdával dolgozzon a cég, mint kezdetekben, a dolgok azonban valamiért mégis ugyanúgy mennek, mint annak előtte...

Színmenedzsment az erdőben

Nincs menekvés, a lean már az erdőbe is betette a lábát, ráadásul elég régen ahhoz, hogy ezt már ne lehessen a Toyotára fogni. :)

Szombaton a Pilisben voltam túrázni, a Pilisszentkereszti szurdokban voltunk és Csobánkáig sétáltunk el, közben útba ejtve az ottani szentkutat. Nem volt hosszú út, de nagyon vadregényes volt a szurdok, Csobánka látványa körülötte az Oszollyal és a Kevélyekkel pedig főleg megérte a fáradozást.

Nem ez volt az első eset, hogy feltűnt a színmenedzsment erdei térhódítása, csak most írok róla. Természetesen a turistajelzésekről van szó, amiknek a jelenlegi Magyarországon használatos rendszerét már az 1930-as években kidolgozták, de már előtte, 1890 óta használtak jelöléseket. Ezen az úton végig a kék jelzésen haladtunk. A kéken kívül azonban van még piros, sárga és zöld is, mindegyiknek meg van a maga jelentése. A kék például az Országos Kék Túra vonalát jelenti, azt az 1128 km hosszú utat, ami az Írottkőtől Hollóházáig tart. A színeket lehet kombinálni négyszög, kereszt, háromszög és egyéb jelzésekkel, amiknek ismét meg van a maguk jelentése, például a háromszög csúcshoz visz, a körjelzés forráshoz, az omega jel barlanghoz, stb. Sokkal bővebb információt a jelekről és a jelek felfestésének mikéntjéről a turistajelzés.hu-n olvashatsz.

Az erdőben kirándulva elég tehát valamilyen jelzést követni, de arra azért figyelni kell, hogy az adott jelzés merre halad, nehogy kilométerekkel (vagy néhány megyével) arrébb kössünk ki, mint ahova el akartunk jutni. Ezért a fákra és egyéb tereptárgyakra elhelyezett jelzések mellett hagyományos útjelzőtáblákat is felállítanak, főleg turistautak kereszteződésében, és érdemes térképet is magunkkal vinni.

 

Kék és zöld jelzés egy fán, a T betű a tanösvényt jelzi

Útjelző tábla kék sáv és kék kereszt jelzésekkel

Kék kör jelzés, mely a Szentkutat jelöli.

A szurdok mélyén vonul a kis csapat

Úton Csobánka felé, bal oldalon az Oszoly, jobb oldalon a Kis-Kevély

 

 

Milyen a költséghatékony oktatás?

A boltban, ahová járok, mindig történik valami érdekes. Hol egy Ohno-körbe csöppenek, hol egy pitty-orkánba. Ma pedig megtapasztalhattam, hogy milyen is az igazán költséghatékony oktatás. Hát olyan, amire nem is kell költeni. Igaz, ez azzal jár, hogy ilyen oktatás nincs is. :)

Az történt, hogy sorba álltam a pénztárnál (érdekes, hogy a jó sztorik mindig a pénztárnál esnek meg...) és éppen sorra kerültem, amikor a bal oldali szomszéd pénztárban ülő kislány kétségbeesve fordult az én idősebb pénztárosnőm felé, hogy kétszer ütött be valamit, most mit csináljon. Pénztárosnőm felugrott (nem kért tőlem elnézést), átrohant és elmagyarázta a kislánynak, hogy ilyenkor fel kell hívni a főnököt, az jön a kulccsal és kisztornózza a tételt. Kislány még mindig kétségbeesetten néz, ezért a pénztárosnőm tovább segített, és felhívta helyette a főnököt, majd visszaült a saját pénztárába. Épp elkezdett volna velem foglalkozni, amikor is a jobboldali szomszéd kislánynak támadtak problémái, egy vevő márkás italt vett, amin rajta van egy lopásgátló csipogó. Há'de most hogy kell ezt leszedni? Kétségbeesett tekintetén megesett a pénztárosnőm szíve, és elmagyarázta, sőt meg is mutatta, hogy fel van akasztva rögtön a kislány mellé egy kütyü, aminek a segítségével le lehet szedni a lopásgátlót. Ezután már csak a közben megérkező főnöknek kellett elmagyarázni, hogy nem, nem mi kértük a sztornót, hanem a bal szomszéd kislány, mi - akarom mondani a pénztárosnőm - csak telefonálni segítettünk. Ezután már elnézését kért a várakozásért a pénztárosnőm, én meg csak annyit mondtam - gondolatban -, hogy no problem, ráérek, elvégre én csak a vevő vagyok, aki ezt az egészet fizeti.

Értem én, hogy válság van, meg nincs bevétel, meg úgy általában semmi sincs, de kérdem én, ezeket a kislányokat, amikor felveszik, nem részesítik semmilyen oktatásban? Vagy elég annyi, hogy ez a pénztár, ebben van a pénz, ez a szék, ide ülj le, ez a vonalkód-leolvasó, ezelőtt húzd el az árut? Semmi oktatás arról, hogy mit kell csinálni a duplán beütött árral? Hogyan kell levenni a lopásgátlót? Olyan ritkán fordulnak elő ezek a problémák, hogy szóra sem érdemesek? Vagy oktatják, de pont ez a két kislány nem figyelt az órán?

De a cég felelősségén túl azért eszembe jutott más is. Történetesen a kislányok hozzáállása, vagy inkább úgy mondanám: önállósága. Biztos vagyok benne, hogy ők is milliószor voltak már boltban, biztosan kerültek olyan szituációba, amikor az ő általuk vásárolt árut kellett sztornózni, vagy levenni róla a csipogót. Már csak ezekből a saját bőrükön tapasztalt esetekből tudhatnák, hogy ha sztornózni kell, akkor a főnököt kell hívni (és ha nincs kiírva a pénztárban lévő telefonra a szám, akkor legfeljebb megkérdezem a szomszédot, de semmiképpen sem várom el, hogy ő telefonáljon helyettem), és ha csipogót kell leszedni, akkor sem bámulok bambán, hanem körbenézek a pénztáramban és keresem azt a kütyüt, amivel le kell szedni, mert emlékszem rá, hogy amikor én vásároltam ilyesmit, akkor a pénztárosnő nem a fogával szedte le... Mondanám, hogy ilyenek a mai fiatalok, de nem mondom, mert egyrészt még én is fiatal vagyok :), másrészt meg szerintem ez nem generációs probléma, hanem inkább a közönyé, különösen azé a közönyé, amivel mások munkáját illetjük. Nem figyelünk oda, ezért nem is tudjuk, hogy ha mi kerülünk ugyanolyan munkakörbe, akkor mit is kellene csinálni? Ugyanakkor generációs probléma annyiban, hogy ha egy ilyen egyszerűbb feladatot, mint a pénztárosság nem tudnak önállóan ellátni, akkor ezek az egyetemista fiatalok valami komolyabb munkakörben hogyan fognak önállóan dolgozni? Az önállóságot ugyanis nem az egyetemi évek alatt kellene elkezdeni megtanulni...

Egyébként azt megfigyeltétek, hogy manapság a boltokban, főleg a hiperekben már nincs "átlagos" életkorú pénztáros? Kizárólag diákok vannak, illetve nyugdíj előtt pár évvel álló asszonyok. Vajon mi lehet ennek az oka? (Ez költői kérdés volt, nem kell rá válaszolni.)

A lean és az agresszivitás

A Ryanairt kifejezetten agresszív légitársaságnak írják le. Ez ugyebár nem egy pozitív tulajdonság, de néha nagyon hasznos.

Most például az történt, hogy a reptéri rendőrség előírta a Ryanairnek, hogy a személyzeteknek Budapestre érkezéskor el kell hagyniuk a repülőt okmányellenőrzésre. Ez a légitársaságnak nem tetszett - joggal - mert egyrészt így nem tudják tartani a 25 perces fordulóidőt, másrészt a személyzet magyar, akik már a járat eredeti indulása előtt, a reptérre érkezésükkor átestek a vizsgálatokon, így teljesen felesleges még egyszer zaklatni őket. Miután a Ryan megtagadta az ezen a vizsgálaton való részvételt, nem kaptak felszállási engedélyt, ami miatt törölni kellett a járataikat. Most azonban úgy tűnik, hogy sikerült megegyezniük egy "új gyakorlatban", amiről részleteket nem árultak el, de - ahogy reptéri hírforrásaim megsúgták - a ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez típusú eljárásról van szó.

A Ryan felháborodását nagyon is megértem. Annak idején a Malévnél is nagy gondot (és sok pluszköltséget!) okozott az, hogy ha a személyzeteink a napi dupla járataik során előbb egy nem-schengeni övezetbeli országba repültek, majd utána egy schengenibe, akkor újabb vizsgálaton kellett átesniük, ráadásul ehhez át kellett vándorolniuk a terminál egyik végéből a másikba, miközben a mi fordulóidőnk se volt sokkal több, mint a Ryané. Szóval maximálisan megértem, hogy a rendőrség ezen eljárását tökéletesen feleslegesnek, mi több, egyenesen idiótának bélyegezték, és foggal-körömmel (és sikerrel!) harcoltak ellene. Azért ez egy magyar hivatal ellen nem semmi eredmény! Úgy tűnik, nem minden hatékonyságnövelő intézkedést lehet csak úgy, a józan észre és elfogadásra alapozva bevezetni, néha bizony harcolni kell érte, agresszíven. Beletörődni biztosan nem szabad a rosszul működő dolgokba, folyamatokba!

Mit üzen a Pruitt-Igoe?

A fenti címmel olvastam egy érdekes cikket, ami arról szól, hogy hogyan lett vége alig 20 év alatt egy kísérletnek. A kísérlet - vagy inkább álom - arról szólt, hogy az 1940-es évek Amerikájában a háború után a frontról hazatérő katonák nem voltak túl gazdagok, viszont lakásra volt szükségük. Ezért 1949-ben St. Louisban elkezdték építeni a Pruitt-Igoe nevű lakótelepet. Teljesen úgy nézett ki, mint bármely magyar lakótelep. A tervezése során igyekeztek figyelembe venni a legmodernebb építészeti irányzatokat. Csak egy dologról felejtkeztek el: az emberről, aki lakni fog benne. Ismerős?

Először is, a költségeket folyton megnyirbálták, így mindjárt az elején elvetettek olyan ötleteket, mint az eltérő magasságú épületek, helyettük egyforma magasak épültek. A homlokzatokat is a lehető legegyszerűbbre építették, minden feleslegesnek ítélt díszítés nélkül. De a házak belsejében is érdekes ötleteket valósítottak meg a költségtakarékosság jegyében, a lift például csak minden 3. emeleten állt meg és a lakások méretét is csökkentették. Ezenkívül a felhasznált anyagok sem voltak kiváló minőségűek. A tervezője, a - minő véletlen - japán származású Minoru Yamasaki úgy vélte, hogy racionális tervezéssel az emberi lét problémái leküzdhetőek. A cikk szerint "romantikus modernista" volt.

A telep kifejezett célja volt, hogy megszüntesse a fehérek és feketék közti szegregációt, ezért vegyesen költöztették be a lakókat. Ez azonban a lakóknak nem tetszett, és egy idő után a fehérek elkezdtek kiköltözni. Helyükre nem költöztek mások, így a telep pénzügyi gondokkal kezdett el szembenézni, mivel a fenntartást a bérleti díjakból fedezték volna. Ennek meg is lett az eredménye: elhanyagolt épületek, a karbantartás hiánya, fűtési gondok. 1969-ben már több hónapos demonstrációt tartottak a lakók ez miatt. 1965-ben már csak a lakások alig 40%-ában találtak legalább egy, állással rendelkező lakót. 1971-ben a 33 épületből 16 már be volt deszkázva, és a 2870 lakásra ezer lakó sem jutott. A telepet 1972-ben lerombolták, miután az utolsó lakókat is kiköltöztették. Ma már szinte nyoma is alig van a 33, egyenként 10 emeletes épületnek.

Hol ronthatták el? Egyesek szerint a gyatra anyagok és a gyatra kivitelezés volt az ok. Mások szerint az, hogy túl kicsi területre akartak túl sok embert bezsúfolni. De azok véleménye a legérdekesebb, akik azt mondják, hogy hiba volt a típustervek túlzott ismétlése is, ami ugyan a költségeket csökkentette, de rendkívül unalmas összképet teremtett. Azaz túlzásba vitték a standardizálást.

Mint egy korábbi posztomban írtam, a standardizálással csínján kell bánni, mert hamar fásulttá, unottá, gépiessé, robottá, agyhalottá teszi az embert. Márpedig ha ez bekövetkezik, akkor hiába is várjuk a dolgozótól, hogy még újabb és újabb ötletekkel álljon elő arra nézvést, hogyan tehetné a már most is dögunalmas munkáját még unalmasabbá. Van egy pont, ahol a standardizálás pozitívumai negatívumokba csapnak át. Ezt a pontot kell megtalálni, és nem átlépni.

A szezon

Végre megkezdődött a kirándulószezon! Március 15-től október 23-ig szoktam "megtartani" az adott év kirándulószezonját, konkrét kezdete és vége az időjárás függvényében alakul. Idén kegyes volt az idő, remek hétvégénk van.

Tegnap fel is másztam a Nagy-Hárshegyre, mert utoljára pár éve voltam csak ott. Megállapítottam, hogy az út egy része még ma is köves-meredek, a kilátó lépcsője még mindig szűk-keskeny, fönt pedig nagyon fúj a szél és nincs térerő. De a kilátás gyönyörű!

A kilátó

 

A bejárat

 

Emléktábla másolat (a vandál az erőben is vandál)

 

Kilátás a János-hegy felé

Kilátás a Petneházy-rét és a lovasklub felé

A Bátori-barlang lezárt bejárata nem sokkal a kilátó alatt található

 

Remélem, ti sem ültetek otthon ilyen szép időben!

Nem kell mindig lean

Ezen a szép hosszú négynapos hétvégén nyugodtan felejtsétek el a munkát és főleg a leant. Pihenjetek és játszatok! Például kígyót! Ki ne emlékezne a régi telefonokon a kígyó nevű játékra? Most újra játszatod, és ráadásul nagyban. Nem kell mást tenned, mint felmenni a youtube-ra, és aztán...

1. indíts el egy tetszés szerinti videót,

2. állítsd meg 0:00-nál,

3. tedd ki teljes képernyőre,

4. egyszerre nyomd meg a fel és a balra billentyűket,

5. jó szórakozást!

Címkék: játék
süti beállítások módosítása