Színmenedzsment az erdőben

Nincs menekvés, a lean már az erdőbe is betette a lábát, ráadásul elég régen ahhoz, hogy ezt már ne lehessen a Toyotára fogni. :)

Szombaton a Pilisben voltam túrázni, a Pilisszentkereszti szurdokban voltunk és Csobánkáig sétáltunk el, közben útba ejtve az ottani szentkutat. Nem volt hosszú út, de nagyon vadregényes volt a szurdok, Csobánka látványa körülötte az Oszollyal és a Kevélyekkel pedig főleg megérte a fáradozást.

Nem ez volt az első eset, hogy feltűnt a színmenedzsment erdei térhódítása, csak most írok róla. Természetesen a turistajelzésekről van szó, amiknek a jelenlegi Magyarországon használatos rendszerét már az 1930-as években kidolgozták, de már előtte, 1890 óta használtak jelöléseket. Ezen az úton végig a kék jelzésen haladtunk. A kéken kívül azonban van még piros, sárga és zöld is, mindegyiknek meg van a maga jelentése. A kék például az Országos Kék Túra vonalát jelenti, azt az 1128 km hosszú utat, ami az Írottkőtől Hollóházáig tart. A színeket lehet kombinálni négyszög, kereszt, háromszög és egyéb jelzésekkel, amiknek ismét meg van a maguk jelentése, például a háromszög csúcshoz visz, a körjelzés forráshoz, az omega jel barlanghoz, stb. Sokkal bővebb információt a jelekről és a jelek felfestésének mikéntjéről a turistajelzés.hu-n olvashatsz.

Az erdőben kirándulva elég tehát valamilyen jelzést követni, de arra azért figyelni kell, hogy az adott jelzés merre halad, nehogy kilométerekkel (vagy néhány megyével) arrébb kössünk ki, mint ahova el akartunk jutni. Ezért a fákra és egyéb tereptárgyakra elhelyezett jelzések mellett hagyományos útjelzőtáblákat is felállítanak, főleg turistautak kereszteződésében, és érdemes térképet is magunkkal vinni.

 

Kék és zöld jelzés egy fán, a T betű a tanösvényt jelzi

Útjelző tábla kék sáv és kék kereszt jelzésekkel

Kék kör jelzés, mely a Szentkutat jelöli.

A szurdok mélyén vonul a kis csapat

Úton Csobánka felé, bal oldalon az Oszoly, jobb oldalon a Kis-Kevély