Ma megint vásárolni voltam, de ezúttal nem képzeltem magam egy Ohno-kör közepére, mint a múltkor, pedig ugyanabban a boltban voltam.

Ma csak annyi történt, hogy miközben sorban álltam, hallottam, hogy az előttem lévő vásárlónál pittyegett a kártyaleolvasó. Kiderült, hogy a Supershop-leolvasás nem működik. Az eladó bosszankodott, a vásárló szomorkodott, majd eltávozott, mindezek mögé szép zenei hátteret adott az összes többi kasszánál is felhangzó pittyegés-szimfónia. Én jöttem a sorban. Fizetéskor elővettem a Supershop-kártyám, amit a pénztáros szó nélkül bedugott a leolvasóba. Majd ugyanazt csináltuk, amit az előző körben: a pénztáros bosszankodik, a vásárló szomorkodik. Sok-sok veszett gombnyomkodás után eljutottunk odáig, hogy legalább a blokkot megkaptam, és a pénztáros közölte, hogy sajnos nem tudta felírni a pontokat, evvan, aviszontlátásra. Vásárló el.

De nem mentem messze, csak az információig, ami az én pénztáramhoz képest a bolt túlsó végén van, így utam során végig kísért a pittyegés-koncert. Információnál elsírtam a bánatom, hogy nem működik a Supershop-leolvasó és hogy vajon hogyan és mikor fogom megkapni a pontjaimat? Az információs hölgy nagyon készséges volt, rögtön megkérdezte, melyik kasszánál voltam. Hát ott elöl valahol... (Közben a háttérben ment a pitty-pitty). De - mutattam rá a pitty-pittyekre - szerintem sehol sem működik. Hölgy nagy szemeket meresztve nézett a tőle kb. 3 méterre ülő utolsó pénztárosra: tényleg nem működik a Supershop-leolvasó? Pénztáros bánatosan visszanéz: nem. Információs hölgy továbbra is nagyon készséges volt, felajánlotta, hogy kitölt egy nyomtatványt, amit elküldenek a Supershop-hivatalba, ahol majd jóváírják a nekem járó pontokat, olyan 1 hónap múlva (ezért gondoltam, és írtam, hogy "hivatal", a 30 napos átfutási idő miatt). Szóval minden jó, ha jó a vége, van papírom, amit majd lobogtathatok, ha mégse írják jóvá a pontjaim. Beírtam a naptáramba, hogy mikor kell figyelnem az egyenlegem.

Miért is írtam le ezt a nem túl érdekes és teljesen hétköznapi sztorit? Hát mert tele van veszteséggel, kommunikációs problémákkal.

1. Az első pittyegés után, amit követett a többi pénztár pittyegése, a pénztárosnak gyanítania kellett volna, hogy nem működik a rendszer, és szólnia kellett volna nekem, hogy ne adjam oda a kártyát, egyúttal jeleznie kellett volna a főnökei felé is, hogy intézkedni tudjanak.

2. Ha már el is vette (szó nélkül!) a kártyám, és az nem működött, tudnia kellett volna, hogy az információs pultnál tudnak adni igazolást a vásárlásról, aminek a segítségével jóváírják a pontjaim. A pénztáros ezt nem tudta, vagy fütyült rá. Teljesen magamtól mentem az információhoz.

3. Az információs hölgynek hallania kellett volna azt a pittyorkánt, ami a boltban süvített, és jelezni a főnökei felé, hogy valami probléma van és nem nagy szemeket meresztve csodálkozni, hogy nahát, nem működik a rendszer?

4. Úgy tűnik, az összes többi pénztáros se vette a fáradságot, hogy jelezze a problémát. (Ez igazából csak úgy tűnik, mert nem lehet benne az ember biztos.)

5. A pittyorkánból ítélve, a többi pénztárosnál sem esett le a tantusz, hogy valami nem működik, és mindegyik szó nélkül berakta a leolvasóba a vásárlók kártyáit. Persze lehet, hogy van valami utasításuk, hogy amíg nincs felsőbb utasítás az ellenkezőjére, addig el kell kérniük a vásárlóktól a kártyákat még akkor is, ha nem működik a rendszer.

6. Jó 10-12 percig a boltban voltam a pittyegés előszöri meghallása után (és ki tudja, hogy amíg az áruk között bóklásztam, addig volt-e pittyegés), de egyszer sem mondták be a hangosbemondóba, hogy sajnos, a Supershop-pontokat technikai okok miatt nem tudják jóváírni, aki igényli az utólagos jóváírást, az fáradjon az információhoz.

Lehet, hogy találtam volna több gyenge pontot is a folyamatban, ha jobban figyelek. :) Mindenesetre a boltnak és a Supershopnak is írtam levelet az ügyben. Ha érkezik válasz, beszámolok róla.