Ma megint vásárolni voltam, de ezúttal nem képzeltem magam egy Ohno-kör közepére, mint a múltkor, pedig ugyanabban a boltban voltam.

Ma csak annyi történt, hogy miközben sorban álltam, hallottam, hogy az előttem lévő vásárlónál pittyegett a kártyaleolvasó. Kiderült, hogy a Supershop-leolvasás nem működik. Az eladó bosszankodott, a vásárló szomorkodott, majd eltávozott, mindezek mögé szép zenei hátteret adott az összes többi kasszánál is felhangzó pittyegés-szimfónia. Én jöttem a sorban. Fizetéskor elővettem a Supershop-kártyám, amit a pénztáros szó nélkül bedugott a leolvasóba. Majd ugyanazt csináltuk, amit az előző körben: a pénztáros bosszankodik, a vásárló szomorkodik. Sok-sok veszett gombnyomkodás után eljutottunk odáig, hogy legalább a blokkot megkaptam, és a pénztáros közölte, hogy sajnos nem tudta felírni a pontokat, evvan, aviszontlátásra. Vásárló el.

De nem mentem messze, csak az információig, ami az én pénztáramhoz képest a bolt túlsó végén van, így utam során végig kísért a pittyegés-koncert. Információnál elsírtam a bánatom, hogy nem működik a Supershop-leolvasó és hogy vajon hogyan és mikor fogom megkapni a pontjaimat? Az információs hölgy nagyon készséges volt, rögtön megkérdezte, melyik kasszánál voltam. Hát ott elöl valahol... (Közben a háttérben ment a pitty-pitty). De - mutattam rá a pitty-pittyekre - szerintem sehol sem működik. Hölgy nagy szemeket meresztve nézett a tőle kb. 3 méterre ülő utolsó pénztárosra: tényleg nem működik a Supershop-leolvasó? Pénztáros bánatosan visszanéz: nem. Információs hölgy továbbra is nagyon készséges volt, felajánlotta, hogy kitölt egy nyomtatványt, amit elküldenek a Supershop-hivatalba, ahol majd jóváírják a nekem járó pontokat, olyan 1 hónap múlva (ezért gondoltam, és írtam, hogy "hivatal", a 30 napos átfutási idő miatt). Szóval minden jó, ha jó a vége, van papírom, amit majd lobogtathatok, ha mégse írják jóvá a pontjaim. Beírtam a naptáramba, hogy mikor kell figyelnem az egyenlegem.

Miért is írtam le ezt a nem túl érdekes és teljesen hétköznapi sztorit? Hát mert tele van veszteséggel, kommunikációs problémákkal.

1. Az első pittyegés után, amit követett a többi pénztár pittyegése, a pénztárosnak gyanítania kellett volna, hogy nem működik a rendszer, és szólnia kellett volna nekem, hogy ne adjam oda a kártyát, egyúttal jeleznie kellett volna a főnökei felé is, hogy intézkedni tudjanak.

2. Ha már el is vette (szó nélkül!) a kártyám, és az nem működött, tudnia kellett volna, hogy az információs pultnál tudnak adni igazolást a vásárlásról, aminek a segítségével jóváírják a pontjaim. A pénztáros ezt nem tudta, vagy fütyült rá. Teljesen magamtól mentem az információhoz.

3. Az információs hölgynek hallania kellett volna azt a pittyorkánt, ami a boltban süvített, és jelezni a főnökei felé, hogy valami probléma van és nem nagy szemeket meresztve csodálkozni, hogy nahát, nem működik a rendszer?

4. Úgy tűnik, az összes többi pénztáros se vette a fáradságot, hogy jelezze a problémát. (Ez igazából csak úgy tűnik, mert nem lehet benne az ember biztos.)

5. A pittyorkánból ítélve, a többi pénztárosnál sem esett le a tantusz, hogy valami nem működik, és mindegyik szó nélkül berakta a leolvasóba a vásárlók kártyáit. Persze lehet, hogy van valami utasításuk, hogy amíg nincs felsőbb utasítás az ellenkezőjére, addig el kell kérniük a vásárlóktól a kártyákat még akkor is, ha nem működik a rendszer.

6. Jó 10-12 percig a boltban voltam a pittyegés előszöri meghallása után (és ki tudja, hogy amíg az áruk között bóklásztam, addig volt-e pittyegés), de egyszer sem mondták be a hangosbemondóba, hogy sajnos, a Supershop-pontokat technikai okok miatt nem tudják jóváírni, aki igényli az utólagos jóváírást, az fáradjon az információhoz.

Lehet, hogy találtam volna több gyenge pontot is a folyamatban, ha jobban figyelek. :) Mindenesetre a boltnak és a Supershopnak is írtam levelet az ügyben. Ha érkezik válasz, beszámolok róla.

Nincs mosogatógépem, mivel azok kapacitása igen nagy, nekem meg kevés a mosogatnivalóm, ezért nem éri meg tartani egyet. Viszont mosogatni sem szeretek. Éppen kapóra jött tehát az a cikk, ami arról szól, hogy a hozzám hasonlóan kevés mosogatnivalóval rendelkezők számára is készülnek már mosogatógépek, némelyik akár "zöld" változatban is, kevés vizet használva, vagy víz nélküli működésre tervezve. A képek nagyon gusztusosak, de hogy beválnak-e majd a készülékek, az még a jövő zenéje.

A képek alapján nehéz volt kiválasztani, hogy melyiket fogadnám el, de végül is ezt választottam, víz helyett gőzzel tisztít, mosogatószer nélkül, és a felhasznált vizet újrahasznosítja. Már csak az a kérdés, hogy a lábast és a serpenyőt hogyan mossa el?

Mostanában beszélnek arról, hogy az ország nehéz gazdasági helyzete miatt szakértői kormányra lenne szükség. Lehet, hogy én vagyok az egyetlen az országban, aki nem érti, mit jelent a "szakértői kormány" kifejezés? Külön a szakértőit értem, és értem a kormányt is. De egyben nem áll össze a kép. Lehet, hogy azért van ez, mert a szakértő hozzáértőt, nagy tudásút, tapasztaltat, gyakorlottat jelent, a kormány pedig olyasvalakik gyülekezete, akik egy egész országot irányítanak: felelős, sok évre és minden emberre ható döntéseket hoznak, és én ezért eleve feltételezem, hogy a kormány, mint olyan, az csak szakértői lehet? Vagy mégsem szakértő az átlagos kormány? Csak nehéz időkben van szükség szakértői kormányra, békeidőben jó a dilettáns kormány is? Ugyan miért választanának meg az emberek drága pénzért dilettánsokat, ha ugyanazért a pénzért szakértőket is kaphatnának?

És jól értem, hogy a szakértői kormány analógiájára a cégeknél szakértői menedzsment van, a kórházban szakértői orvos operálja a vakbelem, a hetes buszt pedig szakértői buszsofőr vezeti? Vagy legalábbis ilyenekre lenne szükség a jelenlegiek helyett? Vagy hogy is van ez akkor? Magyarázza meg nekem valaki, mert kezdek belekavarodni...

Ha egyszer kötelező, akkor kötelező.

Az elmúlt héten több érdekes cikk, blogbejegyzés született lean témában, vagy nem lean témában, de ezeknek is több közük van a leanhez, mint azt írójuk gondolta volna. Ezek közül ajánlok most néhányat a figyelmetekbe.

Angolul:

Az 5$-os nap - Bill Waddell arról ír az Evolving Excellence blogon, hogy éppen 98 évvel ezelőtt Henry Ford miért emelte majdnem a duplájára, napi 5$-ra a T-modelleket gyártó munkások bérét.

A játékos hibája - Mark Graban írása a Lean Blogon arról szól egy sportmérkőzés kapcsán, hogy mennyire jellemző még ma is az amerikai vezetőkre, hogy a rendszer és a folyamatok hibája helyett a dolgozót hibáztassák és mindenáron a hibást keressék a hiba helyett.

Ez olyan kis lépés, hogy nem tudom elrontani! - szintén Mark Graban ír blogjában egy könyvről, mely a One Small Step to Change Your Life: The Kaizen Way címet viseli. A könyv arról szól, hogyan lehet az egészségügyben a páciensek érdekében alkalmazni a kaizen gondolkodásmódot. Egy páciens például többet szeretett volna mozogni, de az ajánlott módszerek - hogy például végezzen bonyolult gyakorlatokat - elriasztották, mígnem a könyv szerzője azt tanácsolta neki, hogy egyszerűen járjon egyhelyben a tévé előtt mindennap egy percig, aztán előbb egy teljes reklámblokk alatt, majd kettő alatt, és így tovább. A páciensnek ez a tanács vált be leginkább, hiszen egy percig helyben járni olyan kis lépés volt a több mozgás felé vezető úton, hogy semmiképp sem tudta elrontani, és a megterhelés nagysága sem vette el a kedvét a mozgástól. 

Magyarul:

A szervezetek kreativitása növelhető, de nem történik magától - írja Cservenyák Tamás a Tudatos Vezetés blogon.

A bizalom olcsóbbá és gyorsabbá teszi a dolgokat - írja ugyanő.

Hobbi - Holden arról ír blogjában, hogy mennyire másképp beszél az, aki a hobbijáról beszél, mint aki csupán a munkájáról, és hogy ezt a megfigyelést hogyan használhatjuk fel akkor, ha példának okáért lean tanácsadót keresünk a cégünkhöz.

Az officespotting blogban különféle irodás munkahelyeket mutatnak be, de inkább csak képekkel. A bloggerek igen sok helyen jártak már a Zwack irodáitól a SAP Hungaryn és a Budapest Film Zrt-n át a Mávig. A munkahelyek képeit elnézegetve igen sok hasonlóság van az egyes cégek irodáinak felépítése között.

Először is, ott a tárgyalómánia. Szinte nincs olyan cég, ahol a képek között ne lenne legalább 2 tárgyaló, néha több. Következő hasonlóság az egyterű irodák favorizálása. Harmadik egyezőség, hogy a legtöbb céget még véletlenül se lehetne megvádolni azzal, hogy túlzásba viszi a clear desk policy-t, ennél fogva az 5S sem erőssége egyik cégnek sem (legalábbis ránézésre). Negyedik egyezőség, hogy szinte egyedül csak a recepcióssal bánnak emberhez méltóan, mert csak ő nincs sokadmagával besuvasztva egy kis térbe, hogy ott egymás hegyén-hátán ülve dolgozzanak. Ötödik, és egyben utolsó azonosság, ami tulajdonképpen az előzőből adódik, hogy a reprezentáció, a presztízs sok cégnél még mindig előbbre való annál, hogy megfelelő minőségű munkatereket hozzanak létre a dolgozók (azaz az értékteremtők) számára. A recepció egy óriási üres tér (az ilyen recepciókat ügyfélként sem szeretem), a közlekedőfolyosók és ezek által kialakított terek, a közösségi élet helyei is óriásiak és vagy üresek, vagy csupán reprezentációt szolgáló bútorok, képek, dísztárgyak vannak ott elhelyezve, esetleg a nagy semmi közepén van egy csocsóasztal és néhány babzsák, de azok a terek, ahol a tulajdonképpeni értékteremtés zajlik, - bár méretük nagy, hiszen egyterű irodákról van szó - mégis zsúfoltak, kaotikusak, néhány kivételtől eltekintve, de azok meg lélektelenek, unalmasak. Nincs az ilyen irodákban valami félretervezve?

A blog írói mindig megkérdezik az olvasókat, hogy szívesen dolgoznának-e annál a cégnél, amit éppen bemutatnak. Sajnálatos módon a hozzászólók egy része csupán a bútorok dizájnjában és a falak színében talál kivetnivalót, bár vannak, akik észreveszik, hogy egyes zsúfolt egyterű irodákban nem lehet túl vidám a munka. Az pedig végképp nem merül fel szinte senkiben, hogy vajon a munkafolyamatok egymáshoz vannak-e hangolva, ha egyterű is az iroda, vajon azok ülnek-e egymás mellett, akiknek a munkája ezt megköveteli, vagy mindenki olyan helyre ül, amit sikerült magának kiharcolnia? Sajnos a bloggerek sem térnek ki arra (valószínűleg nem is kérdeznek rá a helyszínen járva), hogy az irodák, tárgyalók, folyosók elrendezése miért olyan, amilyen, a helyiségek leosztása milyen elvet követ és ennek az elvnek van-e köze a ténylegesen elvégzendő munkához, a "munkadarabok" és az információk áramlásához?

Nektek mi a véleményetek a blogban látható irodákról?

Holden egy statisztikát közölt blogjában arról, hogy az ő blogjának mely bejegyzései voltak a legnépszerűbbek, és sajnálkozva konstatálta, hogy a Munkatársi kiáltvány nincs a legolvasottabbak között. Ezt én is sajnálom, ezért most ezt a bejegyzést ajánlom figyelmetekbe.

Munkatársi kiáltvány

Azért jó tudni, hogy van, akinek nincs szüksége a leanre...

Forrás: Hungarfield

Idén én vagyok az a blogger mind közül, aki bátran vállalja, hogy a világ legrosszabb karácsonyi dal-feldolgozásával kívánjon boldog karácsonyt minden kedves olvasójának!

A most következő dal élő példája annak, hogy amit készítői értéknek szánnak, az nem feltétlenül az. Most pedig rá lehet kattintani a videóra és meghallgatni R2-D2 és C3PO közös dalát, ami a Sleigh Ride címet viseli, bár az eredeti dalhoz (ami az én egyik kedvenc karácsonyi dalom), csupán a címében és dallamában hasonlít.

(Ha valaki ez még nem elég, hallgassa meg a Chewbacca Sings Silent Night című dalt is. Én nem mertem. :)

A blog ezennel bezár erre az évre, legközelebb 2012. január 3-án, kedden találkozunk!

Boldog Új Évet mindenkinek!

Év végi céges buliban talán hasznát lehet venni az alábbi jelzéseknek:

Ha elég kis lakásban élsz (mint én), akkor a 15 perces takarítás elegendőnek is bizonyulhat, feltéve, ha kellően begyakoroltad. Ha mégsem elég, vagy ennél azért mégiscsak "komolyabb" módszerre vágysz, akkor az átalakított FlyLady programot ajánlom.

FlyLadyről még sosem hallottam egészen addig, míg fel nem fedeztem az Urban:Eve blogot. Ennek szerzője bukkant rá erre a módszerre és alakította át a magyar viszonyokra, hiszen a FlyLady egy amerikai "találmány".

Ennek a módszernek a lényege az, hogy a lakást zónákra osztjuk, és egyszerre mindig csak egy zónában takarítunk. Zónán belül már lehet akár a 15 perces takarítást is alkalmazni. A zónákat értelemszerűen alakítjuk ki: konyha/kamra, fürdőszoba/WC, nappali, hálószoba, gyerekszoba, előszoba, stb. Akinek van, külön zónaként (vagy valamelyik előzővel összevonva) takaríthatja a vendégszobát, dolgozószobát, erkélyt, tornácot, garázst, udvart, közlekedőket, második fürdőszobát, és mindazon helyiségeket, amik nála még vannak.

A zónák kialakítása után el kell készíteni az adott zónára vonatkozó takarítási tervet, ami tulajdonképpen egy lista, amiben mindent felsorolsz, amit az adott zónában takarítani, tisztítani kell, majd a takarítás során ezen listán haladsz végig, akár pipálhatsz is menet közben. Az Urban:Eve bloggere szerint például a fürdőszoba takarítási listája az alábbi elemeket tartalmazza:

• Pókok kilakoltatása
• Tükrös szekrény cuccainak rendbeszedése
• Mosdó & szappantartó alapos kisúrolása
• Padló teljes felmosása – mosógép mögött is
• Szennyestartó letisztítása
• Kuka kimosása
• Mosógép belső kitisztítása – ecetes főzőmosás
• Kád teljeskörű kisikálása
• Törölközőszárító letörlése
• WC teljeskörű kitisztítása
• WC-kefe kitisztítása
• Ajtó & villanykapcsoló letörlése
• Kilépő és tisztító rongyok mosása

A zónázás titka igazából az, hogy ezt a rengeteg (és nemszeretem) feladatot nem egyetlen nap alatt, hanem a havi zónázási beosztás szerint kell elvégezni. Urban:Eve minden hónapban közzétesz egy segédletet, ami szerint az adott hónapban haladni kell a takarításban. Minden zónára 4-5 napot kell szánni, és - tessék figyelni - hétvégén nincs zónázás! Egy-egy hét fed le egy-egy zónát, így tulajdonképpen minden hónapban minden helyiségen végigmehetsz anélkül, hogy egy adott napon vagy hétvégén (vagy pláne minden hétvégén) kellene helyiségről helyiségre rohangálnod takarítva, "azt sem tudom, hova kapjak" érzéssel.

A blogban nem véletlenül hívják ezt a takarítási módszert szintentartó takarításnak. Ami még hasonlatosabbá teszi az 5S módszerhez, hogy minden zónázást úgy kezdesz, hogy az adott zónát mini-lomtalanítod, azaz - akárcsak az 5S-ben - kidobsz, összegyűjtesz minden olyasmit, aminek nem az adott zónában van a helye, vagy nincs is rá egyáltalán szükséged. További hasonlóság, hogy a zónázás kezdetén minden műveletnek, amit elvégzel (például porszívózás) mérned kell stopperrel az idejét, hogy később minél hatékonyabban, gyorsabban, egyszerűbben tudd a feladatokat elvégezni és egymással kombinálni - így takarítási szabványokat alakíthatsz ki.

A szintentartó takarítás persze nem azt jelenti, hogyha az adott héten a fürdőszobai zónában vagy, de a konyhában véletlenül kiömlik a liszt a földre, akkor azt addig nem takarítod fel, míg a konyhai zónába nem érsz, hanem valóban a szintentartást szoglálja. A napi takarítást, napi rutinokat a zónázás mellett is végig kell csinálni.

Ha többet szeretnél megtudni a zónázásról, és a mellette végzendő napi rutin takarítási módszerekről (beleértve a 15 perces takarítást is) kattints az Urban:Eve blogra!

Közeleg a karácsony, és vele az őrült iramú takarítás. Te is borzongva gondolsz rá?

Az 5S-ben a legnehezebb a kialakított rend és rendszer fenntartása. Kiválogatni még csak-csak, helyet kialakítani minden holminak, címkézni, leporolni, letörölgetni először még hagyján. De másodjára vagy sokadjára elég unalmas, valljuk be. Otthon sincs ez másként. Amikor nagy nehezen rászánjuk magunkat a felesleges dolgok kidobására, az jó móka, mert rég látott fényképek, könyvek, játékok, ruhák, emlékek kerülnek elő, amiket jó újra látni. Kidobni őket már annál nehezebb. De ha sikerül, és helyet találtunk mindennek, még akkor is ott van a takarítás és rendrakás napi rutinja, amit sokan elhanyagolunk, és ha elhanyagoljuk, akkor hétvégén vagy ünnepek előtt kell akár több napot is rászánni arra, hogy újra rend és tisztaság legyen.

Bemész a fürdőszobába, a konyhába és vagy beletörődő sóhajjal nekiállsz és suvickolsz órákon át, vagy legyintesz egyet, és hagyod az egészet, esetleg csinálsz egy kis cicatakarítást. Ezt untam meg én, és kerestem egy módszert, (mert mondani, hogy az 5S ötödik lépése a fenntartás, könnyű, de megvalósítani még egy leanesnek is nehéz), ami megkímél a sóhajoktól, egész napos takarítástól, nem beszélve a legyintésekről.

Sok-sok módszer kipróbálása után nekem a 15* perces takarítás vált be. A lényeg a nevében van. 15 percig kell takarítani - és utána szigorúan mást csinálni (mondjuk 30-40 percig), majd újabb 15 perc takarítás, és így tovább. Hülyén hangzik, ugye?

Az a baj, hogy amikor nekiállunk takarítani, rendet rakni, annak nincs célja. Azt értem ez alatt, hogy a "legyen rend és tisztaság" nem cél. Például azért nem, mert nincs meghatározva a ráfordítandó idő, hogy egyebekről ne is beszéljünk. Amikor elkezded takarítani a konyhát, akkor azért nem látod a végét, azért sóhajtozol, mert valóban nem látod a végét! Csak annyit tűzöl ki magad elé, hogy legyen rendbe rakva a konyha, de hogy mikorra... ilyenkor vagy gyorsan összecsapsz valami rendfélét, vagy órákon át suvickolsz megszállottként. A fokozatosság elvét, a konkrét határidőt azonban itt is érdemes betartani. Takaríts 15 percig, és ne tovább!

Úgy gondolod, hogy 15 perc semmire sem elég? Próbáld ki. Állítsd be az órád 15 percre, és hajrá. Meg fogsz lepődni, mert én is azt tettem. Amikor először alkalmaztam ezt a módszert, elhatároztam és kiszámoltam, hogy ebbe a 15 percbe a kád, a mosdó és a WC-kagyló kisúrolása fog beleférni. Miután már a tükröket is letöröltem, a kád és a mosdó fölötti csempét is, és lemostam a WC-kagylót és a kádat kívülről is, és éppen kezdtem letakarítani a piperepolcokat, akkor már kezdtem azt gondolni, hogy elromlott az órám, pedig nem.

A dolog titka kettős. Egyrészt ha előre elhatározod, hogy mit fogsz az alatt a 15 perc alatt elvégezni, akkor célirányosan tudsz dolgozni, és nem csak takarítasz bele a nagyvilágba. Másrészt, ha utálod is a takarítást (ami nem lep meg), azt fogod tapasztalni, hogy 15 percig mindent ki lehet bírni. Utána jön egy pihenő 30 vagy 40 percig, amikor olvashatsz, megnézheted a kedvenc sorozatod, kipróbálhatsz egy új sminket, akár még a gyerekeddel is játszhatsz, és már jöhet is az újabb 15 perc. Amikor egy hétvégén először  alkalmaztam ezt a módszert, akkor a két nap alatt több takarítani, rendetraknivalóval végeztem, mint máskor egy hét alatt.

Még egy nagyon fontos szabály, hogy ha csörög az óra a 15 perc végén, akkor azonnal abba kell hagyni a munkát! Ha félig van kisúrolva a kád, akkor is! Mi több, a tisztítószereket is ott kell hagyni, ahol vannak! Eme utóbbi szabály miatt ez a módszer nem ajánlott ott, ahol kisgyerek vagy kisállat van a lakásban, vagy csak annyi engedménnyel, hogy a tisztítószereket fel lehet rakni magasan lévő helyre.

Ahogy egyre többször és többször alkalmazod ezt a módszert, úgy fogod egyre könnyebben előre megállapítani, hogy mennyi elvégzendő dolog fér bele a 15 percbe, így nem kell félbehagynod a munkát a 15 perc végén, hanem éppen végzel a munkával a 15. perc végére, sőt, mivel egyre ügyesebb leszel, egyre több minden fog beleférni a 15 percbe, ezáltal a tizenötperces menetek darabszámát tudod majd csökkenteni.

További takarítási ötletekkel hétfőn jelentkezem, január elején pedig az is kiderül, hogy ezeket a módszereket hogyan alkalmazhatod a munkahelyeden (elsősorban az irodákban), hogy soha többet ne kelljen rettegned az 5S-auditoktól!

*A 15 percet a végén már annyira hosszúnak találtam, hogy ma már csak 10 perces etapokban takarítok.

Külföldön már mérik azt is, hogy mennyire demokratikus egy munkahely. Felmérések szerint az emberek szívesebben dolgoznak olyan munkahelyen, ahol figyelembe veszik a véleményüket, és valóban számítanak. Ez természetesen igaz, hiszen én is ilyen környezetben dolgozok a legszívesebben. Mostantól már Magyarországon is elérhetőek lesznek azok a felmérések, amikkel meg lehet állapítani, hogy nálunk mennyire demokratikusan működnek a cégek. Az a tanácsadó cég, ami ilyen felméréseket készít, évente közzé teszi azon cégek listáját, amelyek biztosítják munkatársaik számára a szabadságot, így fokozva hatékonyságukat, versenyképességüket, illetve a bennük rejlő lehetőségek kibontakozását.

Mondanom se kell, hogy a lean már - majdnem - feltalálta a demokratikus munkahelyet is. Hiszen mi más lenne a lean egyik alapelvének, az ember tiszteletének a lényege, mint a demokrácia? Arról már ne is beszéljünk, hogy a lean - és a józan ész - szerint egy adott folyamat működését, hibáit és erényeit azok ismerik a legjobban, akik abban a folyamatban dolgoznak, és az adott folyamat fejlesztését éppen ezért érdemes és kell őrájuk bízni. Vagyis magyarul: figyelembe kell venni a dolgozók véleményét, és számítani kell rájuk a problémamegoldásban.

Egy olyan cég tehát, mely alkalmazza a leant, már rá is lépett a demokratikus munkahely felé vezető útra.

És ki az, aki a nyilvánosság előtt szívesen beszél az értékeiről? Én sem árulom el senkinek, hogy mennyi aranyam, ékszerem, értékpapírom, készpénzem van, milyen összetételben és hogy hogyan tárolom, miként óvom őket. Ennélfogva nem kell azon csodálkozni, hogy a cégek sem tesznek közzé semmit a honlapjukon a náluk dolgozó emberekkel, előmeneteli lehetőségekkel, teljesítmény-értékeléssel, kompenzációval, munkavédelemmel kapcsolatban.

...az a három szó, ami a leginkább taszítja az álláskeresőket egy álláshirdetésben.

(Azt hiszem, ez a bejegyzés az eddigi legrövidebb a blogom történetében, merthogy ehhez a hírhez nincs mit hozzáfűzni. De úgy is mondhatnám, hogy inkább nem fűzök hozzá semmit.)