Valami történik a Boltban, Ahova Járok. Most éppen az történik, hogy nem történik semmi. Időtlen idők óta van elég kosár a bejáratnál, és azok a kosarak üresek! Se egy nejlonzacskó, se egy blokk, semmi szemét nincs bennük. Hát hogy lehet így játszani?!

De az hagyján, hogy játszani nem lehet, de egyéb vonatkozásban sem történik ott semmi különös. Semmi kirívó veszteség, semmi idegőrlő várakozás, az érdekes vevők is elfogytak és a pénztárosok is egész unalmasak. Elgondolkodtam, jó-e ez nekünk, leaneseknek? Mi lesz, ha elfogy a leaneznivaló? Mehetünk vissza a földekre kapálni? :)

Azért persze még korai kongatni a vészharangot, mert ha a boltban nem is lehet játszani, lehet máshol. Például a közös WC-kben. Az új játék neve: az utolsó kapcsolja le a villanyt! Észrevettem ugyanis, hogy irodaházakban, üzletekben, sőt ügyfeleknél az ügyfél saját dolgozói "elfelejtik" lekapcsolni a villanyt maguk után a WC-ben. Én pótolom, azaz lekapcsolom. Nem egy izgalmas játék, de egész szórakoztató. Külön tanulmányt lehetne írni arról, mint a kosarasokról, hogy milyen "osztályba" tartozó emberek hogyan nem kapcsolják le a villanyt. Az indoklás pedig az elfelejtettemtől az otthon sem szoktamon át a mit érdekel engem, nem én fizetemig terjed. A minap hallottam egy beszélgetést a rádióban, ahol azt mondták, hogy ha egész nap megy otthon a tévé, az napi 200-300 ft kiadást jelent. Nem tudom, mire alapozták ezt a számítást, de ha igaz, ki lehet számolni, hogy egy cégnél mennyit számítanak a havi rezsiben a feleslegesen égő villanyok (és nem csak a WC-ben).