A boltban, ahová járok, mindig történik valami érdekes. Hol egy Ohno-körbe csöppenek, hol egy pitty-orkánba. Ma pedig megtapasztalhattam, hogy milyen is az igazán költséghatékony oktatás. Hát olyan, amire nem is kell költeni. Igaz, ez azzal jár, hogy ilyen oktatás nincs is. :)

Az történt, hogy sorba álltam a pénztárnál (érdekes, hogy a jó sztorik mindig a pénztárnál esnek meg...) és éppen sorra kerültem, amikor a bal oldali szomszéd pénztárban ülő kislány kétségbeesve fordult az én idősebb pénztárosnőm felé, hogy kétszer ütött be valamit, most mit csináljon. Pénztárosnőm felugrott (nem kért tőlem elnézést), átrohant és elmagyarázta a kislánynak, hogy ilyenkor fel kell hívni a főnököt, az jön a kulccsal és kisztornózza a tételt. Kislány még mindig kétségbeesetten néz, ezért a pénztárosnőm tovább segített, és felhívta helyette a főnököt, majd visszaült a saját pénztárába. Épp elkezdett volna velem foglalkozni, amikor is a jobboldali szomszéd kislánynak támadtak problémái, egy vevő márkás italt vett, amin rajta van egy lopásgátló csipogó. Há'de most hogy kell ezt leszedni? Kétségbeesett tekintetén megesett a pénztárosnőm szíve, és elmagyarázta, sőt meg is mutatta, hogy fel van akasztva rögtön a kislány mellé egy kütyü, aminek a segítségével le lehet szedni a lopásgátlót. Ezután már csak a közben megérkező főnöknek kellett elmagyarázni, hogy nem, nem mi kértük a sztornót, hanem a bal szomszéd kislány, mi - akarom mondani a pénztárosnőm - csak telefonálni segítettünk. Ezután már elnézését kért a várakozásért a pénztárosnőm, én meg csak annyit mondtam - gondolatban -, hogy no problem, ráérek, elvégre én csak a vevő vagyok, aki ezt az egészet fizeti.

Értem én, hogy válság van, meg nincs bevétel, meg úgy általában semmi sincs, de kérdem én, ezeket a kislányokat, amikor felveszik, nem részesítik semmilyen oktatásban? Vagy elég annyi, hogy ez a pénztár, ebben van a pénz, ez a szék, ide ülj le, ez a vonalkód-leolvasó, ezelőtt húzd el az árut? Semmi oktatás arról, hogy mit kell csinálni a duplán beütött árral? Hogyan kell levenni a lopásgátlót? Olyan ritkán fordulnak elő ezek a problémák, hogy szóra sem érdemesek? Vagy oktatják, de pont ez a két kislány nem figyelt az órán?

De a cég felelősségén túl azért eszembe jutott más is. Történetesen a kislányok hozzáállása, vagy inkább úgy mondanám: önállósága. Biztos vagyok benne, hogy ők is milliószor voltak már boltban, biztosan kerültek olyan szituációba, amikor az ő általuk vásárolt árut kellett sztornózni, vagy levenni róla a csipogót. Már csak ezekből a saját bőrükön tapasztalt esetekből tudhatnák, hogy ha sztornózni kell, akkor a főnököt kell hívni (és ha nincs kiírva a pénztárban lévő telefonra a szám, akkor legfeljebb megkérdezem a szomszédot, de semmiképpen sem várom el, hogy ő telefonáljon helyettem), és ha csipogót kell leszedni, akkor sem bámulok bambán, hanem körbenézek a pénztáramban és keresem azt a kütyüt, amivel le kell szedni, mert emlékszem rá, hogy amikor én vásároltam ilyesmit, akkor a pénztárosnő nem a fogával szedte le... Mondanám, hogy ilyenek a mai fiatalok, de nem mondom, mert egyrészt még én is fiatal vagyok :), másrészt meg szerintem ez nem generációs probléma, hanem inkább a közönyé, különösen azé a közönyé, amivel mások munkáját illetjük. Nem figyelünk oda, ezért nem is tudjuk, hogy ha mi kerülünk ugyanolyan munkakörbe, akkor mit is kellene csinálni? Ugyanakkor generációs probléma annyiban, hogy ha egy ilyen egyszerűbb feladatot, mint a pénztárosság nem tudnak önállóan ellátni, akkor ezek az egyetemista fiatalok valami komolyabb munkakörben hogyan fognak önállóan dolgozni? Az önállóságot ugyanis nem az egyetemi évek alatt kellene elkezdeni megtanulni...

Egyébként azt megfigyeltétek, hogy manapság a boltokban, főleg a hiperekben már nincs "átlagos" életkorú pénztáros? Kizárólag diákok vannak, illetve nyugdíj előtt pár évvel álló asszonyok. Vajon mi lehet ennek az oka? (Ez költői kérdés volt, nem kell rá válaszolni.)