Drónok támadása

Nekem úgy tűnik, az emberiség a létezésének céljául tűzte ki, hogy végképp elcsúfítson mindent, ami csak van körülötte. Most az égbolt van soron a barátságos bárányfelhőkkel, a madarakkal és a nappal.

Egyre többet hallani manapság a drónokról. A szállítmányozással, csomagküldéssel foglalkozó cégek ebben látják a jövőt. Hogy mi a baj a mostani rendszerrel, nem tudom. Drága? Túl sokára kapjuk meg a megrendelt árut? Mihez képest? Sok az az 1-2 hét, amíg végre kézbe vehetjük a vágyott legújabb bestsellert? Mindent azonnal akarunk, sőt, már az azonnal is későn van? Szerintem ez nem megoldandó probléma. A megoldandó probléma az, hogy már az azonnal is későn van. Ellentmondás? Olvasd el még egyszer, akkor megérted.

Egyetlen problémát látok csak itt. A drónokat.

Például ebben a cikkben azt olvasom, hogy a jövő konyhájában már nem lesz hűtőszekrény, mert majd mindennap frissen szállítják nekünk a drónok a krumplit a piacról. Aki ezt a hírt nagy lelkesedéssel fogadja, annak igen szegényes a fantáziája.

Mert képzeld csak magad elé a képet. Állsz a konyhában, és egyszer csak beröppen az ablakon egy drón (ne felejtsd majd el kinyitni, különben úgy jársz, mint Mézga Géza). Leszeded róla a krumplit, majd útjára engeded a drónt. Ugyanakkor a szomszéd Mari néni drónja is megérkezik, és a fölötted lakó Kovácséké is. Hozzájuk kettő is jön, mert a nagy a család, sok krumpli kell. Aztán sorban érkeznek a társasházad összes (kb. 40-50) lakásába a drónok. Az 40-50 drón. Csak abba a házba. Csak a napi krumplival. Ehhez vedd hozzá az amazonos drónokat, a jófogásos drónokat és azokat, amik a Facebook-on vett - és javarészt feleslegesen vásárolt - cuccokat hozzák. Ki ne felejtsd a mezei postás drónokat se! Plusz azt a néhányat, amik nem magánembereknek szállítanak, hanem cégeknek.

Elképzelted? Na most nézz fel az égre, és képzeld oda ezt a "néhány" drónt. No meg mellé azt a másik néhányat, amik csak Finnországból Görögországba átutazóban vagy Franciaországból Ukrajnába tartva repülnek el éppen feletted.

Szerintem nem szép látvány. Én nem akarom, hogy drónok homályosítsák el az eget, amik néhány kiló krumplit hoznak-visznek. Ha felnézek, felhőket akarok látni, a napot és a madarakat. Drónt pedig egy darabot sem. Ha elnézek a távolba a visegrádi várból, nem akarok vonuló drónokat látni az égen. Ha kinézek reggel az ablakon, hogy megállapítsam, milyen idő van, nem akarom, hogy drónfelhők takarják el az igaziakat. A csillagok látványáról már úgyis le kellett mondanunk.

Azt mondod, túlzok?

Menj vissza az időben egy kicsit. Mennyi autó futott 100 éve az utcákon? És mennyi autó van MOST az utcákon? És utálod-e, hogy mozdulni sem lehet tőlük? Azt kívánod a gyerekednek, hogy ő már csak mint különleges, hihetetlen történetként mesélje az unokádnak azt, hogy amikor ő gyerek volt, akkor még lehetett látni a napot? Azt akarod, hogy 50 év múlva a Fortepanon tátott szájjal bámulják az emberek a mai fényképeket, amiken legfeljebb 1 vagy 2 drón volt látható? És mindezt miért? Mert - állítólag - túl drága a szállítás és az élőmunka! Nincs elég profit! (Mikor lesz végre elég?) És mert te, kedves olvasó, nem bírod kivárni azt a pár napot, amíg odaér hozzád a könyv vagy a cipő, amit aztán nem is hordasz és nem is olvasol ki! Mert azt mondták neked, és te elhitted, hogy csak az azonnali megoldás a jó megoldás.

Henry Ford azt mondta, hogy ha megkérdezte volna az embereket, hogy mire vágynak, azt felelték volna, hogy gyorsabb lovakat akarnak. És mi most 2015-ben tényleg drónokra vágyunk?

Amikor elképzeled a jövőt, sose a holnapra gondolj, hanem a holnaputánra. És kérdezd meg gondolatban a majdan megszülető unokád, ő mit szeretne látni az égen, ha majd felnő?