Érdekes, hogy éppen a könyvkiadókról írtam az első idei posztomat, mivel éppen itt egy másik kiadós sztori. Kiadós, mindenféle értelemben. Arról van szó, hogy egy meg nem nevezett közel-keleti országban csak akkor lehet a diákok kezébe adni egy földrajzi atlaszt, ha abban nincs benne Izrael. Meg is rendelték hát az atlaszokat egy angol kiadótól. Aki le is gyártotta. Izrael nélkül. Elvégre, ha ez a kedves vevő kívánsága, ha ez jelenti a kedves vevő számára az értéket, ugyebár. 

Mert a lean azt mondja, hogy a jó vállalat az, ami a vevőnek értéket ad. Ha pontosan azt adja, akkor és ott, ahol, amikor és ami a vevőnek értéket jelent. Namármost, ha vevőnek az az érték, hogy egy bizonyos ország nincs rajta azon a térképen, amiből a jövő generációját tanítják majd a szépre és a jóra... akkor nekünk vajon kötelességünk kiszolgálni a vevő ezen óhaját?

Azt hiszem, nem csak Izrael leradírozása, de úgy általában az emberek bármely kívánságának (különösen az egyedi kéréseknek) szolgai kiszolgálása kapcsán is felmerül a kérdés: meddig tart a vállalat felelőssége? Elég ha van just in time rendszerünk, kanbankártyánk, 5S rendszerünk, vizuáltáblánk és minden egyéb rendszerünk és eszközünk, ami csak a leanben létezik, és ami az értékadáshoz kell, és így máris tökéletesen lean vállalat vagyunk?