Bőrdíszműboltban nézelődök, és ezt teszi egy házaspár női tagja is, ő pénztárcákat próbálgat, kikapcsolja a patentet, bekapcsolja, húzogatja a cipzárakat, de nem tud dönteni. A férjét kérdezi, hogy melyiket válassza. A férj lenézően, dacosan válaszol, a messzi távolba meredve, közben még véletlenül sem néz se az asszonyra se a pénztárcákra: "Nekem aztán tökmindegy, te használod, mi közöm hozzá?"

Asszony tovább válogat, kivesz egy szemre sem túl nagy tárcát, azt a fajtát, aminek a cipzárja is rövid, és ha elhúzod, tényleg alig marad hely, amin keresztül be tudnád tuszkolni a pénzt a tárcába. Szemmel láthatóan tetszik neki, sokáig nézegeti. Ez jó lesz! Mire a férj megszólal: "Mér' azt akarod megvenni? Telerakod papírokkal meg minden szarral, aztán meg nem tudod majd behúzni a cipzárat!" Az asszony replikázik: "Nem is rakom tele!" A férj: "Dehogynem! Ismerlek. Minden szart gyűjtögetsz, semmit se dobsz ki, aztán meg soha nem találsz semmit! Válassz egy nagyobb tárcát, ez itten nagyobb!" és odaad a nőnek egy tényleg nagyobb pénztárcát.

A kis történet tanulsága nem az, hogy a nők micsoda gyűjtögető életmódot folytatnak, vagy hogy a férjek milyen csúnyán beszélnek, hanem az Átfordulás. Átfordulásnak azt hívjuk, amikor például egy lean tanácsadási projekt során az addigi ellenzőkből hirtelen támogatók lesznek. Minden lean projekt kezdetben ellenállást szül, mert változással jár. A fenti sztoriban is volt változás, ha kicsi is: új pénztárca. A férj nem is rajongott az ötletért, dacoskodott, oda se figyelt, és ha mondott is valamit, az annak a közlése volt, hogy mi köze van neki mindehhez? A lean projekteknél pont ilyen reakciókkal szoktunk találkozni.

Aztán a projekt az ellenállás ellenére mégis folytatódik, esetünkben az asszony tovább keresgél és talál is egy tárcát. Ez az a pont, ahol a férj rájön, hogy nincs mit tenni, itt bizony új pénztárca vásárlás fog történni. És akkor már jobb, ha olyan pénztárca lesz, ami miatt az asszony nem fog panaszkodni majd otthon, hogy semmi sem fér bele és nem lehet behúzni a cipzárat, ezért a férj akcióba lép, azaz átfordul: dacos ellenzőből előbb kritikussá válik (elmondja, hogy miért rossz a tárca) majd támogató, sőt kezdeményező lesz, mert egy másikat ajánl a feleségének.

Ez az átfordulás a lean projekteknél is bekövetkezik (vagy nem :). Nehéz megmondani, hogy mi váltja ki. A beletörődés a megváltoztathatatlanba (hogy márpedig itt például kanban rendszer lesz akkor is, ha cigánygyerekek potyognak az égből), vagy az, hogy a tanácsadó tényleg meggyőzte a dacoskodókat a kanban rendszer jóságáról, vagy más. Azt sem tudni, hogy hogyan lehetne azt elérni, hogy az átfordulási pont minél hamarabb bekövetkezzen, vagy azt elérni, hogy ne is legyen szükség átfordulási pontra, mert a kezdetektől mindenki támogatja a projektet. Ez az a terület, ami véleményem szerint túlmutat a lean eszközök alkalmazásának a képességén. Ez már kőkemény pszichológia és talán egy kis szociológia. Lehet, hogy megérne egy-két szakdolgozatot, esettanulmányt és szakirodalmi feldolgozást a téma. Pszichológusoknak, pszichiátereknek javaslom, hogy a mindenkori sorozatgyilkosok lelkének boncolgatása helyett forduljanak inkább az egyszerű, mezei dolgozók lelke felé... az én véleményem szerint ez sokkal fontosabb téma lenne.