A múltkor írtam az alkalmatlanság-függőségről, amiről Pál Feri atya előadásán hallottam. Konklúzióként azt írtam, hogy a cégekkel való foglalkozáshoz nem ártana egy lélekbúvár is. Holden erre (is) reflektálva írt egy bejegyzést a blogján Terápia címmel.

A dolog azért érdekes továbbra is, mert Feri atya is tovább göngyölítette az alkalmatlanság-függőség témáját, azt feszegetve, hogy mi történik akkor, ha valaki ezt a függőséget túlkompenzálja? Érdekes módon egy céges példát hozott fel erre (talán olvassa a blogomat? :)

Példájában egy olyan emberről beszélt, akivel talán már sokan találkoztatok. Ő az a kolléga, aki nem kér segítséget. Soha, senkitől. Akkor sem, ha azzal károkat okoz a cégnek. Nem tudja, hogyan kell valamit megcsinálni, de majd ő kitalálja. Megkérdezni nem fogja senkitől, hiszen akkor a főnök és a többiek mit szólnának? Azt hinnék, hogy ő alkalmatlan a feladatára, hiszen kérdeznie kell, pedig neki önállóan kellene dolgoznia. Belül nagyon szorong, hogy alkalmatlannak nézhetik.

Találkoztatok ilyen emberrel? Van-e hatása az ilyen embernek a lean bevezetesére? Ha van, akkor milyen?