Azt olvasom a neten, hogy július 1-től változik a munkavállalóknak adható szabadságok száma. Pontosabban nem is változik, hiszen a 20 nap alapszabadság megmarad, csak az eddig ezen felül járó életkor szerinti szabadságnapok változnak járóból pótszabadsággá, amiktől a kollektív szerződésben vagy egyéni megállapodásban el lehet tekinteni. Tehát pl. egy 45 éves embernek jár 20+10 nap, mint eddig, de az új munkahelyén csak úgy veszik fel, ha a +10-ről lemond. Mekkora találmány ez már! Ettől aztán tuti felpörög majd a gazdaság! A sok jómunkásember otthoni lébecolás helyett majd jól termeli a GDP-t! Pihenni meg úgyse kell, mert amúgy sincs szabadon, nyaralásra elkölthető pénze...

De nekem még ennél is jobb ötletem van! Mi lenne, (de igazán csak a játszási kedvéért képzeljük el) ha a munkafolyamatokból kiszednénk a veszteségeket, kiegyenlítenénk a termelést, egyenlően terhelnénk le a munkásokat, meg hasonló érdekes dolgokat csinálnánk és talán akkor nem kellene őket az utolsó zsírcseppig kifacsarni, (mert hát nyilván az a probléma, hogy nincs elég eladásra váró áru a raktárban, azért kell lemondani a pihenésről, hogy még többet termeljünk*) és akkor akár mind a 30 nap szabadságra is elküldhetnénk az embereket? Még az is elképzelhető, hogy akkor vidámabbak lennének. Vagy egészségesebbek. Vagy motiváltabbak. Vagy csak kevésbé éreznék magukat kifacsart és semmibe vett lócitromnak. Hiába, nálunk az ember a legnagyobb érték!

Na, milyen ötlet?

*és ezt a parlamentből nyilván kiválóan látják.