Tegnap egy érdekes előadáson voltam. A Malév szervezte a Lurdy Ház-i irodáinkban, ahol Dara Péter coach tartott nekünk egy igen hasznos, mintegy 2 órás előadást arról, hogyan kell kezelni a munkahely elvesztése általi gyászt, hogyan kell felkészülni egy új életre, hogyan kell nekiállni, vagy inkább hozzáállni a munkahelykereséshez. Gyakorlatilag ugyanazt mondta, amit én itt a blogon (vagy talán helyesebb és illőbb azt mondani - mivel kócsingolás területén ő a szakember és nem én, hogy én mondtam ugyanazt, amit ő :), így ezt nem ismétlem meg részleteiben, a lényeg, hogy pozitívan álljunk a dolgokhoz - de a negatívumokat se tagadjuk -, ne forduljunk be önmagunkba, ne sajnáltassuk magunkat, ellenben ápoljuk és építsük a kapcsolatainkat, mérjük fel az erősségeinket, mert ezekre fogjuk alapozni az új életünket, és mindig, folyamatosan tanuljunk, képezzük magunkat és ami még fontos: mindig álljunk több lábon.

Igazából nem is azért mentem el erre az előadásra, hogy okosodjak, hiszen én ugyanezt gondolom erről a folyamatról, hanem azért, hogy egyrészt találkozzak a kollégákkal, kimozduljak, másrészt pedig azért, mert Péter interaktív előadást ígért, ami azt jelentette, hogy nem csak előadott, hanem aktívan kérdezgette a megjelenteket, és én igazából ezekre a válaszokra voltam kíváncsi. Örömmel jelenthetem, a helyzet nem reménytelen.

Nagyon jó volt látni, hogy a megjelent kollégáim majd' mindegyike pozitívan tekint a jövőbe, tisztában van vele, hogy mi az értéke a munkaerőpiacon. Kapcsolataikat ápolják, sőt kifejezetten építik őket. Nem egy közülük igen sikeres és reményteljes interjúkon van túl. Ami külön öröm, hogy az átlagnál talán nagyobb arányban beszélünk nyelveket (ez egy légitársaságnál bizonyos szinten el is várható - bár igen sok stewardess is volt az előadáson, náluk pedig a nyelvtudás alapkövetelmény). Ami viszont meglepett, hogy a kb. 50-60 megjelent közül mindössze ketten ragaszkodnak ahhoz, hogy a Malévnél betöltött munkakörükben vagy szakterületükön dolgozzanak a továbbiakban is, igaz, ebből az egyik adatbázis-elemző, ami nem kifejezetten repülős szakma. Azt hiszem, ez is jelzi, hogy a cégünk dolgozói nem kergetnek álomképeket, tisztában vannak vele, hogy a repülés területén egy ilyen kis országban gyakorlatilag nem lehet elhelyezkedni most, hogy a Malévnek vége. Tetszett, ahogy többen minden kínálkozó lehetőséget megragadnak arra, hogy a lehető legtöbbet tanuljanak az álláskeresésről, hiszen sokaknak a Malév volt élete első munkahelye, ahol évtizedeket dolgoztak. Egyik kollégánk például, bár elmúlt már 50 éves, mégis elment a múlt heti HVG Állásbörzére, pedig azt jobbára frissdiplomásoknak szervezik. Tudta, hogy ott nemigen talál állást, de nem is azért ment, hanem az előadások, próbainterjús lehetőségek, ingyenes tanácsadás miatt. Állítása szerint sokat tanult, átírta az önéletrajzát és sok hasznos tanáccsal lett gazdagabb. Ez az a hozzáállás, ami nekem tetszik, és ami munkaadóként is tetszene a hozzám jelentkezőkben.

Sajnos, több munkatársam sem tudtam rávenni arra, hogy eljöjjön erre a rendezvényre. Az egyikük ellenvetése konkrétan az volt, hogy "nem hiszem, hogy ez tudna rajtunk segíteni." Hát, ha azt várjuk, hogy a coach ott helyben állást adjon, akkor tényleg felesleges elmenni egy ilyen előadásra. A probléma az, hogy éppen az ilyen gondolkodású embereknek lenne szüksége egy ilyen beszélgetésre! Hasonló a helyzet ahhoz, amikor bizonyos cégeknél azt mondják, hogy "a lean nálunk biztosan nem működne", vagy "a lean az autóiparba való, a mi cégünk speciális." Éppen ezeknek a cégeknek lenne szüksége a leanre, de a hozzáállás az, ami meggátolja őket a sikerben. Az a hozzáállás, hogy rajtunk ez úgysem segít, ettől még nem leszünk piacvezetők azonnal, ezzel dolgozni kell és a sült galambot sokkal kényelmesebb várni... Sajnos vannak emberek, és vannak cégek is, akiken nem lehet segíteni.